Az iparművészeti és az ezzel kapcsolatos háziipari kiállításokat az Orsz. M. Iparművészeti Társulat rendszeresítette hazánkban. Az első ilyen tárlatot még igen kezdetleges viszonyok között 1885. év karácsonyán nyitották meg az Iparművészeti Múzeum - akkoriban az Andrássy-út egyik bérházában - volt igazgatósági helyiségének két szobájában. Azóta a társulat minden évben rendezett ilyen kiállításokat nem csupán karácsonykor, hanem az év más szakában is. Mintegy harminc éven át (1896-1925) az üllőiúti Iparművészeti Múzeum palotája volt a társulat kiállításainak hajléka mindaddig, amíg a társulat 1925-ben megkapta a maga céljaira az Andrássy-úti ú. n. régi Műcsarnoknak félemeleti helyiségeit.

A társulat nagyobb arányú kiállításait eddig rendszerint a téli, a kora tavaszi és őszi hónapokban rendezte. Ez alkalommal társulva a Baross-Szövetséggel és a Baross Gábor-Körrel, a nyári hónapokra tűzte ki a kiállítás idejét, mert alkalmat akar adni, különösen a Szt. István-nap táján Budapesten megforduló sokezer vidékinek és a nyárra tervezett nagy nemzetközi kongresszusokra fővárosunkba érkező külföldi vendégeinknek, hogy iparművészetünk színe-javát és nemes háziiparunk legjobb készítményeit megismerjék és azokat útiemlékként megvásárolhassák. E mellett élénk külföldi propagandával oda törekszünk, hogy a kontinens nagyobb áruházai és egyéb kereskedelmi vállalatoknak és az Amerika részére bevásárló ügynökségeknek is tudomásuk legyen kiállításunkról és azt kellő időben fel is kereshessék üzleti összeköttetések létesítése végett.

Hogy kitűzött céljainkat elérhessük, lelkes felhívással hívtuk meg iparművészeti és háziipari vállalatainkat a kiállításon való részvételre. És örömmel állapíthatjuk meg, hogy e felhívás élénk érdeklődést váltott ki nemcsak a fővárosban, hanem a vidék sok helyén, sőt a külföldön élő iparművészeink körében is. Felhívásunk nyomán százat meghaladó jelentkező akadt és a kiállítás rendezősége személyes utánjárással is buzdította, tanácsaival is támogatta mindazokat, akiknek a kiállításon való szereplésére súlyt vetett.

A jelentkezések nagy tömege miatt nyilvánvaló volt, hogy a társulat a maga Andrássy-uti szűkös helyiségeiben nem tudja méltón bemutatni a kiállításra kerülő munkákat. Ezért kellett másutt hajlékot szerezni a kiállítás részére. Szerencsére június hó végével megüresedett az Iparművészeti Múzeumunknak a keleti kiállítás által elfoglalva volt nagycsarnoka s a múzeum igazgatója szívesen engedte át céljainknak nem csupán az üvegezett mennyezetű nagy udvarát, hanem annak baloldali tágas melléktermét is. Ezért e helyen is köszönetünket fejezzük ki előzékenységéért.

De hálával kell megemlékeznünk a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztési szakosztályáról is, mely készséggel és hathatósan támogatta vállalkozásunkat. Amikor biztosítva láttuk kiállításunk méltó elhelyezését és megfelelő színvonalú anyagát, fővédőasszonyul kormányzónk nejét, nagybányai vitéz Horthy Miklósnét, védőül pedig Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisztert kértük fel. Mindkét pártfogónk szíves készséggel fogadta el a nekik felajánlott tisztséget.

A kiállításon egész sereg új név szerepel most először. Amióta az ország perifériáján volt üveggyárainkat a kegyetlen trianoni szerződés elszakította az anyaországtól, üvegtárgy alig szerepelt kiállításainkon. Most egyszerre négy kiállító akadt, mindegyik sajátos, egyéni munkákat mutat be a művészi üvegek barátainak nagy örömére.

Szemmellátható fellendülést tapasztalunk az agyagművesség terén. Világhírű két nagy gyárunk mellett egyre-másra alakulnak kisebb magyar népies kerámia szellemében alkotják szebbnél szebb és technikai szempontból is helytálló munkáikat. De vannak a kiállításon a legújabb irányzatok követői is, úgyhogy kerámiai gyártmányaink ma már minden igényt és ízlést kielégíthetnek.

