NAGY VENDEL

SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

HANGULATI ELEMEK

LEGÚJABB VERSEIM, PRÓZÁM GYŰJTEMÉNYE ÉS A MARADÉK

E-KÖNYV
RÉGI ÉS ÚJ ÍRÁSAIMBÓL

KIADOTT KÖNYVEIM 22.

KÉSZÜLT 2020. ŐSZTŐL 2021. ŐSZÉIG, AJÁNDÉKKÉNT AZ ÜNNEPEKRE
A 92. KÖNYVHÉT TISZTELETÉRE

SZÁZNYOLCVANEGY HANGULATI ELEM EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL

ELSŐ ÉS MÁSODIK KÖTET

AJÁNLOM BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN CSALÁDTAGOMNAK.

Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com

KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.

KÖSZÖNÖM A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK ODAFIGYELÉSÉT,
CSOMOR HENRIETT BORÍTÓ TERVEZŐ.

A KÖTET BORÍTÓJÁT STEKLY ZSUZSA ZOMÁNCKÉPE DÍSZÍTI
HÁLA ÉRTE
A MEGDICSŐÜLT JÉZUS 55X35 CM, FESTETT ZOMÁNC, VASLEMEZEN

Kedves Vendi!

Örömmel küldöm el neked a legújabb képemet. Még nem szerepelt sehol, hiszen teljesen friss. Keretet sem tettem rá, hiszen a könyvhöz nem kell. (Bele kell faragni, még nem értem rá.) Hasonló témát már készítettem Hudák professzor kútjához, de ez más fazonú. A képen a megdicsőült Jézus látható. 55x35 cm festett zománc vaslemezen. A kép jobb alsó sarkában a betlehemi jelenet látható. Mellette balra az áldó Jézus, dicsfényben, kb. 5-6 éves korában. Fölötte a bevonulás Jeruzsálembe motívum, Jézus szamáron, előtte a földön pálmaágak. Tőle jobbra pedig a kánai menyegző képe, amint Jézus megáldja a bort. A képen bortároló edények fölött a bort átváltoztató Jézus, körülötte szőlőfürtök, szőlőlevelek. A kép tetején pedig az Agnus Dei, az Isten báránya motívum látható, ragyogó arany körben és sugaras arany háttérrel.

Sok sikert a könyvhöz! Zsuzsa

Stekly Zsuzsa
Bonyhád, 7150 Deák Ferenc utca 37.
tel: 74/451-287, mobil: 30-9939-758
e-mail: kobakpat@t-online.hu
zomancmuves@gmail.com
honlap: www.zomancmuves.hu
www.tolnaart.hu/stekly

A KÖNYV BELSŐ BORÍTÓJÁN NAGY VENDEL FÉNYKÉPE LÁTHATÓ

A KÖNYV AJÁNLÓJÁN A SZERZŐ, NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA
FOTÓJA TALÁLHATÓ

A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.

MINDEN JOG FENNTARTVA

OLVASD ÉS ADD TOVÁBB!

A KÖTETET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓPROGRAMMAL.

KÉSZÜLT 2021-BEN, ŐSZRE, KÖNNYED OLVASMÁNYNAK.

AZ ÜNNEPEKRE AJÁNLVA.

A SZERZŐ HUSZONKETTEDIK, JUBILEUMI KÖTETE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.

TARTALOMJEGYZÉK, KERESŐ

ELSŐ RÉSZ

01.
ELŐSZÓ - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

ELŐZETES A SAJÁTOS FILOZÓFIÁM CÍMŰ KÖNYVEMHEZ

Sok szeretettel köszöntöm a nyájas olvasót.

Immáron huszonkettedik megjelenő kötetem előzetesének megírásakor elgondolkodom a címen és a mű sajátos tematikáján, így maradt a dolgozat címe: Sajátos filozófiám.

