Balogh Ferenc
A magyar protestáns egyház történelem részletei a reformátio korától jelenig
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A) BEVEZETÉS.
I. Szakasz. A magyar protestáns egyház-történelem irodalma.
1. §. A XVII. századbeli egyház-történet irók
2. §. A XVIII. századbeli egyház-történetészeink
3. §. A XIX. századbeli egyház-történetészeink
4. §. Nevezetesebb egyedrajz irók, gyüjtők, régibb irók
5. §. Nevezetesebb egyedrajz irók, gyüjtők, ujabb irók
B) KÜLTÖRTÉNELEM RÉSZLETEI.
II. Szakasz. A reformátio kezdetétől Dévayig 1518-1530.
6. §. A reformátio megkezdődése Budán és másutt, országgyülési kemény végzések az ellen II. Lajos alatt
7. §. Ferdinánd és Szapolyai János első fellépésök a reformátio ellen a mohácsi vész után
8. §. A magyar reformátio terjedésének főeszköze a wittenbergi s más akadémiákon tanulás
9. §. A reformátio megalapitása Szebenben, Pemflinger
III. Szakasz. Dévaytól Méliusig 1530-1558.
10. §. Dévay első magyar reformátor (1523-1547)
11. §. A reformátio megszilárditói Brassóban: Hontér, Wagner, Glatz
12. §. A lutherán egyház szervezkedése Erdélyben, első zsinatok, első superintendensek, s az erdélyi r. k. állami egyház megszüntetése (1545-1558)
13. §. Az első-korú reformátorok (Siklósi, Ozorai, Gálszécsi, Batizi, Kopácsi, Sztárai, Simontornyai, Szántai, Székely, Stöckel) s világi főpártfogóik
14. §. Szegedi Kis István reformátor
15. §. Huszár Gál
16. §. A reformátio egyéb hirdetői, lelkészek és tanférfiak
17. §. A helvét eredetü reformátio első nyomai hazánkban
18. §. A Kálvinizmus előhaladása, Kálmáncsai Sánta Márton (1550-1558).
IV. Szakasz. Mélius, Dávid, Beythe, vagyis a felekezetekbe oszlás kora 1558-1597.
19. §. A két protestáns felekezet különválása Erdélyben
20. §. Az egervölgyi kálvinista hitvallás eredete, s az első református gyülekezetek hazánkban
21. §. A reformátusok önálló egyházzá szervezkedése a tiszai részeken, végleges elválás a lutheránusoktól, debreczeni zsinat
22. §. A nagyváradi ref. egyház és kollégiom eredete, sorsa
23. §. A reformátio megszilárditása Debreczenben
24. §. A II-ik Helvét Hitvallás és Heidelbergi Káté hazánkban
25. §. Mélius irodalmi működése, munkái
26. §. Mélius Péter élete, hatása, jelleme
27. §. Az unitárius egyház keletkezése Erdélyben (1566-1568)
28. §. Nagy hitviták, s az unitárizmus délpontra emelkedése, fejlődése János Zsigmond halálaig (1568-1571)
29. §. A református és unitárius hitelvek, s kölcsönös hangulat a váradi disputatziókor
30. §. Az unitárizmus hanyatlása Dávid bukása (1571-1579)
31. §. Beythe István, a csepregi szóváltás, a két prot. felekezet elválása Dunán tul, s ennek szomoru következményei
32. §. A róm. kath. főpapok, főleg Oláh Miklós, támadó föllépése, a jezsuiták betelepitése hazánkba
