---

Tartalom

Lászlovszky Adolf: Tisztelt barátim!

I. A főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről.
II. Az állami tisztviselők nyugdijjazásáról szólló törvényjavaslat 25. szakaszáról.
III. Az országgyülés időtartamának meghosszabbitásáról szólló törvényjavaslatról.
IV. Az oktatásügyről.
V. A községekről szólló törvényjavaslatról.
VI. A népfölkelésről.
VII. Janszki-ügy.
VIII. Janszki-ügy.

---

Előszó

Tisztelt barátim!

Önök több idő óta azon bizalommal tiszteltek meg, hogy engem a kerületi szabadelvű párt elnökéül választottak. - Ez tisztesség is, de egyúttal kötelezettség is. - A tisztességet hálás szívvel fogadtam s a vele járó felelősséget mélyen átéreztem.

Szavam volt azon megállapodásokban, melyek azután a kerület szabadelvű pártját a választásoknál egy egyén körül csoportosították.

Akartam azt, hogy a képviselő, a kire az országgyülésen jogainkat átruházzuk, a szabadelvű párt híve legyen. - Híve legyen a pártnak, de az egyes ügyeket is öntudatos függetlenséggel itélje meg. - De akartam azt is, hogy legyen ne csak mi közülünk való, de legyen egészen a mi emberünk.

Ezért már 1875-ben felszólítottuk a jelöltségre azt, kit 1884-ben megválasztottunk. - Ő a jelöltséget nem fogadta el. - Most is emlékszem a szavakra, melyekkel elhatározását előttem indokolta: "nekem tanulnom kell; tanulnom azt, hogy mi kivánsága jogos a népnek? tanulnom azt, hogy miként kell majd annak érvényt szerezni?"

És én láttam múlni az éveket! évet év után; megfigyeltem érdeklődését és munkásságát, melylyel a város és vidék minden ügyét felkarolta. - Néztem a küzdelmet, melyet a vidék ármentesitése végett kifejtett, támogatva csak kevesek által; néztem, hogy mint lesz népszerűvé kezei közt az a munka, mely a vidék hasznára és üdvére válik, de melyet úgy kellett a népre ráerőltetni. - Megfigyeltem hivataloskodását; láttam, hogy az ügybuzgalom munkakedvvel párosítva minő bizalmat kelt a népben.

Mert senkinek dolga nem volt előtte kicsiny dolog, és mert másnak érdekét soha sem szorította hátra nála az önérdek: az én barátom barátja lett mindegyikünknek.

Én nem csodáltam tehát, sőt természetesnek találtam azon lelkesedést, melylyel a választáskor azt a zászlót - melyre neve felirva volt - körülhordtuk. - Arra a zászlóra nem a politikusnak, de a jó barátnak a neve volt felirva, és a politikai ellentétek élét semmi sem tompítja el inkább, mint a baráti érzelem.

De miért nem szabad mégsem mindent a baráti érzelem alapján mérlegelnünk?

Politikában az érzelem az értelem mellett csak másodrangú tényező. - Az első a hő, az utóbbi a fény. A barátság melege, mely a rokon sziveket áthatja, csak szűk körre terjedhet azon világossághoz képest, melylyel az értelem a gondolkodó elméket uralja.

Ezért nem elég a politikában csak a barátot tekinteni.

De a mi barátunk, a ki nekünk itthon elég jó volt, minden tekintetben megállja-e helyét a képviselőházban is? Méltóan van-e általa képviselve a kerület, mely őt bizalmával körülövezte?

Ezen kérdéseket tettem én föl magam előtt, midőn őt a választó-közönség nyilatkozatától mai napig minden munkásságában figyelemmel kisértem. Ezzel tartoztam az irántam nyilvánult bizalomnak.

Megvallom, feladatom egyáltalán nem volt nehéz, sőt könnyűvé tette az, a kit ellenőriznem kellett.

Az immár végetérő országgyülésnek alig volt fontosabb ügye, melyben szavazatát külön ne indokolta, nézeteit az ország szine előtt ne nyilvánitotta volna.

És, ha most az én pártelnöki tisztem vége felé beszámolni akarok sáfárkodásomról, beszámoltatok ő vele magával.

Közzéteszem azon beszédeit, melyeket általánosabb érdekű ügyekben az országgyülésen eddig tartott.

Én a beszédekről nem szólok. - A mit bennük kerestem: hazaszeretetet, józan mérsékletet, szabadelvűséget, őszinte jó akaratot a nép java iránt - megtaláltam. - A világitó értelmi erőt megtalálta mindenki, a ki hallotta vagy olvasta.

Olvassák és látni fogják!

Kalocsa, 1887. február 1.

Lászlovszky Adolf
mint a duna-pataji választó-kerületi szabadelvű párt elnöke.

---