Vannak örökérvényű dolgok, amik nemigen változnak, de átgondolva, belegondolva kialakulhat bennünk egy sajátos hitvallás, egy egyéni filozófia, amit lehet szeretni, utálni. Én kedvelem a másképp gondolkodás efféle formációját, a megkülönböztető egyéni látásvilágot.
Kialakítottam magamnak egy új, egyedi stílust, amelyiket olvasóim már felismernek akár szerzői név nélkül is, mert mondván, ez olyan vendis, nem összetéveszthető másokéval. Ez volt a cél valójában.

Törvényhozóink évente több ezer új rendeletet és törvényeket hoznak, sok esetben feleslegesen, hiszen csak csupán az alaptörvényeket kéne betartani, ami legjobb esetben is a tíz parancsolat lehetne leginkább, hiszen a ne ölj vagy a ne lopj nem cifrázza, hogy lehet kicsit vagy nagyot lopni, és lehet valakit félig megölni vagy teljesen. Na ugye, hogy ugye?

Politikusaink azt mondják, hogy finomítani, cizellálni kell a törvényeket és vannak személyiségi jogai is a bűnözőnek, de a gyilkosnak megbocsátani igazán akkor lehetne, ha húsz, harminc év után karonfogva jönne ki a börtönből áldozatával, mivel az áldozatnak is lehetne az élethez joga, de manapság mintha nem volna.

Az alapelvek jók, csak a megvalósítás néha sántít, és nem igazán valósul meg. Katonáink a saját istenük nevét kiáltva ölik egymást halomra, jól megidealizálva, hogy miért is akarják érvényesíteni saját hitvilágukat a másként imádkozók ellenében.

Ez vezethet még manapság is a vallásháborúkhoz.

Minden csatában voltak egyházfiak, a mohácsi csatában kilenc püspök esett el, karddal, kereszttel a kezében.

Tomori Pál, büszke vezér, teljes harci díszben rontott a törökre, püspök létére.

Én magam az ökomenikusság elvét követem, a szeretet jegyében, mivel ellentmondásosnak hiszem a szeretetet és megbocsátást hirdetők körében nyilvánvalóan jelenlévő ellentéteket.

Régebben még, ma már nem jellemző, különféle felekezetűek nemigen házasodtak össze, mert a közösség nem engedte.

A hitvilág elemzése közben én vagyok a lelkipásztorok, papok mumusa, hiszen rávilágítok a nyilvánvalóan ellentmondásokra, ami esetleg megzavarhatja a nem kellően felkészülteket.

Ez a verseskötet is az ilyen versek gyűjteménye, néha a teremtett világ elemeit keverve a világi elvekkel, vagy figyelmet felkeltve felhívja az ellentmondásokra, az olvasó érdeklődését.

A mai ember modern világban él, keveredik a múlt és a jelen, néha ellentmondásokba ütközve, és nem biztos, hogy ezek az írások könnyítenek a megítélés helyzetén, vagy még jobban belekavarnak az olvasó lelkivilágába.

Ez egyénfüggő, és műveltségtől függően könnyíti vagy nehezíti meg az eligazodást.

Az írástudatlan idős asszony érzi a szentháromságot, a tanult ember már némi fenntartással értelmezi, hogy ki kinek is az apja és fia, mert belegondol tudományosan a dolgok állásába, a másik pedig csak csupán lelkében elmélyülten hisz.

Kérdés, hogy melyik is a jobb, az elemzés vagy a vakhit. Még nincs eldöntve. Ezek a dilemmák határozzák meg a sajátos filozófiáim lényegét, melyek végül is egy más vonulatot mutatnak. Még ma is működhet a modern inkvizíció, aki nem hiszi, annak utánajárunk elven, és ez nemcsak a vallásra vonatkozik. Kérem, olvassák érdeklődéssel és odafigyeléssel ezeket az írásokat, ha nem tiszta, akkor vissza lehet térni a sorok közé és újra nekiveselkedni és kimondani, nem értem, vagy nem nekem van igazam. Jelen dolgozatomban nemigen a legfrissebb írásaimat kéretik keresni, hiszen ez egy összegzése lenne eddigi füstölgéseimnek, és itt kérek elnézést, ha valaki már találkozott valamelyik versemmel más köteteimben, ez nem a véletlen műve. Nem szeretem a közhelyes mondásokat, de egy új olvasónak minden vers új. Köszönöm mindazoknak, akik nekiálltak ennek a könyvnek az olvasásához, nem ígérek senkinek könnyed olvasmányt, de elmélkedésre ingerlő gondolatokat igen.