V. Szakasz. A magyar vallás-szabadság háboruk és békekötések vagyis Bocskay, Bethlen és Rákóczy kora 1598-1647.
33. §. A Bocskay fölkelést előkészitő országos változások, s a protestánsok üldöztetése Erdélyben és Magyarhonban
34. §. Bocskai-felkelés, az első magyar vallás-szabadsági háboru, a szerencsi és korponai országgyülések (1604. okt.-1606. jan. 5-ig)
35. §. A bécsi béke, Bocskai halála, a vallás-szabadsági alaptörvény (1606. feb. 9-től 1608. decz. 6-ig)
36. §. Pázmány s a jézsuiták müködése a protestáns szabadság ellen, s a r. k. párt tömörülése (1608-1618)
37. §. Bethlen vallás-szabadság háboruja a fegyverszünetig (1619. jun. 7-től-1620. jan. 16-ig)
38. §. A besztercze-bányai országgyülés s a nikolsburgi béke (1620-1622)
39. §. Bethlen Gábor
40. §. A linczi béke
VI. Szakasz. A protestáns egyház üldözött és szenvedő állapotja 1647-1790.
41. §. A protestánsok fokozódó nyomattatásának rövid rajza a pozsonyi rendkivüli törvényszék koráig (1647-1673)
42. §. A pozsonyi rendkivüli törvényszék müködése és áldozatai a prot. lelkészek
43. §. A magyar hitvallók s a gályarabság
44. §. A protestánsok államjogi helyzete rövid vázlatban a gyászévtizedtől kezdve az 1790-91-ki országgyülésig. A lét és nem-lét közt függő állapot
VII. Szakasz. Föléledés kora.
45. §. A protestánsok államjogi helyzete az 1790-91-ki országgyüléstől jelenkorig
C) BELTÖRTÉNELEM RÉSZLETEI.
VIII. Szakasz. A magyar biblia történelme.
46. §. Biblia forditóink a XVI. században
47. §. A magyar biblia kiadásai
48. §. A XVIII. századi biblia kiadványok
49. §. A magyar biblia-ügy a XIX. században.
50. §. A magyar biblia kiadásai korrend szerint
Előszó
A Tiszántuli ref. Egyházkerület a hittanszaki 4-ik tanszéket 1866. év októberi közgyülésében 110. számu végzése által mint közóhajtást, felállitván; 96. számu végzése által a magyar prot. egyház történelmet féléven át hetenként három órán előadandó önálló tantárgygyá emelvén; az egyház történelmi uj (4-ik) tanszékre ugyanazon gyülésben a tanárt meg is választván: hittani intézetét egy uj tanszékkel állandóan öregbité, egyszersmind pedig kegyeletes kötelesség adóját róvta le a magyar reformátiót létrehozó, életét vérök hullásával is fentartó nagy ősök iránt. Ugyanakkor és ugyanezáltal a jövőre is idomitólag hatott, mert utat egyengetett multunk csarnokának eddig még zárt rejtekei kutatására, az egyházi tudat és protestáns érzület erősbitésére, - főleg pedig arra, hogy a tanuló nemzedékek lelkében évről-évre elevenittessenek fel multunknak, e derü és boru vegyületének, tisztes alakjai.
Az 1866-67-ik tanév 2-ik felében adtam elő először jelölt tantárgyat ez ős tanintézetben, s azóta minden 2-ik félévben hallgatták azt a fenálló gyakorlat szerint az 1-ső évi hitészek (theologusok) és 3-ik évi jogászok, összes számuk hat év alatt 300-at haladván. Jelen művem dolgozásában lassanként haladhattam, miután az ezenkivül kezemre bizott három más tantárgy is igénybe vett. - Bár jól érzem, hogy még várni kellett volna a kiadással de azon körülmény, hogy czélszerű kézikönyv, - akadémiai hallgatók, - korszerü vezérfonal, lelkész képességi vizsgálatra készülők számára nincs, sürgetőleg ösztönzött a részleteknek is sajtó alá bocsátására. Annak tudatában, hogy még mindig távol vagyunk azon óhajtott időtől: teljes egészletben birni a magyar prot. egyház történetét, s csak is töredékek azok, miket itt nyujthatok: nem is mertem másnak, mint részleteknek nevezni e kezdeményt. Valóban részletek is azok ugy bel, mint kültörténelmünkből, s uj részletek által, milyenek p. o. a zsinatok, egyházi irodalom, tanodák, istentisztelet stb. története pótlandó, egészitendő. Bővebben csakis a XVI-ik század történetét tárgyaltam; a Bethlen utáni kort már csak dióhéjba szoritva s csak egy szempontból, az államjogi helyzetünkéből, vázoltam a jelenkorig, hogy még is némi összefüggő lánczolatban érintessenek az események. Valami haszna és értéke talán ily alakban is lesz müvemnek. Felső tanodai használatra, vagy hol az idő kevéssége a bővebb terjeszkedést nem engedi, jelen fűzet röviditett alakban is használható...
