Érdekes bünesetek
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
A Zaachok. 1330
A hasonmás. 1560
James Hind. 1652
D'Aubray Margit, a brinvilliersi marquisnő. 1676
Tiquet tanácsosnő. 1699
Jegyzetek
Okiratok
Csejthevár asszonya. 1610
A kalóz király. 1722
Lesureus. 1794
A damascusi zsidó üldözés. 1840
Struensee. 1772
Előszó
Az árny lényeges tulajdona s elválhatlan társa a testeknek, melyekről nélküle csak ingatag s töredékes ismeretekkel birnánk. Árny és fény azonban a szellemi világban is található, melyben a jó és gonosz soha ki nem békülő ellentéteit alkotja.
A történelem lapjaira tarka változatosságban szép és rút, dicső és gaztettek vannak följegyezve; örömmel és büszkeséggel emlegetjük azokat, mig ezektől kedvetlenül elfordulunk, pedig a gonosz tettek története az emberiség történetének bár komor, de felette tanuságos lapját tölti be, s bő anyagot nyujt az elmélkedésre.
Rejtélyesek a gondviselés utjai, s a szerencse vakon osztja adományait. A bünös, ki a vérpadon végzi be szomoru pályáját, gyakran nem csekélyebb mértékben érdemes figyelmünkre, mint azon jeles, ki a dicsőség arany szárnyain a halhatlanság fényes templomába emelkedik. Ez ugy mint amaz korának s honának szülöttje, melynek társadalmi s mivelődési állapotai, az uralkodó vallási s politikai eszmék, előitéletek s ferdeségek, reá lényeges befolyást gyakoroltak, s nem szabad felednünk, hogy azok közül, kiket egy meggondolatlan tett, egy szerencsétlen szenvedély, vagy a viszonyok hatalma bitófára juttatott, okszerü nevelés, különböző viszonyok s kedvezőbb körülmények között, munkás férfiak, hasznos állampolgárok s talán nemzetük jeleseivé válhattak volna. Igaz, hogy az emberi akarat szabad, s hogy végre az embertől függ a jó vagy roszra magát elhatározni, de más részt tagadni sem lehet, mi szerint nevelés, vallási s társadalmi előitéletek, véralkat s a környező viszonyok számtalanoknál ez elhatározásra döntő befolyást gyakorolnak s csak ritka jelenség azon szilárd akaratu halandó, ki tiszta erkölcsi elveknek hódolva s hozzájuk tántorithatlan hüséggel ragaszkodva, a viszonyok árjával sziklaszilárdan daczolni bir, s ki az összeroskadó világ romjai alá is félelem nélkül temettetnék.
A nevezetes bünesetek története, az emberiség árnyoldalait tüntetvén fel, kiváló érdekkel bir a jogászra s történészre, az erkölcsi bölcselkedőre s átalában minden gondolkozóra nézve, ki az események hullámzásiban egy magasabb rendező hatalom intézkedéseit sejti. A tárgy belső érdeke hozta magával, hogy mióta Gayot de Pitaval Ferencz párisi ügyvéd 1734-ben az első ilynemű gyüjteményt "Causes célebres et interessantes" czim alatt közrebocsáta, minden európai nemzetnél hasonló gyüjtemények jelentek meg, s a bünesetek történetéből egy külön irodalom fejlődött ki, mely a szerint, a mint kezelve volt, hol jó hol rosz gyümölcsöket termett.
A német irodalomba az irodalom ezen ágát Schiller vezette be, midőn a Pitaval-féle gyüjteményt németre átdolgozván, azt 1792-1793. évben közzétette.
A Schiller-féle gyüjteményt számos hasonló gyüjtemény követé s az embereknek a borzasztó utáni vágya felizgattatván, az emberi bünök s gonosztettek, történeti, szinmü és regényirodalmi szempontból derüre borura kiaknáztattak. A büneseti gyüjtemények legnagyobb része a regényes irányt követve, a büntetteseket mint megannyi elromlott, a korcsosodott társadalmi viszonyok által meggyilkolt lángészt igyekezett ecsetelni, s be nem elégedvén a rettenetes valósággal, azt a hajborzasztóságig felcsigázni s tulzani törekedett, mig a másik kisebb része az anyagot tisztán jogászi s jogtörténelmi szempontból feldolgozván, mint Feuerbach "Aktenmässige Darstellung merkwürdiger Vergehen" csak szakférfiak korlátolt körére szoritkozott. E két különböző irány között szerencsés középutat követtek Hitzig és Häring "Der neue Pitaval" czimü gyüjteményükkel, mely a nevezetességre emelkedett bünesetek történetét pragmaticus hüséggel, de oly elrendezéssel adja elő, miszerint tágabb körökben is közérdekü olvasmánynyá válhatott.
Hazánkban az első büneseti gyüjteményt 1817-ben Czövek bocsátá közre, ily czim alatt: "Az európai hires zsiványok, utonállók, tolvajok, gyilkosok, haramiák, lázzadók és pártütők tüköre, melyet Schiller Fridrik irásiból forditott vala Czövek István" (két darab 8-rét). Hazai irodalmunk ezen negyvenkét év óta parlagon hagyott terét jelen gyüjtemény meginditásával kivántam elfoglalni; abba hazai s külföldi büneseteket vegyesen fölvévén. Hogy a gyüjtemény nagyobb körökben is elterjedhessen, Hitzig és Häring gyüjteményének irányát igyekeztem követni, hogy pedig a jogtudomány igényeinek is, a mennyire lehet elég tétessék, az egyes esetekre vonatkozó jogtörténeti szempontból érdekes okiratok, a kötetek végén eredeti nyelven külön közöltetnek.
A gyüjtemény körülbelől 4-6 kötetnyi folyamokban jelenend meg; a tisztelt olvasó közönség részvététől függvén, annak további folytatása.
Irtam Bécsben, 1859. február havában.
Dr. Hegedüs