T. Igor Csaba
A tiltott bolygó
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELSŐ RÉSZ: A TENGERALATTJÁRÓ-HÁZ PUSZTULÁSA
Előszó és magyarázat
A papírdarázs
Párizs. Notre Dame
A Szent Klára mint ürügy
A Szent Klára
Közbejött esemény
Interludium. A félelem
Interludium. A tengeralattjáró megjelenik
Egy legenda vége
MÁSODIK RÉSZ: AZ ELÁTKOZOTT BOLYGÓ
Kényszerű látogatás
Balog Jóska története
Noémi titka
Ördögűzés, modern formában
Az elátkozott bolygó
Az utazás
A papírdarázs csípni kezd
Gyilkos fullánk
Előszó
Miért kell sci-fit írni?
Bolond kérdés, mondhatná valaki, talán azért, mert az írónak ahhoz van kedve. Vagy csak azt tudja.
Nos, ennek a valakinek nem lenne teljesen igaza. Mert azóta, hogy a jó Jules Verne - lánykori neve Verne Gyula - az egyre sokasodó olvasók számára rendszeresen fogyaszthatóvá tette, ez az irodalmi műfaj mindig is emberekről, embereknek szólt és szól ma is. Mert az írók gondolatában természetesen a marslakó is ember, vagyis értelmes lény, aki rendelkezik mindazokkal a jó, vagy rossz tulajdonságokkal, amelyek az embereket jellemzik. Esetenként még többel is, mert például éppen ettől sci-fi. És ha már emberek számára készülnek az ilyen művek, akkor jó lenne legalább részben tisztázni, hogy miért is éppen így.
Azt hiszem, a válasz nagyon bonyolult és sokrétű kéne legyen. És persze mindenki csak a saját maga nevében beszélhet. Megpróbálom hát!
Akkor, amikor a mindennapi valóság olyannyira kusza és logikátlan, vagy olyan nyomasztó és ronda, hogy kificamodik a billentyű, ha az ember le akarja írni, nos, akkor jól jön egy kis Deus ex machina módján a természetfeletti, a ma még nem létező, a hihetetlen, stb., közbeiktatása az érthetőség és főleg az elviselhetőség kedvéért.
Hát így írok én valami "félig sci-fi"-ket. Mások bizonyára másképp.