Hajnal Dávid
Kármán József mint nyelvmívelő
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ.
ELSŐ RÉSZ. A. Kármán József mint nyelvmívelő.
A NEMZET CSINOSODÁSA.
KÁRMÁN NYELVMÍVELŐ MÓDSZERE.
KÁRMÁN AZ IDEGEN SZÓKRÓL.
KÁRMÁN ÍZLÉSE A NYELVHASZNÁLATBAN.
KÁRMÁN NÉZETE A FORDÍTÁSOKRÓL.
MÁSODIK RÉSZ. B. Kármán nyelvi sajátságai.
I. HANGTANI SAJÁTSÁGOK.
II. SZÓRAGOZÁS.
III. SZÓKINCS.
IV. SZÓFÜZÉS.
Névalakok használata.
Az igék használata.
1. Az igenemek.
2. A tárgyas és tárgytalan ragozás.
3. Az igeidők
4. A módhasználatról.
Ragok és névutók szokatlan használata
Az igekötők szokatlan használata.
Mondatkötési sajátságok.
A szórend.
Vegyes idegenszerűségek, magyartalanságok.
Magyaros- és közmondásszerü kifejezések.
Előszó
A történeti nyelvtudománynak egyik fontos ága régi íróink nyelvhasználatát megfigyelni, azoknak nyelvi sajátságait a nyelvtudomány részére feljegyezni. De míg régi irodalmunk kimagaslóbb alakjainak nyelvével sokan foglalkoztak már, addig Kármán nyelvével nem igen törődtek. Mindössze egy kis kisérlet Weidinger (Balassa) József tollából a Nyr IX. k. ében, a mit eddig erről írtak. Úgy látszik - és ezt Balassa is megjegyzi - a "F. H."-iban előforduló germanizmusok tartották vissza a nyelvészeket K. nyelvének tüzetesebb vizsgálódásától. Igaz, hogy felületesen olvasva munkáit, nyelve inkább kozmopolitikus szinezetü benyomást tesz, de ha mélyebben belehatolunk ebbe a nyelvbe, csakhamar meggyőződhetünk, hogy a sok idegenszerüség mellett sok magyarosság is akad, melyek nemzeti nyelvi sajátságok és magyar gondolkodásra vallanak.
Munkámban igyekeztem kimutatni azokat az elveket, melyek K.-t a nyelvhasználatban vezérelték, mily hely illeti meg a nyelvmívelők sorában, azonfelül részletesen tárgyalom nyelvének sajátságait. A hol nyelvészeti szempontból szükségesnek látszott, ott a Nemzeti könyvtárban megjelent munkáinak kiadását összehasonlítottam a Nemz. Muzeum könyvtárában levő eredeti "Uránia"-val. A K.-nak tulajdonított szóalkotásokra nézve nem mulasztottam el a rendelkezésemre álló összes eszközök felhasználását, így a Ny. Sz.t a nyelvujításnál régibb nyelvre vonatkozólag, a Nyr. köteteit, de különösen Király Károly nyelvujítási adatait a XXV. k.-ben. Mindezeken felül a mult század szótárirodalmát és néhány író nyelvét magam is átnézegettem. Természetes, hogy ezen vizsgálódás folyamán sokat kellett törülnöm, mit eredetileg K.-énak véltem és nem lehetetlen, hogy egyik-másik szóban még most is csalódom. A nézetem szerint kétségesek után kérdőjelt tettem. A Kazinczyra vonatkozó adatokat Simonyi. "A nyelvujítás és az idegensz." c. értekezéséből vettem. Ezt, valamint Imre Sándor "Idegen és hibás szólások birálata" c. akad. értekezését tartottam szem előtt a nyelvi sajátságok elrendezésében.
Budapesten, 1899. május havában.
A szerző.