Jelen kötet nem kimondottan vallásos témájú, hanem csupán csak filozofálgató elméleti elemzések halmaza, nem megoldva a gordiuszi csomót és nem feltalálva a spanyol viaszkot, még talán a dobozát sem.

Várom régi olvasóimat és köszöntöm az újakat is, mindenképpen jó szórakozást kívánva, és örömmel veszem a megértő, elemző értékeléseket is.

Hálás szívvel megköszönöm, NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA, református lelkésznő megbocsájtó, megengedő, értő elemzését.

Az Isten fizesse meg érte.

Baráti öleléssel, jó olvasást kívánva, köszöntöm az olvasókat.

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
Magánzó

Szekszárd, 2021. augusztus 12.

02.
AJÁNLÓ - NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA

Kedves Olvasó,

Ebben a verskötetben egy nagyszerű író verseit olvashatja. Egy olyan író műveit, aki többet lát, mint sok látó ember. Ő maga fogalmazta meg egy másik verseskötetében: "Hiszen nem vagyok vak, csupán csak nem látok. Micsoda különbség. Ugye csudáljátok?" Isten úgy teremtette meg az embert, hogy képes legyen a szabad gondolkodásra. Nagy Vendel nem süppedt bele testi látásának hiányába, azóta is képes a teremtett világra rácsodálkozni, s nagyszerű versekben megemlíteni, hogy mi az az öröm és a fájdalom. Vendel egy igazán küzdő ember, aki a nehézségekben is képes meglátni az Isten szeretetét. Egy ökumenikus gondolkodású, nagy élettapasztalattal rendelkező író fogalmazza meg az életről való gondolkodását verseiben, amelynek olvasásával színesebbé teheti hétköznapjainkat. A Vakmisszió tagjai is előszeretettel olvassák, hallgatják verseit. Vendelt többször kértem már fel versírásra, sosem csalódtam benne. Elég volt egy rövid kis gondolatot megemlítenem, vagy egy szót, máris tudta, hogy mire gondolok, s gyönyörű versbe foglalta a gondolatokat. Ebben a kötetben filozofikus versek találhatóak, éppen ezért a címe: Sajátos filozófiám. Kívánom mindenkinek, hogy aki nyitott arra, hogy egy őszinte lelkű, alázatos, kitartó, jó útra terelő, odaadó ember verseit olvassa, vegye elő Nagy Vendel kötetét, s merítsen belőle.

Szeretettel ajánlom mindenkinek:
Nógrádiné Kovács Alexandra
Vakmisszióvezető lelkipásztor

03.
VISSZATÜKRÖZŐDÉSEIM, ÉLETFILOZÓFIÁM
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

VAKON SÁNTÍTÓ FILOZÓFIA

Ha szegény vagy, nézheted magad a kútban, vagy egy tó csillogó vizében.
A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.

De hogyha a valódit akarod látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.
Kút vizéből pislog reád egy lomha béka, jelzi, a víz iható még, senki nem mocskolta.
A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.
Csak a szemed őszinte örökre.
Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe.
Elhaló fényét talán látod-e?
Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.
Ezentúl fehér botot veszek a kezembe, s fekete kalapot teszek a fejemre.

Mikor elhatároztam, hogy megházasodom, a szó legszorosabb és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépeimet, autóimat.

Minden helyzetben kontrolálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a megfelelési kényszer sugallatára.

Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a hálószoba plafonjára és a fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a borotválkozásomat, de ma már arra sincs szükségem, vakságom okán.

