---

Tartalom

Előszó (Buda Béla dr.)
Fillentő (Bevezetés)
Kis ember a nagy ködmönben (Testmagasság, testarányok)
A rossz matéria (Testsúly, termet)
A lencsések lázadása (Tápanyagszükséglet)
A körtetolvaj (Tápanyagszükséglet)
Kell bor, édes szép fiacskám? (Táplálkozási ártalmak)
A szülői szeretet mártírjai (Táplálkozási ártalmak)
Gudi légjoga (A légzés)
Piroska száz nyírfája (A vérkeringés)
Az örökmozgó gyerek (A mozgás)
Kaloda és deres (A mozgás)
Korán jövő szerelmek (A belső elválasztású mirigyek)
Nyisd ki ezt a kis kaput! (Az érzékelés)
Az első szó csínja-bínja (A beszéd)
Sürgős aludnivalóm van! (Az alvás)
Születéstől kölyökkorig (Az életszakaszok)
Kölyök, kamasz, ifjú (Az életszakaszok)
Ezerszer ember: gyermek!
Kitől örökölte?
Öröklött vagy szerzett?
Miért hasonlít jobban a nagyszüleire?
Fiú vagy lány?
Nyomozás vérzékenység ügyében
Az ikrek vallomása
Az idétlen gyerek
Az öröklés vegyi titkos írása
Az élet menetrendje
Nézd meg az anyját...
Ezzel a termettel?
Szimpatikus alkat
Művészalkat, tudóstípus
Örökölhető-e a tájszólás?
A fakó leány és a pej legény
Öröklés és nevelés
Irodalmi jegyzetek

---

Előszó

A magyar televíziózás kezdetén Kontra György már országosan ismert volt biológiai, fejlődéstani és nevelésügyi előadásaival. Nem véletlenül került a képernyőre.

Felvilágosító, népszerűsítő írásai évek óta folyamatosan jelentek meg szülőknek, nevelőknek szóló lapokban, s már ettől is népszerűvé, közkedveltté vált. Mindig világosan, közérthetően írt, de szuverén szaktudása minden tanulmányában megnyilvánult. Témaválasztása is mindig fontos és aktuális volt, rá tudott hangolódni a közgondolkodás hullámhosszára, de mégis mindig eredeti maradt. Soraiban humor, szelíd irónia csillant meg. Szívesen nyúlt irodalmi idézetekhez, és sokat merített a magyar kultúrtörténet becses hagyományaiból.

Tulajdonképpen mindig a gyermek állt munkáinak középpontjában. Saját gyermekszeretete sugárzott ezekből az írásokból. Óvta, féltette a jövő nemzedékét. Fő mondanivalója az volt, hogy a gyermek autonóm lény, aki bár az emberi tulajdonságok minden vonását hordozza, a fejlődés és változás folytonosságában egyszersmind különleges is. Nem lehet elnyomni, erőszakosan nevelni, de nem is szabad elhanyagolni, magára hagyni. A gyermek bajai az őt körülvevő felnőtt világ hibáiból és mulasztásaiból erednek.

Ezen a téren akart segíteni.

Számos előadásában és írásában ismertette a gyermeki fejlődés stációit és szabályszerűségeit. Rámutatott az életkori szükségletekre, igyekezett megértetni a felnőttekkel - kivált a szülőkkel és pedagógusokkal -, hogy mit kell tenniük, ha gondjaik támadnak a gyermekkel. Kedvesen és lelkesen tudott beszélni ezekről a dolgokról. Nem pszichologizált, nem keresett rejtett motívumokat. A gyermek világát a család és az iskola kontextusában tudta megvilágítani, áttekinthetővé tenni. Áradt belőle a pedagógiai optimizmus.

Talán személyes megnyilatkozásaiban ez még erősebben hatott. Humora élőszóban még jobban érvényesült, mint írásaiban. Kitűnő előadó volt. Nem csupán mondatait tartotta rendben, amelyekkel logikus gondolatmenetét tette könnyen követhetővé, hanem sajátos dramaturgiával is fejtette ki mondandóját. Szünetek, hangsúlyok, gesztusok segítették ebben. Miközben tudása lenyűgözte hallgatóit, mindig szerény ember maradt. Hallgatóival és olvasóival mindenkor párbeszédre törekedett.

Akik ismerték, ennek magyarázatát is tudták. Orvosi egyetemen kezdte tanulmányait, de már fiatalon tudatosult benne, hogy pedagógus akar lenni. Nevelni kívánt, fejleszteni, értelemre és érzelmekre hatni. Nehéz lenne már pontosan rekonstruálni, vajon eredendően megvolt-e benne a kettős pálya késztetése, vagy az életútját formáló személyiség, Karácsony Sándor példája alakította ilyenné.

Tudjuk, igen korán került Karácsony Sándor befolyása alá. Ez a különleges egyéniség is többes azonosságot hordozott magában. Ízig-vérig pedagógus volt, hatalmas tanári tapasztalattal, gyújtó hatású előadó, felnőttnevelő, de egyben filozófus, lélekbúvár és nyelvész is. Amit alkotott, az határterületeket fedett le, a morálfilozófiát, a nyelvészeti pragmatikát, a kommunikációelméletet (akkor még ismeretlen volt ez a fogalom) ötvözte eggyé. Tanítványi köre hermeneutikus eszközt kapott az ő gondolataiban a társadalmi és emberi valóság megértéséhez.

