Tartalom

Bevezetés

Kik azt mondjátok, az átmenet korát éljük, - értitek-e az által, mintha hullámokon kelnénk ált, hogy a tulsó parton nyugalmat élvezhessünk? Ha igen, akkor nem vagyok véletek egy véleményben. És ti hazafiak, kik a külföldre mutattok ösztönt adni, a haladásra, vélitek, majd ha elérjük azt, kinyugosszuk az átalakulás kinjait? Ti is csalódtok. Jöttek doctrinák, jöttek rendszerek, és hoszu küzdelmek után életbe léptenek. Mi történt? Feltóluló vagyon, gazdagság mellett látunk kiáltó inséget; fényes csarnokokban hallunk egy két léptet s penészes üregekben rongyos tömegeknek pezsgő zaját. E kiáltó ellentét megtalálta apostolait, Sismondik, és Malthusok, Fourierek, és Owenek támadtak, és felkiáltának; a dolgok ismét nem jól vannak, a status végveszélynek indult. És így még az egyik mozgalom czélját sem éré, midőn már egy másik kezdi a status rendszer idegeit átjárni. Mindezeket nyugottan szemléljük tőlünk irigylett nagyságu nemzetek kebelén, és mi itt Europa szivében felejtettek mind e bajoktól mentek vagyunk. De minden nemzetnek megadá a sors a küzdelmek anyagát. Egyik élteért, másik dicsőségeért küzd; egyik honja határait víjja vissza, a másik harczol, hogy a világ minden részeibe kiterjessze azokat. E küzdésekből nem kis rész jutott nekünk is. Nemzetiség, és alkotmány a kettő a jelszó, ennek javitása, amannak terjesztése. Amazért szorosan még nincs évtizede, ezért több mint félszázada, hogy harczolunk. És harczolnunk kell akár külső akár belső életünkbe tekintsünk. Nyugotról csak messziről halljuk a hullámok zaját, tőle magas bérczek övedzenek el, mellyeknek szűkkeblei közt elhal a viszhang, Keleten egy épület roskadoz, s tárt nyiladékain az éjszak zivatara jár, s megrázza alapban - ugyan a zivatar, melly a bérczek közt ős erdeink tölgyeit is meg-megingatja. Hol a menekvés? saját ereinkben. Bennünk, és szabadságunkban sok az erő, ebben bizzunk. Harczolnunk kell érdekeink szapora kifejtéseért, s meggyógyul beteg nemzeti testünk, pedig az egésség erő.

És ha én e béke-harczban egyetlen fegyvernek tartom az elvet "követeljük nemzetiségünk elfogadását egy felől, más felől nyujtsuk alkotmányunk jótéteményeit, még a diadalt nem vélem így biztosítottnak." El fogom mondani mikint vélem e fegyvert forgatandónak, mikint az elvet a teméntelen kérdésekre alkalmazandónak.