Végül is teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a végső pillantás, hogy minden rendben van-e hogy emberek közé mehessek, nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.

Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.

Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az, amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy... szemét.

Azért mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben vagy zokniban mentem el otthonról, de a vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....

No ezt nem igazán értették.

Elvoltak vele egy darabig.

Kissé elvont, kíváncsi és filozofikus elhívatottságom okán, elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test és lélek tanulmányozására.

Ha egy olyan tükröt kreálunk, ami minden helyzetben mutatja a mezítelen testet, elölről, hátulról, felülről és alulról, akkor minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyanazt az embert nézzük. Erre a filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és mondta, ezentúl ő is példálódzik majd ezzel az elmélettel.

Aztán lehet még egyiptomi ábrázolási pózban is nézni az alakokat, ami ugye olyan, hogy mindig úgy ábrázolja a figurát, ahogy a legtöbbet mutat az alakokból. Egyedi látásmód, mások nem is alkalmazták soha.

Maga a tükör évezredek óta szolgál bennünket, és nemcsak a hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.

Autókon fontos a visszapillantás, hogy mi is van a hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.

Sokszor csodáltam a periszkópot, hogy alul belenézek és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a tükrökkel vetített fények világa.

Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú és irányú tükröket rakott fel a raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és mi és milyen szándékkal közeleg az ő intim szférája felé, nehogy véletlen alvás vagy alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.

Ez a mindenki magából indul ki elmélete, és a bizalmatlanság mindenkori jele.

Önkiszolgáló boltokban is tükrökkel nézik, hogy mit is csinál a vevő a polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.

Orvosnál eléggé el nem ítélhető módon, különféle tükröket dugnak fel vagy le az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a villanyt, és akár a gyomrodba és a vesédbe is belelátnak, bár ezt szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti a konyhaasztalnál is hazaérted után.

Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...

Használhatunk bármiféle régi vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a szem, a lélek tükre.

Felkaphatjuk a fejünket, mondván, ne használjunk közhelyeket, de mégis csak ez az igazság.

A közhely néha közröhejjé is válhat.

Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.

Legfájdalmasabb élményem, mikor kislányom szemében láttam a csalódottságot, a féltést és a félelmet, s nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.

Elmúlott már éppen tíz éve, hogy elveszítettem a látásomat, kis unokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel: papa megkeresem.

Drága, tündér kis szívem.

Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.

Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.

Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében mindvégig mellettem.

Majd megadózok érte.

Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve fejcsóválva néznek utánam, és magukban vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?

Látlak benneteket, buták.

Szemetekben tükröződik az értetlenség, a csodálkozás, a tehetetlenség érzése.

Bennem pedig visszatükröződnek a régi, szép emlékek, az élmények, a barátok, rokonok, és ugye, hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is, ha nem látok.

LÁTÁSMÓDOM MEGVÁLTOZOTT

Olykor-olykor
Eltűnődöm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupáncsak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye, csodáljátok?
Azt, hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük, meglátod,
Ki maradt végül a barátod.
Visszatükröződnek benned
Az elmúlt világok.

2020. november 06.

04.
KÉRDÉSEK ADVENT IDEJÉN

JÉZUS A VÁLASZ

Kérdések tornyosulnak elém,
így Advent idején,
válaszok nem jönnek felém.
Kérdésben benne van a felelet?
no ez meg hogyan lehet?
felsejlenek a rejtelmek.

A megoldáshoz egymagad kevés vagy,
ősi hited a te segítséged,
Jézushoz fohászkodj,
higgyél őbenne,
segíteni szeretne.

Az adventi várakozás,
az elcsendesedés időszaka ez,
eltelik szívünk reménnyel,
a megváltást várva,
Jézusi szeretettel.

Jézus Téged is hív,
az Isten fia vár,
kiszegezett tézisekkel
házának ajtaján,
mely régi dogmákat reformál.

Jézus téged is vár,
temploma kapuja
előtted nyitva áll.

