---

Tartalom

ELŐSZÓ
1. A SZENTÍRÁS OLVASÁSA
2. ERKÖLCS ÉS TÖRVÉNY
3. A BŰNRŐL
4. A MEGVÁLTÁS
5. HÁROMFÉLE EMBERI VÉGZET
6. A SZENTSÉGEKRŐL
7. OKKULTIZMUS ÉS ANTISZENTSÉG
8. A SZERZETESEKRŐL

---

Előszó

Az emberek igen eltérő módokon gondolkoznak a végső sorsukról. Én a keresztény tanítás alapján úgy tartom, hogy vannak, akiknek a földi élete az öröklétben folytatódik: egyesekre üdvösség, másokra kárhozat vár. Viszont a konzervatív felfogással szemben azt se zárom ki, hogy vannak, akiknek a földi halál a teljes megsemmisülést jelenti.

A keresztény felfogás központjában a megváltás áll, amely meghatározza a végső emberi sorsot. Ennek a megvilágítására azért van szükség, mert az evolúció miatt a bibliai képeken alapuló szemlélet tarthatatlanná vált és új megközelítésre van szükség. A hagyományos gondolatmenet szerint:

Ádám vétkezett az Úr ellen > bűnét az emberek örökölték > ezért Isten megharagudott ránk > ki kellett Őt engesztelni > a megváltás Jézus Krisztus kereszthalála által történt.

Ez a logika idejét múlta. Egyrészt Ádám nem létezett, tehát az emberek nem általánosan bűnösök, másrészt Isten sohasem haragudott ránk. Ebből adódóan a megváltás szükségessége is más módon merül fel.

Ennek az elmélkedésnek az alapvető mondanivalója a következő:

Megváltásra nem azért van szükség, mert az ember elfordult az Istentől, hanem azért, mert nem eléggé fordul Isten felé.

Célom érdekében meg fogom vizsgálni, hogy mit mond erről ténylegesen a Szentírás és mi az, amit adott okok miatt csak beleképzelünk. Az öröklétünk minőségét (üdvösség vagy kárhozat) meghatározó bűn fogalmához az erkölcs és törvény kettősén át fogok eljutni.

Ezek adnak alapot a megváltás és a háromféle emberi végzet elemzésére.

A megváltást leghatásosabban a kegyelmek segítik elő, amiknek a legfőbb forrásai a szentségek. Velük ellentétes hatással jár az okkultizmus, amely szélsőséges esetekben kimondott antiszentségbe vált át.

Az elmélkedés a szerzetesekről szóló ponttal zárul, ami látszólag nem illik a gondolatsorba. Mivel azonban Isten szolgálata, a róla való elmélkedés, a felebarátokkal való törődés - a tanítás, a gyógyítás, a karitatív tevékenység - mindegyike a kegyelmekkel kapcsolatos, mégis ide kapcsolódik. A témát az őket érő rendszeres támadások és a félreértések miatt sem hagyhattam el.

A gondolatmenetben nincsenek a megszokott keresztény nézeteket sértő újdonságok, de a szemléletmód erősen eltér a szokványostól. Remélem, hogy ez nem okoz gondot a szemléleti megújulásra kész és képes olvasónak.

HáBé

---