Tartalom

Előszó

Az ébredező tudományok, fejlődő müvészetek, szelídülő társalkodási szellem 's a' gyengédséget, nyomosságot és fönséget rokonítva ölelő költészet új lényeket, fogalmakat, érzéseket és képzeleteket támasztnak. Az ismeretek 's közlekedések határozottsága minden tárgyat saját bélyegeinél fogva igyekszik ismerhetővé tenni; külön néven törekszik nevezni. Ezen okból kell a' legmiveltebb s kiterjedettebb nyelveknek is néha néha új szavakkal gyarapodniok. Annyival inkább kell tehát a' mienknek, melly egykori fényébül aláhanyatlott, 's melly még csak kevés idő előtt is alkalmatlannak tekinteték arra, hogy valamikor tudománybeli 's társalkodási nyelv lehessen. - Milly nagyon csalatkoztak, kik legdrágább hazai kincsünket, a' nyelvet, külföldieskedésöknek 's a' holt latinságnak önkényt föláldozák; úgy hiszem, egy igaz honfi sincs, ki most édes örömmel ne szemlélné 's tapasztalná bebizonyítva. Azonban még korántsem vivtuk föl magunkat olly magasra, hogy kényelemmel pihennünk 's önmegelégedéssel alátekintenünk lehetne azokra, kiket netalán hátrahagyva gondolunk; korántsem értük még el a' tökélynek azon fokát, mellyet elérnünk szükséges, hogy mivelt nemzetnek mondathassunk. Nekünk nem szabad vesztegelve állani! - Nappalinkat 's éjeinket a' hon javára kell szentelnünk! Csak úgy lehetünk annak méltó fiai, 's csak úgy tehetjük valamennyire jóvá a' veszélyes multakat. - Igaz, sok teendő van még a' hazában; de közerő és fáradatlan ipar csudákat mivelhet; 's igy nincs miért csüggedeznünk. Használjuk lelki erőnket legczélirányossabban's épitsünk mindenütt, a' hol szükség és lehető. A' miket eleink - elhenyéltek, igyekezzünk mi, serényebb ivadék, előteremteni.

Minden nagyobb miveltségü nemzetek átmentek azon elmefejlődési és nyelvgyalulási időszakon, mellyet mi, az idők viharai által hosszasan rongált Magyarok, jelenleg élünk. De talán minden europai nemzet hamarább 's kevesebb önmegerőtetéssel ment azon keresztül, mint mi. Ők ugyanis inkább vagy kevésbbé mindnyájan hajlandók valának a' nem anyanyelvökbeli műszavakat és kifejezéseket elfogadni, 's ez által nagyon megkönnyítették magoknak a' nyelvmivelés munkáját. De arra méltán hajlandók is lehettek; mert az ő nyelvük, eredetre nézve - nagyobbára - több nyelvek keveredéséből származott, 's igy annak újabbi kevertetésétől nem volt okuk rettegni. Az ő nyelvüket az nem rútította el, nem vetkeztette ki eredetiségéből; sőt abban inkább megerősitette. Azt nekünk Magyaroknak a' honi nyelv megfertőztetése nélkül tennünk nem lehet; 's így - tennünk nem szabad. Mi saját nyelvünkből kénytelenülünk mind azt kifejteni, a' minek e' részben hijával vagyunk. -

Tudom ugyan, hogy ezen állitásnak sok ellenségei vannak; de örülök, hogy ezek számát, kivált a' józanultabb sarjadék között, nem nagynak ismerem, 's napról napra fogyatkozónak tapasztalom. Örülök, hogy azoknak nyelvtisztulását fáradozásimnak ezen csekély gyümölcse által előmozdíthatom. Táplál egyszersmind azon édes remény, hogy Szófüzérem mind azok előtt kedves leend, kik a' nemzeti mivelődés haladásától elmaradni nem akarnak, 's kik, a' nyugoti nyelvektől egészen különböző keleti nyelvünk tisztasága föntartását szükségesnek itélve, az erre czélzó csekélységeket is kellőkép méltánylani tudják. - Van reményem, hogy azok üdvözletemmel együtt, mellyet hozzájok mint rokon honfiakhoz küldök, még ezen intéseimet is jó szivvel fogadják: Ne kárhoztassa senki az új szavakat és azoknak alkotóit; mert az által nemzeti fejlődésünknek vet gátokat. Ne törekedjék azokat senki nevetségesekké tenni, mint ezt már egy nyomorult munka irója merészlé; mert az által csak ön roszlelküségét vagy szánandó agyatlanságát tünteti ki. Ne védje senki a' némelly gondatlan irók által szinte meghonosult idegen szavakat 's kifejezéseket; mert ez által a' nemzeti nyelv tisztaságát szeplősíti meg, 's rajta öröködni segíti annak mocskait. Ne védje senki a' régieket is, csupán azért mivel régiek; mert a' régiséget is árnyazá tudatlanság és lelki sötétség. Ne dühöngjön senki az elavult szavakat megválasztás nélkül egyiránt föléledve látni. Sok szavaink egyenesen azért avultak el, minthogy a' nyelv szabályaival, vagy pedig a' jelelendő tárgy minémüségével nem valának megegyezők, végre; ne ártsa magát minden irni tudó a' szóképzési foglalatosságba; mert a' nyelv olly nemzeti kincs, olly nemzeti szentség, mellyhez avatlannak kontár kézzel nyulnia - bűn!

Kunoss.