Jézus hozzád beszél,
megértést és választ remél,
imádságod hozzá felér.

Jézus téged is hív,
most te vagy a soron,
mindenfelé keres,
de nem tolakodón,
mert Jézus maga a szeretet.

Legnehezebb dolog
legyőzni önmagad
kishitűségét,
szeressétek egymást,
tanítja imával,
élj a mában, élj a mának.

A tegnap elmúlt,
az már nem a tiéd,
talán az ördögé lett,
történelem régen,
ne feledd mégsem.

A holnap nincs itt,
még nem a tiéd,
de adhat egy utolsó esélyt.

Valójában csak egy kérdés kell,
miért?
kérdezd meg, ami érdekel,
Jézus mindenre megfelel.

S ha a választ érted,
megérted a miértet.

Keljél fel a Nappal,
köszöntsd Istent imádattal,
ki korábban kel,
hamar elcsendesül,
de mindenképpen
előbb üdvözül.

Minden ünnepire vált,
így Advent idején,
meghitt az elcsendesülés,
szívedet remény tölti el,
várva a megváltást,
a Messiást.

A megszületés éjszakáján
megtelik szeretettel a világ,
fényes csillag vezet,
utána megyek,
ez a megvilágosodás,
felékesíti a fenyőfát,
karácsonyfává vált,
felrakja fejére glóriáját
az égi és földi király.

Szekszárd, 2020. november 23.

Nógrádiné Kovács Alexandrának ajánlom

05.
A SZABADSÁG HÁRMAS EGYSÉGE

A HIT EREJE

Nemcsak te tehetsz róla,
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezerszámra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Ennyi lett volna a te feladatod,
ingatag lélek,
nem ért volna utol a végítélet,
ne ölj, ne lopj és ne paráználkodj.
Más házát és feleségét ne kívánjad,
neked sosem lesz olyan házad.

Kavarognak benned a gondolatok.

Sérti lelked a szigor szava,
élesen kattan cellád ajtaja,
jobb volna odahaza.
Hazavisz az éjszaka.
Mi az, amiben kapaszkodhatsz?

Nézzél ki a rácsos ablakon,
fel a kék égre,
mely enyhet ad a szenvedésnek,
hited adta reményre,
ne a komor fellegekre.
Valaki fentről vezet a jó útra,
hallgass a jó szóra,
figyelj az örökkévaló megváltóra.
Higgyed, hogy valaki hazavár,
fiad, lányod, feleséged, anyád, unokád,
s az egész család.
Kérjed, valljad és higgyed
őszintén a megbánást,
hited erejével
reméld a meghallgattatást,
feledd a vélt megaláztatást,
gyakorold az alázatot,
megkapod a bűnbocsánatot,
és a végső feloldozást.
Mondjad fennhangon,
felhallik majd az égig,
Uram, nagy az én vétkem,
megtévedtem,
eltévelyedtem,
kérem, hogy megbocsáss nekem.

Szeretnék az igaz útra térni,
segíts feleszmélni.
Végezetül elmondok mindannyiunkért
egy rövidke imát,
felejtem Sodomát és Gomorát,
bűnösök földi poklát,
nem is kell már ide más.
Csak az szabad a testében,
ki gondolatban és
lelkében is szabad.

Jézushoz szállnak megfogant gondolataid,
visszatérnek az álmaid,
rácsos ablakodon át.
Így lesz kerek ez a világ.

ÁMEN DOMINE,
ÚGY LEGYEN, URAM.

2020. január 16.

