Király Jenő
A mai film szimbolikája
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
Az apokalipszis politikai gazdaságtana az ezredforduló filmkultúrájában
Hitchcock Psychoja mint háromszoros paradigmaváltás (Filmtörténet, kultúrtörténet, léttörténet)
Anti-Ödipusz és Anti-Antigoné (A szado-analízistől a mazo-analízisig)
Antigonétól a Saul fiáig
1. Homály és szemérem
2. Az iszonyat kimondhatatlansága és a nyelv határai
3. A lukácsi társadalomontológia munka-fejezetétől a Saul fia munka-képsoráig
4. A halott adoptálása, mint az apaság újjászületése
5. A fátum kisajátítása és a lázadás formái
6. A remény vagy a gyász autenticitása a történelmi pillanat függvénye
7. Az értelemkeresés mint tévelygés, és az emberség mint a hermeneutika eposza
8. Tragikum és szenvedéstörténet
9. Erdei kunyhó és gázkamra
Salò avagy Szodoma 120 napja
A mozi mint lelki ópiumbarlang (Mazochista árnyvilág és szadista léleksebészet)
A testvérgyilkosság archetípusa
Szükséglet és mozgalom
A szenvedélybetegség mint kultúra és eszmény
1. Félelem és reszketés Las Vegasban
2. Az eksztázis permanens forradalma: EXT-rémek
3. A szenvedélybetegség újra-egyénítése: A nagy zabálás
4. A vég, mint végcél (Las Vegas végállomás)
5. A halálos betegség, mint a szenvedélybetegség tárgya (Vad éjszakák)
6. A hulla, mint a szenvedélybetegség tárgya (Hideg csók)
A világforradalomtól a globálfasizmusig
A pénzügyi atombomba
A globálfasiszta kényszerkultúra mechanikája ("Hipokrízis" és "emocionális pestis")
Harcosnevelés
A birodalom
A háború türelmetlen vágya (Verhoeven: Csillagközi invázió)
A harmadik világháború és a marslakók támadása
A Láthatatlanok szolgái és rabszolgái
A Láthatatlanok, mint pszichotikus földi istenek (Amerikai pszicho)
Posztmodern totem és tabu (Cronenberg: Crash)
A harmadik világháború és a harmadik világ
a./ a győztesek világa
b./ az áldozatok
c./ a tiszta háború
d./ az igazolhatatlan igazolási kísérletei
e./ "posztkoloniális" hutuizálódás
f./ az információs háború és a katonai inváziók szintézise
g./ az elnyomó elnyomottak
h./ ellenállók
Amorfizáció és amortizáció (A lélektelenség fenomenológiájától a szellemtelenség fenomenológiájáig)
(holt lelkek: a menedzserlélek alapjai)
(hidegség)
(szcientista reflexivitás és nárcisztikus önreflexió)
(relativizmus)
(hedonizmus)
(cinizmus)
(blöffkultúra)
A flexibilis embertől a gyurmáig
A személyiség amorfizációjától a kultúra amortizációjáig
Dimorfizmus és demorfizáció
(demorfizáció)
(demorfizáció és forradalom)
(forradalom vagy túltermelési válság?)
(szerepkáosz)
(a férfinő)
(a nőférfi)
Dina vagyok: a modern nő születése
A férfinő mint áldozat (A fiúk nem sírnak)
A nem halála vagy a nemek háborúja
A fallikus nő mint harcigép (G.I.Jane)
A fallikus nő eredete (Sztriptíz)
Defektkultusz a középosztályi erkölcskrónikákban
Nagypolgári erkölcskrónikák a "Nyugat alkonyán"
A kultúra infantilizációjától a filmkultúra imbecillitásáig
Exkrementális esztétika
Exkrementális szemiotika a Canterbury mesékben
A neogiccs (Könny és mosoly - műkönny és vigyor)
A diszjunktív szintézis mint esztétikai kategória (Turks Fruit)
A dekonstrukció dekonstrukciója (Utószó a posztmodern-dekonstruktív állapothoz)
