Tartalom

Előszó

Ez az összeállítás egy amatőr kutató több évnyi helytörténeti vizsgálódásának eredményeit tartalmazza. Jó pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy minden év Luca napjára írok egy dolgozatot szülőföldem, a Kisalföld szívének, a Rábaköz déli csücskének különböző vonatkozásairól.

Az első cikkem azzal kapcsolatos, hogy szülőfalumat kifelejtették a 2012-ben jubiláló rábaközi helységek sorából. 1162- ben ugyanis négy helységet neveztek meg Farkas várszolga szabadító levelében (ami a megye legrégibb oklevele), Kapu (Kapuvár?), Vidza (Vica) Kacil (Rábakecöl) és Welen (Beled?) településeket. Beled kivételével mindenütt megemlékeztek az évfordulóról. Beledben miért nem - erről szól az első dolgozat. (És Welen?)

A lakott települések kialakulásánál lényeges volt a víz (folyóvíz) jelenléte. Ha megvizsgáljuk a Rábaköz legmagasabban fekvő csücskében lévő helységeket, mindenütt megtalálhatjuk a folyók közelségét. Ez alól csak az eltűnt Szentandrás (Endre), Felszer- Vica, Magyarfalu, Vadosfa és Edve kivételek. Ez az ellentmondás sarkallt a Vizek című összeállítás megírására.

Vásárosfalu történetének felkutatásakor bukkantam rá, hogy a falunak vára is volt. Ennek jártam utána az Osl Herbord és vára című dolgozatban.

A környező helységek (Vág, Páli, Edve, Répceszemere) történeti leírásaiban nagyon sok római kori hivatkozás van. Egy, a Kisalföldben 2005. 01. 25-én megjelent cikk indított arra, hogy megvizsgáljam, milyen nyomvonalon haladt át a római hadi út a Rábaközön. Erről szól a Római út a Rábaközben című írásom. A témát meg is vitattam néhány szakemberrel, akik már korábban foglalkoztak a római hadi utak problematikájával.

Kissé személyes jellegűek a következő írások, A sor, A magyarok története és A hely. Az első kettőnél az indító ok az 1963- ban a szülői házunk bontásakor előkerült, 1865-69 években íródott füzet (irka), ami a volt háztulajdonosnak a padlásgerendák közt felejtett hagyatéka. Az utolsóban pedig eszmélésem történetén keresztül próbáltam bemutatni a szűkebb pátriámat.

A leírtaknál nem mellőzhettem a személyes, gyakran szubjektív megjegyzéseket sem. Így talán még közvetlenebbre sikerültek az írások, de vitatható vált a 'tudományosságuk'. Több év termését így összefogva alakult ki ez a könyvecske. Kívánom, hogy forgassák olyan szeretettel, amint azokat én megírtam.

Köszönettel tartozom Szalay Balázs barátomnak a könyv megjelentetésében nyújtott meghálálhatatlan segítségéért, továbbá Bödőcs Andrásnak, Fülöp Imrének, Gerencsér Péternek és Oross Józsefnek a cikkek szakmai ellenőrzéséért.

Győr, 2020. december 13-án, Luca napján
Prátser András