06.
NÉMELYIKŐTÖKKEL

HANGULATI VERS

Némelyetekkel sokat vitázom,
s önzéssel vetekszem,
hiszen ha nem értitek
mondandóm hogy áll meg
e nemes vitákban,
hiába, nem mindenkit
én magam csináltam.
gondolataitok összegabalyodnak,
akár a tálban a zsírtalan tészta,
begubancolódtok,
nehéz kibogozni néha.
némelyik asszony mind egyforma.
akár tudós, vagy boszorka,
talán Kutyifa,
ki mindenek tudója.
elszáguld a ménes
a Ménesi útra.
állunk kettecskén a Metró állomásán,
utoljára talán,
ez a látomásom.
ki tudja, ez az eleje,
vagy tán az utolja?
benne van a világ fájdalma
és minden bűntudata.
érezzük, hogy nyomja
maga előtt a levegőt
a szerelvény motorkocsija,
akkor ez most a huzat,
vagy pedig a vonat?
biztosan a légvonat,
mely elviszi a páromat.
karomba karolva mondod,
jajj, de nagyon erős vagy.
fejedet bekötve
lobog rajtad a kendő,
hajad nem zilálja szét a szél.
eltűnődve érzem
az ember milyen esendő.
nézzük, álmainkat hogy viszi
messzire a kocsi.
átvállaltad
Anyámtól a sírást.
suta kezemtől,
vaksi szememtől,
az írást.
szomorú lelkemtől,
lassuló szívemtől,
a bízást.
testemet, lelkemet,
eltékozolt szellememet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
s ha majd végleg elmegyek,
ebből a földi világból,
hová árnyékom követ csupán,
csak egyszer sirassatok meg.
aztán minden menjen tovább a régiben,
nem hiányzom sehol sem,
adjon az Isten nektek
ezerszer annyit,
mit megérdemeltek,
nekem meg kétezerszer.
mondjátok ki végre,
lehetett volna jó költő is belőle.
addig is az élet
folyton folyvást folyik,
tovább, lassacskán, előre,
soká nem fogy ki belőle.
csak a Sió dagad
néha visszafele,
ha nyomja a Duna,
vagy a Kőröst a Tisza,
ha hömpölyög rajtuk
álmaink sora.

2021. január 31.

Emlékképek a múltból

07.
TÜNDÉRI KEZEK

JÁRVÁNY IDEJÉN
ORVOSNÁL ÜLVE

Mint madarak a dróton
Gubbasztunk sorsunkba beletörődve,
Várjuk, hogy mi is sorra kerüljünk
Egyszer talán majd.

NŐVÉRKE KEZE

Aléltan feküdtem
Magas láztól égve,
Ma is emlékszem
Hűsítő kezére,
Mosolygós szemére,
Bársonyos tekintetére.

Gyógyítani nemcsak
Orvossággal lehet.
A medicinától
Csupán csak elbódulsz.
Hinned is kell,
Hogy meggyógyulsz.

TÜNDÉRI KEZEK KÖZÖTT
LÁZÁLOMBAN

Tavaszi szélben
Lenge leányka
Szoknyája perdül
Indul a táncba.

Siklik a teste
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szél fuvolája.
Indul tavaszból
Szökken a nyárba.
Ősz fuvallatja
Télben találja.

Kezével integet,
Hívogat magával,
Arcodba csapódó
Illatos hajával.

2021. március 17.

