---

Tartalom

Előszó
Bevezetés
I. A bün
  A bün fogalmának fejlődéstörténeti alapvonalai
  A bün szociális jelentősége
II. A bünbocsánat
  A fogalom theologiai kialakulása
  Büntetés és bünbocsánat
  Bünbocsánat és bünbánat
  Bünbocsánat és megengesztelés
Befejező összefoglalás

---

Előszó

"A Kálvinizmus természete megköveteli öntudatos hiveitől azt, hogy vallásukat ne csak kedélyileg birtokolják, hanem azt teljes világ és életösszefüggésben is látva, védeni és érvényesiteni is tudják a világnézetek és erkölcsi irányok létharcában. Ez pedig föltételezi, hogy a kálvinista ember a theologiában legalább is annyi tájékozottsággal birjon, mint amennyit a mai átlag művelt ember nélkülözhetlennek tart magára nézve a természettudományok ismeretéből." MAKKAI e megszivlelésre méltó szavaiban szögezi le azt az igazságot, amely a theologia problémáival foglalkozót elkötelezi arra, hogy tudományos munkálkodásával elsősorban a kálvinista öntudatosságra törekvő hivek theologiai megismerésének szolgálni igyekezzék. Ama további megállapitásában pedig, amely szerint: "A theologia az élő és megelevenitő Ige tudománya, amely a Biblia és az Egyház tudományosan megismert tényeit egy uj szempont alatt nézi és vizsgálja, mint olyan kifejezéseket, melyeknek burkában a mai ember életét hatalmasan átformálni, ujjáteremteni, gazdaggá és erőssé tenni s megszentelni hivatott és képes értékek rendszere rejlik és éppen ennek a vallásos értékrendszernek a kibontása, megragadó elénkállitása s az egyház élettevékenységeiben való épitésre előkészitő elágaztatása a theologia tudományos feladata" följogositja ugyancsak a fenti cél érdekében a theologia müvelőjét arra, hogy a Biblia és az Egyház tudományosan megismert kifejezéseit mint a mai ember számára jelentős tényeket aként igyekezzék annak megismeréséhez közel hozni, hogy azok hatalmas életformáló és ujjáteremtő igazságai azt gazdaggá erőssé és megszenteltté tegyék. E tudományosan megismert kifejezések között a bünbocsánat kérdése volt az, amely tudvalévően mind a Luther Márton egyéni lelki életének kialakulására, mind az egész reformáció mozgalmának megindulására nézve döntő fontosságu volt, és jóllehet a kérdés körül már eddig is hatalmas és gazdag szakirodalom keletkezett, amig a kálvinista egyház a reformáció nagy alapelvéhez: ecclesia semper reformari debet hű akar maradni, e kérdés. tisztázására irányuló törekvéseknek mindig meg lesz a maguk létjogosultságuk.

A theologiai fogalmak dogmatikai jelentősége megkivánja az azokban kifejezésre jutó igazságoknak a mai ember szellemi életébe az Ige fényében való beépitését. Éppen azért megérthető annak a - ha jól emlékszem amerikai - egyházi irónak a mondása, hogy az emberiség egyik legnagyobb jóltévőjének volna mondható, akinek sikerülne a hitből való megigazulás fogalma számára, amely ebben a formájában a modern ember előtt semmitmondóan érthetetlen, egy a fogalmat fedő és amellett a mai ember által is megérthető kifejezési formát találni. Az isteni kijelentés végtelensége és kimerithetetlensége ugyanis már az irott igében a nagyon is korlátolt és fogyatékos emberi elme képzeteinek és fogalmainak köntösében jelenik meg előttünk. Emberi fogalmaink fogyatékossága és emberi nyelvünk szegénysége a szellemi dolgok és vonatkozások kifejezésére nemcsak jogosulttá, hanem egyenesen parancsoló szükséggé teszik a theologusra nézve, hogy az igében felismert isteni igazságokat, amelyeket sohasem képes teljesen adaequat fogalmakkal és itéletekkel kifejezni, mégis sysiphusi munkaként ujra meg ujra megkisérelje "az értelmi - logikai - tudományos követelmények foruma előtt is igazolni" abban a tudatban, hogy bár teljes sikert nem érhet el, de az a parányi eredmény, amelyet elérhet, megérdemli és egyben gazdagon meg is jutalmazza fáradságát.

Hogyha ma, a konfesszionálizmus renaissance-ának napjaiban az interkonfesszionális bün és a szuprakonfesszionális bünbocsánat fogalmaira irányuló vizsgálatom rendén egyes fejtegetéseim és megállapitásaim talán idegenszerünek tünnének is föl, szabadjon ama reménységemnek kifejezést adnom, hogy a reformáció első nagy alapelvének: in principiis unitas jó lelkiismerettel megfelelni igyekezvén a második alapelvben: in dubiis libertas biztositott vizsgálati szabadsággal élni jogosult voltam - és igy törekvésem elbirálásában a harmadik alapelvnek: in omnibus caritas érvényesülésére is számithatok.

Hálás köszönetemet kell kifejeznem a kolozsvári református theologiai fakultás tanárai közül Dr. Ketskeméthy Istvánnak, aki a bün és vétek héber jelentéseire vonatkozólag szakszerü felvilágositásaival támogatott és Dr. Tavaszy Sándornak, aki nem vonta meg tőlem értékes tanácsait és aki mint a theologiai fakultás könyvtárigazgatója az idevágó szakirodalom használatát számomra megkönnyiteni szives volt. Köszönetet mondok még Vásárhelyi János püspökhelyettes urnak a magánkönyvtárából kölcsönzött könyvekért.

Kendilónán 1935 Január havában.
Dr. K. Tompa Arthur.

---