...
Óhajtottam ez évben adni ki művecskémet azért, hogy Mélius Péter halála háromszázados fordulati évében (lásd a szöveg 99. lapját) jelenjen az meg az ő századokra ható működését visszatükröztető szellemi emlékül. Mint az ő általa megszilárditott, óvott, szeretett, maig is álló és élő debreczeni egyház és tanoda egyik tagja, márvány és koszorú helyett, tetteinek fűzérét kötém itt össze kegyeletes tisztelettel a Szentháromság nagy bajnokának mohosult sirjára.
Magam költségén inditám e kiadást; de megvallom, aggódtam, lesz-e elég pártoló? Egy barátom, egy ifju ref. lelkipásztor eloszlatá ingadozásom mondván: adjam ki bátran, ha nem jönne bé a kiadási költség, ő teljesen fedezendi. Ily buzditás után bocsátám ki télutóhó 10. az előfizetési felhívókat. Isten megáldta a vállalatot szép pártolással: magából Debreczen városából 50, a kollégiomi ifjuság zöldelő koszorujából 151, a Tiszántuli egyházkerületből magából, leginkább ref. lelkészek közül, 230-an felül, összesen a haza egyéb részeiből jötteket is ide számitva, 840-nél több előfizető sietett segélyül. E számokat azért irtam ki, mert jól esik ezek által felmutatni azon kedves jelenséget, hogy egyházunk története iránt nem halt ki az érdeklődés. Fogadják a gyüjtői fáradozásért jóakaróim, barátaim, a tanuló nemes ifjuság, a lelkészi, esperesi kar, s átalában mindazok, kik tettleg elősegitették e kiadványt, forró köszönetemet.
Prot. egyházunk történelmét a mi illeti most is méltán és joggal ismételhető, mit Lugossy József még 1817-ben mondott "Egyike legérettebb szükségeinknek, legbuzgóbb óhajtásinknak, magyar prot. egyházunk történeteit, mindazon kútfőknek felhasználásával, melyeket mostohább idők zivataraiból még megmentve találunk: a tárgy fontosságához képesti terjedelemben s hitelességben birnunk! ... és miért oly messze a jövendő? mert hiányzik a feldolgozandó anyag. Ide ezer munkáskéz dolgozata kivántatik. E kötelesség mindnyájunké. Tietek különösen egyházférfiai! kik hivataltok természeténél fogva, mely a szétszórt források nagyrészét megközelitnetek engedi, említett elődolgozatokra mások felett képesitve vagytok." (Prot. lap. 1847. év 184. l.)
Háromszáz év előtt erődús virágzó ifju, kétszáz év előtt vérvesztett, békóba vert, rogyadozó lény, száz év előtt alig lélegző síri árnyhoz volt hasonló a magyar protestántismus; hála a nagy Istennek! a szabadság és élet üditő szelleje lengeti ujra ifjuló fürteit: de ha az egyszer örökre vetett alapkőről a Krisztusról lesiklik, s csodás erőt-teremtő hittől nem lángoland: száz év mulva nem ismerend rá a világ. Isten óvjon meg a hanyatlástól s nyisson ujabb, dicső virulási korszakot jövőben a magyar prot. egyház előtt, ez vég óhajom!
Debreczenben, nyárelőhó 10. 1872.
Balogh Ferencz.