Különösen Karácsony pedagógiai eszméi iránt mutatott fogékonyságot Kontra György. Ő is tapasztalta a szellemi fejlődés kibontakozásának dialogikus folyamatát. A táguló gyermeki érdeklődést kell vezérlő motívummá tenni a nevelésben, nem pedig az elvont tantervet, az öncélú fegyelmezést, az iskolai teljesítmény követelését. Ha a gyermeki érdeklődés megtalálja a maga tárgyát, akkor a nevelés természetes és kreatív folyamattá válik. Akkor az ismeret átvétele és próbálkozó alkalmazása élmény lesz, a tanár pedig valóságos tekintélyszeméllyé válik, nem az életkora vagy a rangja, hanem a tudása, a figyelme, a segítő gondoskodása folytán.

Karácsony ennek a titoknak volt a tudója, ezt igyekezett megragadni társaslélektanában (ez akkor konceptuális újításnak számított, még hiányzott a kor lélektanából) és értékrendszerében, amelynek megfogalmazásán élete utolsó évtizedében dolgozott, és amely végül is nem öltött testet összefoglaló kötetben.

Kontra György mélyére hatolt Karácsony Sándor gondolatvilágának, de inkább élte és sugározta, mintsem művelte, terjesztette volna. Kiállt mesteréért: 1956 nyarán az ő világnézeti és tudományos diszkreditálását célzó disszertáció vitáján olyan tiltakozást, bátor kiállást indított el, ami a szocialista diktatúra idején páratlan maradt. A forradalom leverése után mintha úgy ítélte volna meg a helyzetet, hogy az ideológiai ortodoxia Karácsony műveit, nevének emlegetését nem tűrheti el, az ő szellemében való gondolkozást viszont nem irthatja ki - az felszínre kerülhet például a nevelésügyben és a közönséggel folytatott felvilágosító párbeszédben.

A gyermekről szóló első könyve 1963-ban jelent meg. Páratlan könyvsiker lett, értelmiségi körökben sokat beszéltek róla. Érezték, hogy a Bethlen Gábor-féle elv, az "ahogy lehet" sajátos megtestesülése a kis kötet. Szabadon, ideológiamentesen, az elfogadott irodalmi kánon védelmében beszélt a szabad és szabadságot igénylő gyermekről. Nem lehetett nem észrevenni az áthallást, hiszen lépten-nyomon kiemelte könyvében, hogy a gyermek - ember, ezerszer is ember.

1974-ben megjelent tanulmánygyűjteménye ennek a könyvnek számos cikkel és kisebb írással kibővített kiadása. Ez a kötet nem keltett olyan feltűnést, csak a szokott módon bizonyította időszerűségét - minden példánya elfogyott, és még később is sokszor hivatkoztak rá.

Kontra érdeklődése a későbbiekben inkább a szakpedagógia, a tanárképzés, a nevelési és oktatási módszertan, majd a gyermeki antropológia felé fordult. A kettős önazonosságból a pedagógus mellett mintha az orvos-biológus kapott volna jelentősebb szerepet. Már nem szólt olyan gyakran a nagyközönséghez, mint azelőtt. A közhangulat, a közbeszéd is megváltozott. Az ő eredetisége, stílusa már nem jelentett olyan vonzóerőt, mint korábban. Könyveinek új kiadására nem került sor. Azután eljött a rendszerváltozás.

Két éve veszítettük el Kontra Györgyöt, és ekkor vált világossá, ki volt ez az ember igazán. Sok barátja, tanítványa ekkor nézett szembe vele, mit üzent, közvetített mesterük. Ekkor merült fel, hogy tanításaira ma is szükség lehet. Ma már ezek rejtett tartalmai is felsejlenek, hiszen az egykor tiltott Karácsony valódi jelentősége kezd elismertté válni. Maga Kontra György is kitűnő könyvet adott közre Karácsony Sándorról. Visszaemlékezéseivel segítette a Karácsony-jelenség történeti feltárását, és közreműködött abban, hogy kisebb-nagyobb közösségek, társaságok alakuljanak a Karácsony- örökség hasznosítására.

Általános tisztelet és elismerés övezte Kontra Györgyöt, akinek aktivitását élete utolsó éveiben egyre inkább korlátozta súlyos betegsége. Nem csupán olyan tanítványok vették körül, akik barátjukként tisztelhették, de igen sokan figyeltek, emlékeztek rá távolból is.

Abban is hasonlít Karácsony Sándorhoz, hogy tanítása nem egysíkúan didaktikus. Sok benne a paradigma, a metafora, a mögöttes üzenetben rejtőző paradoxon. Ennek megfejtéséhez kell az életmű különböző rétegeinek ismerete. Az az üde, igaz és örökké aktuális kép, amit ő a gyermekről festett, igen fontos mélyréteg Kontra szellemi hagyatékában.

Ezt ismerhetjük meg most e kötetben.

Buda Béla dr.

---