Máramarosi emlékkönyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. RÉSZ.
Máramaros millenáris ünnepszentelése. (1896).
Előszó. Várady Gábortól.
1896. évi VII. törvénycikk.
Jegyzőkönyv a millenium megünneplése módozatainak megállapitása tárgyában tartott ülésekről. Szabó Sándortól.
Ünnepnapok. Irták: dr. Pap Tibor, dr. Grünwald Zsigmond, Örlősy Ferenc, Bökényi Dániel.
I. A templomokban.
II. A vármegyei törvényhatóság termében.
III. Sziget város ünneplése.
IV. A bankett a Malomkertben.
V. A népünnep.
A millenáris esztendő március 15-ike.
A régi honvédek. Irták: Várady Gábor, Krüzselyi Bálint.
A tanitóintézetek ünneplései.
I. Az iskolák együttes ünneplése. Marikovszky Menyhérttől.
II. Az ev. ref. főgimnáziumban. Dobay Sándortól.
III. A róm. kath. gimnáziumban. Malonyay Istvántól.
IV. Az állami felsőbb leányiskolában. Marikovszky Menyhérttől.
V. A tanitóképzőben. Bökényi Dánieltől.
VI. Elemi iskolákban. Bökényi Dánieltől.
VII. Az iparos tanonciskolában. Bökényi Dánieltől.
VIII. A szigeti képzőintézet jubiláns ünneplése. Örlősy Ferencztől.
IX. A máramarosi általános tanitóegyesület millenáris közgyülése. Bökényi Dánieltől.
Huszt várának tövében. Tanfi Ivántól.
Két emléktábla.
I. Prielle Kornélia. Várady Gábortól.
II. Lassu István. Irták: Szabó Sándor és Bökényi Dániel.
A kőrösmezői ezredévi emlékoszlop. Bökényi Dánieltől.
A borsai tatárverés emléke. Várady Gábortól.
Rákóczi emlék. Bökényi Dánieltől.
Ezredévi ünnep a sóbányában. Örlősy F. és Bökényi D.
A beregi emlékjelek. Bökényi D.
A máramarosugocsai ev. ref. egyházmegye ünnepélye Várady Gr.-tól.
Máramaros vármegye millenáris lobogója. Bökényi Dánieltől.
Sajtónk 1896-ban.
Máramaros. Dobay Sándortól.
Máramarosi Lapok. Örlősy Ferencztől.
Máramarosi Hiradó. Rományi Istvántól.
Nevelés. Bökényi Dánieltől.
Az 1896. évi VII. törvénycikk meghozatala a képviselőházban. Bökényi Dánieltől.
Ő Felsége levele népéhez.
Dr. báró Roszner Ervin főispán. Szabó Sándortól
II. RÉSZ.
A máramarosszigeti gazdasági és háziipar kiállitás. (1901.)
Irták: Örlősy Ferencz és Bökényi Dániel.
Előkészületek.
A kiállitás megnyitása.
Értekezlet.
Kirándulás a Tiszavölgyre.
Az országos bányászati és kohászati kongresszus.
A kiállitók.
Az ugocsaiak kiállitása.
A kiállitás bevételeinek és kiadásainak számadása. Müller Győzőtől.
A kiállitás bezárása.
A háziipar érdekében. (Ministeri rendeletek.)
III. RÉSZ.
Máramaros vármegye közigazgatási beosztása. (1901.
Máramaros uj község nevei. Bökényi Dánieltől.
Képek a Felsőtisza vidékéről. Siegmeth Károlytól.
Kutka Kálmán.
Tiszavölgyi járás. Bökényi D.-től.
Visói járás. Bökényi D.-től.
Izavölgyi járás. Bökényi D.-től.
Sugatagi járás Bokányi D.-től.
Szigeti járás Bokányi D.-től.
Taraczvizi járás Bokányi D.-től.
Técsői járás Bokányi D.-től.
Huszti járás Bokányi D.-től.
Dolhai járás Bokányi D.-től.
Ökörmezői járás Bokányi D.-től.
Sziget r. t. város Bokányi D.-től.
FÜGGELÉK.
Vármegyénk Monográfiája. Várady Gábortól.
Utószó. A szerkesztőktől.
Előszó
Midőn a honalapitás ezredik évfordulója közeledett, országszerte megindult a hazafias mozgalom, külső jelekkel is, lehetőleg megörökiteni a határvonalat, a távozó s a közeledő ezerév között.
A törvényhozás, a kormány, törvényhatóságok, városok, községek, testületek, egyesületek vállvetve kezdtek a hálás szép munkához és méltán.
Ezer esztendő a világegyetem határtalan, örök életében egy percznyi időnél is rövidebb, mig a népek és nemzetek életében ezer év, a történelmileg ismeretes egész multnak egy hatodrésze: rendkivül nagy időszakasz.
