Jókai Mór
Fráter György [Hangoskönyv]
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
I. fejezet: Fényes Buda vára!
II. fejezet: Magister kaminarius
III. fejezet: "Nem férfi, csak inas!"
IV. fejezet: Fráter György
V. fejezet: Dobzse László
VI. fejezet: A mi Urunk
VII. fejezet: Pára és lélek
VIII. fejezet: A márvány-ara
IX. fejezet: Több fény, több homály
X. fejezet: Törvényszék egy halott fölött
XI. fejezet: Fokrul fokra
XII. fejezet: Vissza!
XIII. fejezet: "Ultimus surculus masculus" (Az utolsó férfisarj)
XIV. fejezet: Kísértetek és kísértések
XV. fejezet: "Hanyatló szép hazám"
XVI. fejezet: Szent Pál feje
XVII. fejezet: "Lutherani comburantur"
XVIII. fejezet: A király haragja
XIX. fejezet: Sok beszéd, semmi tett
XX. fejezet: Az ős-országgyűlés
XXI. fejezet: A kalandosok
XXII. fejezet: Mohácsnál
XXIII. fejezet: Két király egy országban
XXIV. fejezet: A sajóládi remete
XXV. fejezet: Hogy csinálják az ellenségeket?
XXVI. fejezet: Az "egy" magyar
XXVII. fejezet: A királyhalál legendája
XXVIII. fejezet: A lengyel fehér asszony
XXIX. fejezet: A titkos ellenség
XXX. fejezet: A védőangyal
XXXI. fejezet: "Flectere si nequeo superos, acheronta movebo"
(Hát ha az égieket nem: a poklokat is megeresztem)
XXXII. fejezet: A világosvári tréfa
XXXIII. fejezet: "Több is veszett Mohácsnál!"
XXXIV. fejezet: A trónfoglalás
XXXV. fejezet: Igazság-e, vagy mese?
XXXVI. fejezet: Az angyali korona
XXXVII. fejezet: Az első bankó
XXXVIII. fejezet: A hét vendégfej
XXXIX. fejezet: Az orgyilok
XL. fejezet: Gritti
XLI. fejezet: Junisz bég
XLII. fejezet: Jó Török Bálint
XLIII. fejezet: Péter vajda
XLIV. fejezet: Izabella
XLV. fejezet: Mire jó a lutheránus vallás?
XLVI. fejezet: A fatális lencse
XLVII. fejezet: A szultán pecsétje
XLVIII. fejezet: Ünnep és gyász
XLIX. fejezet: Fiatal anya
L. fejezet: Buda ostroma
LI. fejezet: A szabadító szultán
LII. fejezet: A fekete herceg
LIII. fejezet: Székesfehérvár veszedelme
LIV. fejezet: Az új ellenségek
LV. fejezet: "Vitéz Török Jánosról emlékezem"
LVI. fejezet: "Sic fata volunt..."
LVII. fejezet: A pálos barát
LVIII. fejezet: Ulomán basa
LIX. fejezet: Hetven napig temetetlen
Ismertető
A történelmi regény hőse Martinuzzi György, nemesi származású, éles eszű, de írástudatlan ifjú. A királyi palotában éri a hír, hogy ura, Corvin János pestisben meghal. A királyi várnagy segít neki új gazdát keresni. Ekkor kapcsolódik sorsa a Zápolyákhoz. Egy sérelme miatt szerzetesnek áll be. A pálosok budai kolostorába kerül. Itt rövid idő alatt nagy tudományokra tesz szert, s megkapja a sajóládi apátságot. Ide tér be hozzá menedéket keresve Zápolya János, akkor már erdélyi vajda, Dózsa György leverője, most üldözött saját hazájában. Ettől kezdve Fráter György kezébe veszi Zápolya sorsának intézését. Közben vészterhes idők sújtják Magyarországot. Megkezdődik a török uralom. A pártütő, egymással civakodó főurak hol Ferdinánd királyhoz, hol pedig a már királlyá koronázott Zápolyához húznak, mindenütt a nagyobb konc reményében. Fráter György kiváló diplomáciai érzékével ügyesen kormányozza János király dolgát, királynét szerez Izabella személyében, s János halála után ugyanazzal a hűséggel szolgálja az özvegyet és fiát, mint előző urát. A töröktől és a némettől megmentett, még a szomorú időkben is virágzó Erdélybe telepíti őket, s ebből a kis országból szeretné Magyarországot megmenteni. Irigyei és ellenségei, nem ismervén ki magukat politikai mesterkedésein, egyre erőteljesebben szítják ellene a tüzet, s miután izabella a kis királlyal elhagyja az országot, Martinuzzi Györgyöt az alvinci kastélyban orvul meggyilkolják. Holtteste temetetlen hever hetven napig.
Nagy és izgalmas történelmi korszakot átfogó, olvasmányos regény.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu/