Theodor Storm
Du graue Stadt = Te szürke város
INHALT / TARTALOM, ELŐSZÓ
Inhalt/Tartalom
Abends
Abseits
Abschied
All meine Lieder
Am Aktentisch
Am Geburtstage
Am Fenster lehn ich
An Agnes Preller
An die Freunde
An die entfernte M
An Frau Schlüter
An meine Künftige
An Theodor Mommsen
An Wilhelm Jensen
April
Auf dem hohen Küstensande
Auf dem Segeberg
Auf Wiedersehen
August
Aus der Marsch
Aus Schleswig-Holstein
Bald ist unsers Lebens Traum zu Ende
Begegnung
Begeisterung ist schön in jungen Tagen
Beginn des Endes
Begrabenes Glück
Begrabe nur dein Liebstes!
Bettlerliebe
Blumenduft vom Nachbarfenster
Dahin
Damendienst
Das Harfenmädchen
Das Mädchen mit den hellen Augen
Das ist der Herbst
Der Lump
Der Sänger beim Mahle
Der Weg wie weit!
Der Zweifel
Des Alten
Die alte Lust ist neu erstanden
Des Kindes Gebet
Die Kinder
Die Nachtigall
Die Stadt
Die Zeit ist hin
Du bissest die zarten Lippen wund
Doch du bist fern
Duett
Durch die Lind' ins Kammerfenster
Du warst es doch
Du willst es nicht in Worten sagen
Ein grünes Blatt
Eine Fremde
"Ein grünes Blatt"
Ein Ständchen
Es liegen Wald und Heide
Februar (II)
Februar
Frage
Frauen-Ritornelle
Für meine Söhne
Gedenkst du noch
Geh schlafen, Herz!
Gesegnete Mahlzeit
Halbe Arbeit
Hast du mein herbes Wort vergeben
Herbst
Herbst 1
Hinter den Tannen
Hyazinthen
Ich bin mir meiner Seele
Immensee
Im Volkston
Im Walde
In der Fremde
In die Heimat
Januar 1851
Jasmin und Flieder blühen
Juli
Juni
Junge Liebe
Lass mich zu deinen Füßen liegen
Letzte Einkehr
Liegt eine Zeit zurück
Mai
März
Meeresstrand
Mondlicht
Nachts
Noch einmal!
Oktoberlied
Rote Rosen
Schließe mir die Augen beide
September 1857
Stoßseufzer
Trost
Und wieder hat das Leben mich verwundet
Über die Heide
Verloren
Weihnachtslied
Zum Weihnachten Mit Märchen
* * *
A barátokhoz
A csalogány
A csillogó szemű leányka
A gyerekek
A gyermek imája
A hárfás leány
A hárson át a kamra ablakába
Ahogy múl az idő
A kétely
A lápvidékről
A leendő feleségemnek
Aludj szívem!
A múlt életemből újra feltűnnek
A nép hangján
A nők szolgálata
A pusztán
A régi vágy feltámadt újra
A Segebergen
A születésnapomon
A vég kezdete
A távoli M.-hez
Augusztus
A város
A zsivány
Az ablaknál könyöklök
Az agg dalnok s ifjú lovag a lakomán
Az erdőben
Az íróasztalnál
Az öreg álma
Áldott étkezés
Április
Búcsú
Csak temesd el kedvesed!
Csakhamar véget ér éltünk álma
De mily messze vagy
Duett
Egy idegen nő
Egy kis éji zene
Egy zöld levél
"Egy zöld levél"
Eltemetett boldogság
Elveszett
Emlékszel még
Engedj lábaidhoz feküdni
Este
Ez már az ősz
Éjszakán
Épp csak időz (Addig!)
Február
Február (II)
Félmunka
Fiaimnak
Fogd be mindkét szemem
Hazámba (vágyom)
Holdfény
Hosszú az út!
Idegenben
Ifjú, bohó szerelem
Immensee
Január
Jácintok
Jázmin és orgona
Július
Június
Karácsonyi ének
Karácsonyra Mesékkel
Kérdés
Kint a magas homok parton
Koldusszerelem
Lágy ajkadba sebet haraptál
Les
Március
Május
Megbocsátottad rideg beszédem
Még egyszer!
Minden dalom
Napsütésben, szép zöld réten
Nem kész ajkad nyílni beszédre
Nos, tudd meg, hogy a lelkem
Nők - virágok, visszatérők
Oh, engem ismét megsebzett az élet
Októberi ének
Ősz
Ősz 1
Pihennek erdők s rétek
Preller Ágnesnek
Rajongás oly szép ifjú napjainkban
Schleswig-Holsteinből
Schlüter asszonynak
Sóhajtás
Szeptember 1857
Találkozás
Te mégis ott voltál
Theodor Mommsennek
Tengerpart alkonyi fényben
Utolsó betérés
Vigasz
Virágillat a szomszéd ablakából
Viszontlátásra
Vörös rózsák
Wilhelm Jensennek
Előszó
Negyedszázados magyartanári pályafutásom során sokféle tanulóval találkoztam. Az egyikük kutyarajongó volt, s beszélgetésünk során egyszer így vélekedett: Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!
Az emberek nem olvasnak verseket - mondta unokanővérem nem régen. Sajnos, ebben majdnem száz százalékban igaza lehet. De én megengedőbb vagyok a kutyarajongó tanítványomnál, s nem állítom, hogy a költészet nélkül nem érdemes élni, ám azt igen, hogyha valakinek nem adatott meg a - tágabb és szűkebb értelemben vett - költészet iránti nyitottság, nos, annak szerintem szürkébb az élete.
A költészet és a magyar nyelv - de minden nyelv iránti tisztelet, vonzalom erősen él bennem. A véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy a német költészetet s értékeit felfedezzem, majd ezt követően erőmhöz mérten fordításaimmal megpróbáljam közvetíteni. A német költészet hatalmas kincsestár, ebből válogattam, és erőm szerint fordítottam, majd az „A VILÁG VERSEKBEN” című kötetembe csaknem minden fordításomat összegyűjtöttem. A 160 költő közül a legtöbb verset Theodor Stormtól fordítottam.
Ezt megtoldottam most néhány tucattal, s az ő 101 versét, illetve az ezekről készült fordításaimat tárom az olvasók elé ebben a kétnyelvű füzetben.
Szalki Bernáth Attila