Háziiparunk legjelentősebb része a textilművészet körébe tartozik. A népművészet páratlanul gazdag formakincse dús anyagot kínál a hímzések, szőttesek, csipkék tervezőinek és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyaros irányzat az utóbbi években mind szélesebb körre terjed, úgyszintén a nemesebb ízlés is mindjobban kezd érvényesülni ezeken a munkákon. Legfőbb ideje is már, hogy nemcsak a közönség, hanem a kereskedők is erélyesen visszautasítsák azokat a selejtes s csak a vevők tájékozatlanságára számító, durva és hitvány munkákat, melyeket lelkiismeretlen házalók és utcai árusok hoznak forgalomba s ezzel mérhetetlen kárt okoznak háziiparunk jó hírnevének. Reméljük, hogy ha közönségünk kiállításunkon megismeri a jóízléssel és lelkiismeretes munkával készült, kifogástalan magyaros hímzések legjava példáit, akkor nemcsak hogy a jövőben visszautasítja majd a selejtes holmikat, hanem tőle telhetően meg fogja akadályozni, hogy mások vásároljanak ilyeneket. És ez nem csupán a hímzett, hanem a batikmunkákra is vonatkozik, mert e téren is sokat vétkeztek és vétkeznek ma is. Olyan gazdag és kifogástalan kollekció látható a kiállításon, mely méltán irányt mutathat a batiktechnika művelőinek.

Sok fővárosi ember csodálkozni fog, ha látja a magyar szőttesek gazdag és változatos csoportját, mert ezeket eddig alig ismerték Budapesten. Gyapjú ruhaszövetek, kendők, terítők, párnák, továbbá színesen átszőtt lepedők, függönyök stb. kínálkoznak az érdeklődőknek. Nagyon fellendült a csomózott szőnyegek készítése. A legjobb keleti szőnyegekkel vetélkedő színpompás példányok hosszú sora látható most a tárlaton.

Többféle sajátos tűtechnikával készült leheletfínomságú csipkét látunk a vitrinekben és művészi gobelinek élénkítik a kiállítás falait.

Alig akadt a háború óta iparművészeti kiállítás, mely annyi és pedig művészi színvonalú, jó, eredeti ötvösmunkát mutatott volna be, mint a most megnyílt országos tárlat. És ami különösen figyelemreméltó, a kiállítók kivétel nélkül fiatal erők, akiktől, első bemutatkozásuk után ítélve, még sok magas színvonalú remekmunkát várhatunk. Éppen ezért kellene a jövőben minden illetékes tényezőnek odahatni, hogy az ötvösség körébe tartozó egyházi kegyszerek beszerzésekor, valamint a sport-, dalos- és egyéb versenyek és kiállítások alkalmából kiosztásra kerülő - jobbára nemes fémből készült - jutalom- és emléktárgyakat az adományozók nem az ezüstárú-kereskedésekben kapható, idegenből behozott szokványos áruk közül válogassák, hanem derék magyar mesterektől szerezzék be.

A jobbára a társulat idegenforgalmi emléktárgy-akciója nyomán készült sokféle ötvösmunkának, bőr- és fadíszműárunak, játékszernek reméljük nagy kelendősége lesz. Mindegyiken, valamint a kiállítás festett bútorain többé-kevésbbé érvényesül a nemzeti jelleg, a színszeretettől áthatott magyar sajátos ízlés. Tehát aki ú. n. magyar specialitást akar, talál itt bőven.

Végül megemlítjük még a kovácsolt vasból készült teljesen eredeti lámpákat, márvány- és egyéb apróbb dísztárgyakat, melyek méltón képviselik a kiállításon a régi hagyományokból sarjadt, nemes vasművességet és fejlett márványiparunkat.

Mielőtt lezárnék e bevezető sorainkat, szoros kötelességnek teszünk eleget, amidőn a kiállítás főrendezőjének (és az itt látható sok szép tárgy tervezőjének), F. Kovács Erzsébet orsz. háziipari felügyelőnek hálás köszönetünket fejezzük ki azért a lelkes, fáradhatatlan, önzetlen és szakavatott munkájáért, amellyel vállalkozásunkat támogatta és annak sikerét biztosította.

Budapest, 1929 július havában
Györgyi Kálmán