---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

Előszó
I. Családi estély a 30-as években
II. Amália szerelme
III. A zsidó-negyedben
IV. A jurátus tanyán
V. Kossuth irodája
VI. Bogdán Mózsi párbaja
VII. Két kihallgatás
VIII. A legdrágább kincs
IX. A personális estélyén
X. A légyott
XI. A zsidó heczcz

MÁSODIK KÖTET

I. Az első tüntetések
II. Kabós Feri tragődiája
III. A vallatás
IV. A szenvedély hevében
V. A fekete szekér
VI. A rejtélyes utazó
VII. Adél tragődiája
VIII. A boldog ember
IX. A vetélytársak
X. A rejtélyes smaragd-gyűrű
XI. Majos Pista vendéglője
XII. A családi öröm-ünnep
XIII. Három kép

---

Előszó

Van egy szép kor az emberi életben, midőn még mindent a szivárvány vidám szineiben látunk; midőn előttünk a rózsának csak virágai vannak, töviseit elfedi a remény zöld lombja s az öröm vörös szivárványa; midőn lelkünkben egy eszményvilág népesül meg, szép, ragyogó szinekben, fölséges alakokban, melyeknek tulajdonait a lelkünket megragadott kiváló egyénekre ruházzuk: ámulattal közeledünk a megbámult bálványozott hazafihoz, az istennőként imádott leányhoz, kiket az emberi szív egyetlen sötét pontja nélkül állitunk képzeletünk elé. Még akkor nem tudjuk, hogy az ifjuság lelkesedése oly kristályhasáb, melyen át a tárgyaknak képét a szivárvány kedves színeiben látjuk. E korban eszméket, elveket vonunk el s a mi szivünkben, - az van ajkainkon még akkor is, ha - amint a római jelesiró mondja - nincsen is meg az a ritka boldog korszak, midőn "amit akarsz érezheted, s amit érzesz ajkaid kimondhatják". A csalódást e korszakban még hiréből sem ismerjük; az éremnek csak fényes oldalát látjuk: a nő szeplőtlen, a férfi jellem kifogástalan előttünk, hiszünk, bizunk, rajongunk és imádunk; s mindezt mint keblünk isteneit hordjuk szívünkben.

E boldog ifjukor meg van fejlődő nemzetek életében is. Nálunk e század harmincas éveire esett az; s megjelent egész virágos mezejében, belengve a szabadság szellőjétől, fölruházva a rajongás minden szivárványszinével, a remény ifjan zöld lombjaival, a szeretet és lelkesedés verőfényével.

Oh te boldog korszak, mely azon eszméket ringattad bölcsőjökben, melyekért később annyi vérnek kellett folyni, annyi nemes áldozatnak elesni; te bimbókkal teljes korszaka a buján csirázó reményeknek s az első martyroknak! Engedj emlékezetben még egyszer küszöbödre lépnünk; visszatekintenünk e prózai korszakból: az egymást emésztő pártoskodás, - az anyagi gondok, a létért folytatott lázas küzdelem, a természeti csapások s a pénzügyi nyomor korszakából, - vissza, azon felséges költői korszakba, midőn még minden magyar ifju azt kérdezte magától: mit hozhat áldozatul elveinek és a hazának; nem mint ma, midőn azt kérdezi, mit nyerhet azoktól?...

Te boldog visszaemlékezés, ragadd ki lelkünket a reánk nehezkedő élet sulya alól; engedd, hogy levetkezhessük az eredményeiben talán gazdagabb, de álmaiban szegényebb korszak tarka öltözetét; s öltsük fel, mint a feddhetlen görög hölgy ama szeplőtlenül fehéret, melynek valódi értéke talán csekélyebb, de melyet a tisztaság ábrándos fénye ragyog körül!...

---