---

Tartalom

Előljáró beszéd.

I.
  Az első bíráló: Kelety Gusztáv.
  Egy német kritikus.
  Önkritika.
  Az új francia kritika: Huysmans.
  Az új magyar kritika.
  Székely Bertalan kritikája.
  Lyka Károly kritikája.
  Malonyay: Munkácsy életrajza.
  Ilges: Munkácsy életrajza.
  A német kritika.
  A kor ellenséges szelleme
  A kor művészeti áramlatai.
  Gurlitt kritikája.
  Meier-Graefe kritikája,
  Schmid kritikája.
  Knapp kritikája.
  Hamann kritikája.
  Scheffler kritikája.
  Hildebrandt kritikája.
  Hausenstein kritikája.
  Deri kritikája.
  Springer-Osborn kritikája.
  Lübke-Haack kritikája.
  A mai francia kritika.
  Rózsaffy Dezső essayje.
  Focillon kritikája.
  Réau kritikája.
  Éber László kritikája.
  Fülep kritikája.
  Rippl-Rónai kritikája.
  Feleky Géza kritikája.
  Genthon kritikája.
  Péter András kritikája.
  Ybl Ervin kritikája.
  Kállai Ernő kritikája.
  Szabó László kritikája.
  Rózsaffy Dezső átértékelése.
  Befejezésül.
II.
III.

---

Előszó

Ez a kis könyv szinte magamagától íródott. Elolvastam Harsányi Zsolt regényét, az Ecce Homo-t és leültem, hogy bírálatot írjak róla. Amennyire lelkendezve vártam a regényt, annyira lehangolt az olvasása. Bevezetésül össze akartam foglalni a Munkácsyról írt kritikák kritikáját és íme, hogy megnőtt ez a munka ujjam alatt...

Ezt a kis könyvet igazán nem személyeskedésből írtam, hiszen évek hosszú sora óta forgatom főbb gondolatait az agyamban. Számtalan cikkben kifejtettem őket s főcélja, hogy ráeszméltesse a magyar kultúra illetékes őreit: Munkácsyval szemben a magyarságnak még nagy kötelezettségei vannak. Nem a szoborállítás a lényeges. Noha nagyon furcsa, hogy kultúránknak nálánál nem egy, százszor jelentéktelenebb hőse már bronzemléket kapott, az övé pedig a sok pályázat közt szinte végleg elsikkadt! Munkácsy szobrát azonban megfaragta ő maga - műveiben. Előbb vagy utóbb szobra lesz neki a világ köztudatában. A politikai gyűlölet (a német kritikában) homályba állíthatja, de a zseníje majd csak áttöri a mesterséges árnyékot. A művészi irányok színeváltozása (a francia kritikában) kézlegyintésre bírhatott egyeseket, de eljön majd ez ellenséges művészi szellem pálfordulása és Munkácsy alkotásai beszélni fognak.

Nem az első eset ez az övé, a művészettörténet cifrábbakat is ösmer. Rembrandt vagy Raffael sorsa, haláluk után nem volt különb. De azért Rembrandt - Rembrandt és Raffael - Raffael maradt.

A magyar művészettörténet legelső feladata: megmagyarázni Munkácsyt. És ahelyett mit tesz?

Erről szólnak ezek a lapok.

Hogyha ösmerem a bajt, miért nem látok hozzá orvoslásához, - kérdezhetné valaki. Azért, mert mikor ezeket a sorokat írom, már a 67. életévemet taposom, nem gondolhatok tehát magamra.

A Munkácsy-életrajz megalkotása olyan feladat, mely öt-tíz megszakítatlan munkaévet követelne. Ha én egy ilyen megbízást tíz év előtt, "A fiatal Munkácsy" megjelenésekor kaptam volna, hátralevő éveimet boldogan szenteltem volna e feladat megoldásának. Ma már késő.

Hál' Isten lesz, aki helyettem - bizonyára különben - mégis csak meg fog felelni e hivatásnak. Évekkel ezelőtt gróf Klebelsberg, mikor átvette Gömbös Gyula közvetítésével Barnewitz Cécilia asszony - Munkácsyné unokahúga - ajándékából azt a sok száz levelet, rajzot, festményt, kötelezettséget vállalt Munkácsy életrajza megiratására. Megbízta vele Petrovics Eleket, s mindnyájan megnyugodva vártuk a nagy munkát. Petrovicsot azonban hivatali elfoglaltsága, újabban betegsége akadályozta a munkában és most Farkas Zoltán vállalkozott rá.

Hogy ezt tovább halogatni nem lehet, azt - remélem - könyvem igazolja.

Budapest, 1935, karácsony.
Dr. Lázár Béla.

---