Elvontan, minden más állam multjával való egybehasonlitás nélkül is nagy és hosszu lenne ez az időszakasz; mig ha tudjuk, hogy ez a mi magyar hazánk az európai polgárisodott országok sorában, mint egyik legrégibb alkotmányos állam az elsők között áll, ugy ez méltán fokozhatja magyar nemzeti önérzetünket, természetes büszkeségünket.
A mi vármegyénk sem maradt hátra a hazafias mozgalomban s törvényhatóságunk, még az 1892. és 1894. években tett előintézkedések nyomán minden lehetőt megtett a Millenium méltó megünneplésére.
Kimondatott, hogy magyar hazánknak, nemzetünknek hosszu ezer év alatti megvédéseért vármegyénk minden egyházában hálaadó isteni tisztelet tartassék.
A törvényhatósági bizottság diszközgyülésen ünnepelje meg a nagy évfordulót.
Ünnepet üljenek a vármegyénk területén levő iskolák is.
A borsai határszorosnál 1717. évi szeptember 4-én, a tatár hadsereg fölött vármegyénk hős fiai által vivott döntő csata emlékének megörökitésére a szinhelyen, valamint jeles tudósunk Lassu István emlékére, szülőföldén, Visken emléktábla állittassék.
A koronázás évfordulóján Budapesten rendezendő fölvonulásnál vármegyénk fiai közül többen vegyenek részt, hogy a vármegyénk lelkes hölgyei által készittetett törvényhatósági lobogót legalkotmányosabban uralkodó királyunk előtt hódolva meghajtsák.
Az az óhajtás is kifejeztetett, hogy megyei Monográfiánk 1876. évben megjelent I-ső kötetének folytatásául a II. kötet, tehát a történelmi rész kiadása már a millenáris évben megkezdessék.
Egyszersmind kimondatott, hogy városainkban, községeinkben a hagyományos szokásnak megfelelően, tartós életü s az ezredik évfordulót jelző emlékfákat ültessenek.
És a vármegyénkben testvéries egyetértésben élő magyarok, rutének, románok, izraeliták, németek hazafias érzelmü buzgó közreműködésével, a kijelölt program nagyrészint teljesedésbe is ment, a mi pedig még hátra van, bizonynyal az is nem sokára meg fog valósulni.
De a millenáris ünnepségek esztendeje sulyos csapással látogatta meg vármegyénket. Első pénzintézetünk bukása aggasztóan megrenditette a pénz és hitel viszonyokat s erős megpróbáltatást mért ugy a családokra, mint az egyesületekre, testületekre, sőt törvényhatóságunknak is érzékeny veszteséget okozott.
És a nagyobb veszély elháritására, az okozott károk enyhitésére, a hatóságnak a polgársággal vállvetve kifejtett munkája közben egy másik pénzintézet bukása fokozta a már is nagymérvü lehangoltságot, sőt rémületet.
Ez a szomoru időszak egyáltalában nem lehetett alkalmas arra, hogy ünnepségek leirását tartalmazó kötettel lépjünk közönségünk elébe, szomoru ellentétéül a bennünket meglátogatott kettős csapásnak.
De midőn a felizgatott kedélyek lassankint lecsillapodtak s a normális viszonyok visszatérése iránti reményeink legalább annyira éledni kezdtek, hogy föladatunk megoldására eljöttnek láttuk az időt, akkor Kutka Kálmán, szeretve tisztelt alispánunk megrenditő, tragikus halála bénitotta meg munkánkat, törekvésünket.
Igy telt el sulyos aggodalmakkal, küzdelmekkel telitett három szomoru esztendő. De azoknak a nehéz esztendőknek nyomában is még mindig hosszasan észlelhetők valának az utóbajok s azoknak következményei, a melyek egész mostanig különféle akadályokat görditettek czélunk megvalósitása elé. Most sem felhőtlenek ugyan a mi napjaink, de a viszonyok mégis javultak annyira, hogy a reánk bizott kedves föladatot most már fennakadás nélkül megoldhattuk, azzal igyekezvén a legerősebb törekvésünk daczára történt késedelmezésért közönségünket kárpótolni, hogy a Vármegyénk székvárosában 1901. évi augusztus 25-től szeptember 1-ső napjáig véghez ment gazdasági és házi iparkiállitás nevezetesebb mozzanatait, vármegyénk statisztikájának rövid vázlatával megirjuk s ezzel munkánkat maradandóbb becsüvé tegyük.
Midőn ezt az "Emlékkönyv"-et utjára bocsátjuk, azzal a megnyugtató tudattal tesszük ezt, hogy a mi millenáris ünnepélyeinknek és házi ipartárlatunknak ez a krónikája késő nemzedékek előtt is tanuságot teend itt, a keleti Kárpátok tövében, Magyarország végszegletén, testvéries egyetértésben élő népeinknek a magyar nemzeti kultura s a magyar haza alkotmányos szabadsága iránt való hő, tiszta szeretetéről.
M.-Sziget, 1901. október havában.
Várady Gábor.