Alólirott azt hiszi, miszerint némi igazolással tartozik aziránt, miért hogy jelen, több tekintetben kényes mű kiadását vissza nem utasitá.

A nehány hó előtt "Önbirálat" czim alatt Lipcsében ugyanezen szerzőtől megjelent röpirat oly nagy figyelmet ébresztett maga iránt, minő az utóbbi időben mindig nagyobb számmal fölmerülő röpiratok egyikének sem jutott osztályrészül.

A tartalom és a nyilt, éles hang, mely e műnek sajátja, igen sok körben élénk vitákra adott alkalmat; sok mély belátásu és állásaiknál fogva jelentékeny hazafi határozottan a könyv pártjára kelt, mig mások ugyan e müvet megtámadák s annak tartalmát és hangját kárhoztatták. A napi sajtó meglepetve mogorván és kezdetben hallgatva nézé a merész gáncsoló lapjait; végre annak egy része a könyv fölött élczeskedék vagy gunyolódott, mig a napi sajtó másik része határozottan az uj zászló alá állt.

Jelen müvet ugy tekintjük, mint folytatását és további kifejtését azon nézetek- és értelmezéseknek, melyek az "Önbirálat"-ban letétettek és megkezdettek. Szerző hivatkozik a szabad szólási és szabad vélemény nyilvánitási jogra, melynek a szabadelvüség és minden véleménykülönbség eltürésének szempontjából még az esetben sem állnók utját, ha szerző nézetei nem volnának szilárdak, és föltevései s állitásai hamis, vagy fekete alapon nyugodnának.

És igy még az alólirottnak saját irodalmi vállalatai ellen intézett kitöréseket sem szabad máskint mint nyugodt türelemmel fogadnia, ugy vélvén, hogy ama vállalatok vezetőinek feladata a szellemi téren eléjök dobott keztyüt fölvenni.

E részben alólirott, mint kiadó, dolgok és személyek iránt semlegesnek kiván tekintetni, azonképen az általa kiadott könyvek politikai iránya s alapelveit illetőleg is.

Az álnevü szerző föladatul tüzte ki magának, a köz és társalmi élet lazult helyeit tekintet nélkül megjelölni, leleplezni, és ezáltal a vészszel fenyegető állapot önismeretére vezetni.

Nagy moralistánk és államférfink, gr. Széchenyi alapelveihez ragaszkodva a nemzeti jellem gyöngeségei és árnyoldalai ellen lép föl, különösen a közép és felső osztályokban, oly szabadelvüséggel és határozottsággal, melynek nyilatkozatait az utóbbi évben nem szoktuk meg, és a mely hazánkfiainak ifjabbjait, kik a Széchenyi általi nemzeti ujjászületés nagy korszakától messze vannak, meglepheti ugyan de azért szerzőnek a kor gyöngeségei ellen intézett komor kitörésein ne ütődjünk meg, mivel alólirott az álnevü szerzőt személyesen ismervén, valódi hazafiságát a legcsekélyebb mérvben sem vonhatja kétségbe; egyszersmind hinnünk kell, hogy szellemi és erkölcsi viszonyaink ily éles kiméletlen birálatára más indok nem vezetheté, mint azon tiszta szándék, hogy az által a hazának használjon; mivel a közéletünkben uralgó tespedés fölbolygatasát, és az elszaporodott és tévutra vezető előitéletek elleni küzdést vállalván magára, nemzeti életünk folyamát azon irányba akarná szorítani, melyet a nagy hazafi, kit az összes nemzet, mint hazánkfiai legnagyobbikát tisztel, már három évtized előtt, egyedüli és javulásra vezető utnak hirdetett.

Mennyire sikerül az álnevü szerzőnek e szándéka, mennyiben lesznek szavai valók, tartalomdusak és gyujtók, hogy e szándékot támogassák, és végre hogy nemzetünkben a hangulat és a korszellem mennyire lett komolylyá és éretté, hogy a dolgok állásából és helyes felfogásából azon mély meggyőzödést meritsék, mikép minden önámitásnak és mocsárba vezető bolygótűznek hátat forditva, kezdeményeznünk kell, hogy sorsunkat, mint nemzet, erős akarat, férfias kitartás- és hideg, okos számitással magunk alapithassuk meg. Hogy mindez mennyire fog teljesülni most vagy később, és egyátalán teljesül-e? azt az idő fogja megmutatni.

E nézetek nyomán vállalta el alólirott az álnevü szerző jelen müvének kiadását, melyet ezennel van szerencséje a t. közönségnek átadni.

A kiadó