A szerelem dekonstrukciója mint amorfizáció
A halál dekonstrukciója mint a lét amortizációja
Rútesztétika
0. A tragikus egzisztencia
1. Az antitragikus egzisztencia
2. A tragikum maradványai a melodrámában
3. A rútesztétika bevezetése
4. A rút fenomenológiája. A rút mint hiány vagy fölösleg
5. A rút fenomenológiája. A hibriditás
6. A nyolcadik utas: a halál (Alien 1.)
7. Aliens
8. A végső megoldás: halál (Alien 3.)
9. A rútesztétika kategoriális spektruma
10. A szép rútsága
11. Szép és rút szerepcseréje
12. Fenség és iszonyat
13. A felfokozás lefokozó határtalansága
14. Az undorító mint az iszonyat hárítása
15. A Meztelen ebéd
16. Az iszonyat, mint az iszonyat hárítása
17. Az iszonyat mint az undorító hárítása
18. A banalitás titka
19. A nemiség traumatizáló aspektusai és az undorító
Georg Wilhelm Friedrich Hegeltől a láncfűrészes gyilkosig
1. A szépesztétika vége
2. A karakterisztikus
3. A szép stabilitása helyet ad a kaland dinamikájának
4. A modern szépség ijesztő mélységei
5. A rút inváziója és az istentörténet
6. Az iszonyatos-rút hivatása
Mágikus archaizmusok a film árnyékvilágában
1. Az esztétikai élmény eredete
2. Istenevők
3. A titán jelenvalósága
4. A keveréklénytől a megfoghatatlanságig
5. A fikció ritualizációja
6. Mágikus praktikák... (...a titáni rém és a közönséges intrika között.)
7. Az emberiség második gyermekkora
A láncfűrészes gyilkostól Hegelig (Ami elveszett: az ősök hőskora)
A tragikus egzisztencia archeológiája
Az ember, aki messziről jött és messzire megy (The Man from Laramie)
A háború esztétikája: Drums Along the Mohawk (Miért a múltban keressük a jövőt?)
Epikus keretben oldott intenzív tragédia (John Ford: Rio Grande)
A rossz közérzet mint a tragikus beteljesedés alternatívája (Anthony Mann: Man of the West)
A tragikus bűn és a közönséges bűnöző (Anthony Mann: The Naked Spur)
A jelzésszerű tragédiákat soroló nagyeposz (William A. Wellman: Westward the Women)
A hősét elsodró eposz: a tragikus ember a demokráciában (Anthony Mann: Cimarron)
Átmenet a krónika felé (Hawks: The Big Sky)
A tragikus bűn és a modern bűnügy között (Vera Cruz, Buchanan Rides Alone)
A tragikumvesztést kompenzáló legenda (Hawks: Rio Bravo)
A proletár fenség: The Naked Dawn (E.G. Ulmer kitüntetett jelentősége és a forradalmi romantika)
Tragikumoldó irónia (Howard Hughes: The Outlaw)
A dekadens fenség (Mítosz és lélektan harca - William Wyler: The Westerner)
A hűség tragikuma: Ride Lonesome (A világ vándorától az árnyékvilág vándoráig)
A nietzschiei Nagy Dél és a nyugati Nagy Alkonyat találkája (Aldrich: The Last Sunset)
A nagy elbeszélés aranykora
A kaland mint lefokozás - A lefokozó felfokozás
A naiv akciófilm öröksége: a naiv westerntől a honfoglaló eposzig
A hőskultúrától a hőskultuszig. (William A. Wellman: Buffalo Bill)
A törvényszegő mint a jog pionírja (Henry King: Jesse James)
Az abszolút gonosz uralma és a bűn mint társadalmi forma (Kertész: Dodge City)
Termelési és építkezési eposz (Fritz Lang: Western Union, André De Toth: Carson City)
Eposzi távlatok: a nő és a föld megváltó befogadó képessége avagy a kezdetben a vég kezdete (Cecil B. DeMille: The Plainsman)
Varga Anna: Utószó
Filmográfia
Ismertető
A Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve - A mai film szimbolikája - azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.
Részletesen elemzi azokat a kimagasló filmeket, melyek nagy ugrásokat jelentettek a mai stílus és élményvilág felé, így Hitchcock Psychoját, melynek történeti jelentősége, hogy a fenséget leváltja benne az iszonyat, s a melodrámát a thriller. Kiemelten tanulmányozza Pasolini Salo - Sodoma 120 napja című filmjét is, mely a szerelem nyers szexualitás általi leváltását mutatja be. Verhoeven filmjei elbúcsúztatják a klasszikus hősiesség- és boldogságmitológiát. Ezúttal a szerző részletesen elemzi a korábbi könyveiben is minduntalan emlegetett Turks Fruit című filmet, mint az utolsó jelentős tragikus románcot. Végső áttekintésben kibontakozik a boldogságmitológia leváltása az iszonyat és kéj mitológiája által, mely a XX. század második felében zajlott le.
A könyv egyik meglepő konklúziója, hogy a mai filmmitológia, különösképpen az amerikai film, egyrészt nyílt vagy rejtett módon túlpolitizált, másrészt gyorsuló módon militarizálódik.
Miután az utóbbi fél évszázadban a filmelemzés a retorikai formák és a műfajok osztályozására összpontosított, s ezáltal a filmiskolák belproblémájává vált, a szerző a freudi "álomfejtés" nyomán bevezeti a "filmfejtés" fogalmát. Az utóbbi feladata, hogy az auteur-elmélet által rekonstruált szerzői világképen és stílusvariánsokon túl a filmek tudattalan mélystruktúráit is feltárja, s a film értelmét a nézőnek átadott szellemi életlendületként kutassa, melynek legfontosabb része az, amiben a film "több önmagánál", s ezzel bennünket is hozzásegít túllendülni megmerevedett vagy előírt meghatározottságainkon. Ezáltal újra a műalkotás katartikus (vagy terápiás) hatása kerül az esztétika érdeklődésének középpontjába.
A könyv utolsó része összehasonlítja a hanyatlás remélhetőleg átmeneti korának hisztérikus tömegfilmjét és skizoid művészfilmjét a "papák" mozijával, amelyet annak idején az "új hullám" elbúcsúztatott, és amelyet érdemes újra felfedezni.
Forrás: http://www.eszmelet.hu/amaifilmszimbolikaja/