08.
ANYÁM BOROGASS

Néha az emberek fejében
olyan sötétség van,
akár egy tehénben.
s nem szedek semmiféle porokat,
anyám borogass...
iszom a pincehideg borokat.
várj egy kicsit, hurka sül.
s megindultok, mint a mieink
dühödten negyvenegyben,
Kevermes vagy Dombiratos felé.
soha ne higgy a tömegeknek,
egyesek éljeneznek,
mások szentségelnek,
sosem egységesek.
lényeges, hogy alakuljon a jelszó,
minden gyerek lakjon jól,
minden ember lakjon jól,
mindenki lakjon otthon,
anyám borogass...
ha a kupola alatt állsz,
vezesd tekinteted a fény felé,
kiáltsd fel az égre,
TE ISTEN...
úrrá tettél
kondul háttérben a harang
majd zúg, mint ágyúgolyó,
mivé öntettetett,
ha jött a vihar szele,
ki jogosított fel arra,
hogy keresztény létedre
embereket Dunába lövess?
hogy tízszer annyit keress,
s daráló gépeddel testeket töress?
mindezekre miket felelsz?
megbánt bűneitek megbocsájtatnak,
ha meggyónod a papnak,
de el nem felejtetnek.
híven szolgállak titeket,
szívemet lábaitok elé terítem,
mosom lábaitok, kezeitek,
arcotok is immár,
szemetek is, hogy lássatok tisztán.
s ti deciszámra isszátok a féldeciket...
induljatok kárhozni pokolra,
némelyik asszony mind egyforma.
gondoljatok az almára,
a kígyóra és a Paradicsomra.
anyám borogass...
farkasvigyorral nevessetek,
ájdesz bugyesz, ahogy lesz, úgy lesz.
ülök a kemencepadkán,
lehelgetem kezeimet,
hideg van odakint.
fújom a forralt bort,
akár a zavart oldó dalt,
ne égesse torkomat tán ennyire.
rám mered kis unokám,
csoda kerek szemeivel
hitetlenkedve nézi,
hihetetlen néki,
a fene a kend száját,
abban egyszerre van hideg is meg meleg is?
anyám borogass...
s messziről egy theremin
búsan búgó barna hangját
hozza a hűvös szél,
megbékélést remél.

2021. 02. 24.

09.
BABBA MÁRIA MOSOLYA

Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Ki, ha gyermekére néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhérkézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária, jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje...
A nyugodt fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz Mária,
Örökké szépen és fiatalon,
Mindannyiónk édesanyja.
Áve Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.

Megjegyzés: 2021. 05. 01. Anyák napján...

10.
ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT

ÁRVA LÉLEK FOHÁSZA

Szőke kislány áll az éjben,
csillagokra néz szerényen,
kutatja a fényt serényen,
megnyugodni nem tud mégsem,
tíz éves múlt tegnap éppen.

Anyák napja éjszakája
árad szerte széjjel,
ma sem múlik a bánat,
csillagok fénye világítja meg,
árva szobámat.

Ragyognak a csillagok,
milliónyi szempár,
vajh, melyik kettő az,
amelyik lenéz rám?

Múlik a varázslat,
nem marad el a bánat,
hajnal fénye támad,
halványodnak az égi vándorok,
csupán kettő kékje ragyog,
kislány ajka rákiáltja,
adjátok vissza az édesanyámat.

Árva kislány térdel,
hideg keménységen,
bánat teli szívvel,
szeme függ egy képen,
könnye hull le csendben.

Angyalok közt lépdel
édesanyja éppen,
szükség van ott reá,
más gyermekre vigyáz.

Angyalok hadára
rákiált az árva,
nekem is szükségem lenne
az édes anyámra.

Van itt még idelent,
bár nem vagyok irigy,
másik lélek is,
ki épp olyan árva,
küldjétek vissza,
ki rám is vigyázna,
bántják csúf emberek
fiatal szívemet,
reám kiabálják,
sokszor, hogy lelenc,
mindig azt hiszem,
még veled lehetek.

Szívemet gyötri a bánat,
sokat látom magam előtt az édes anyámat.

Milyen nagy csoda lenne,
Anyák napja ünnepére,
ha haza érkezne,
én vagyok a kislánya,
aki haza várja.

A gyermek térdel,
de nagy a bánat,
orgona virágának
mély illata árad,
tavasz leheletében,
szívet rajzol serényen,
az édesanyjának.

Felemelt kezével
mutatja az égre,
hosszú szőke haja
tincse hull kezére,
könnyei közt csillan
szemei kökénye.

Zöld rétet is színez,
hol nyulak ugrálnak,
vérvörös színe van
a piros tojásnak.

Ha Húsvétra nem is,
Anyák napján talán,
Gyermek napra lelkem
repesve hazavár.

Mondd meg nekem végre,
sokkal jobb odaát?
Ki hívott, hogy nekik szolgálj?
Ígéretet teszek,
én is majd jó leszek,
mint azok a gyerekek.

Asztalán kereszt áll,
ráfeszített bánat,
porcelán fájdalom,
orcáján anyjának.
Krisztusi bizalom
ezüst talapzaton.

Azt hiszik sokan,
ki rajta függ,
Húsvétkor feltámadt.

Diadalmaskodott a szív
az egész világon,
győzedelmeskedik az élet a halálon.

2021. májusán Anyák napján

11.
ŐSZÜLŐ SZERENÁD

AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS IDEJÉN

Egy szép keringő
Messze száll,
Óvatlanul betalál,
A sarki ház
Ablakán.

Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár,
Szívszédítő
Dallamán,
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.

Még tombol a nyár.

Keringve, szállva,
A dal dallamára,
Ringó ritmusára,
Szerelemre várva,
Az álom elrepül,
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.

Augusztusi csillaghullás
Langyos éjszakáján,
Csillagpöttyös puha párnán,
Jázmin, tedd szebbé a szép párnát.

Gyertyafény csillan
Ablakod párkányán,
S könnye hullik a viasznak,
Egy mélabús dal hallatán.

Könnye csordul
A viasznak,
- De ég a gyertya még -
Siratja múló fényét,
Régi tündöklését,
S szerelmét,
A szikrát,
Ki neki mindig
Életet ád.

Mely vágyaival együtt
Fellobbant, mikor
Szerelmet remélve
Lángra gyújtotta Őt,
Így adva neki erőt.

Ám a gyertya tüze is
Elhamvad hamar,
Ha a láng végsőt
A testébe mar,
Apró a tűz,
A gyertya kis vadóc,
Ábrándos kóborgó kalóz,
Hamar elég,
A rövidke kanóc,
Álomba ringatnak
A delejes manók.

Szekszárd, 2021. augusztus 10.

12.
A FÉNY ÁRNYÉKÁBAN

SAJÁTOS FILOZÓFIÁM

Hová tűnik el a Nap,
ha lebukik a hegy alatt?
Halványan még vetül a fény,
örökre eltűnik, hihetném,
elnyeli a tengerfenék,
szikráznak a kék hullámok,
maradnak az árnyékok.
Holnapra van még esély,
némi éltető remény,
hogy újra felragyogjon a fény,
vágyakozva hihetném.
a Nap kergeti a Holdat,
a Hold követi a Napot,
vonzza, taszítja a Föld is,
mágnes két pólusaként akár,
szívja és nyomja a dagályt,
az örökös árapályt.
Kiskoromban, régen,
kipisiltem a
földből a kavicsot,
ha úgy adódott,
de most már mintha
egy dézsából öntenék,
az idő nem menedék.
S erre kanálszámra szedhetném a ciánt,
a fél igazság félig gazság,
az ígéret adósság,
az élet nem egy méznyalás.
Olyan az egész hóbelevanc,
mint kósza árnyék a fényben.
Hová tűnik el,
ha elolvad a hó,
a fehére belőle?
A víz elfolyik előle,
meg kéne maradnia emlékeztetőre.
Néha ólomködben járok,
nem jönnek elő a tudományok,
lehúznak a mélybe az álmok.
Nyílnak-e még nekem
az újabb tavaszban
tarkuló virágok?
Árnyak vetülnek a fényre,
magasabb szempontok.
S hogy végezetül
kijöjjön a képlet,
osztok és szorzok,
a halványuló fényekből
elfutnak az árnyalatok,
maradnak a sötét foltok,
amióta kuksi vagyok,
egyebeket nem mondhatok,
feltörnek a gondolatok,
hát Te még élsz?
Ha lettem is, miért vagyok?

2019. július 31.

13.
A KÍGYÓ CSÓKJA

Felkapaszkodok egy kósza felhőre,
alattam a világ vége,
lógatom lábamat a semmibe.
engem is elvarázsol még
a kígyó ölelése.
nyakánál fogva fejét messze eltartom magamtól,
ő mélyen a szemembe néz,
hogy belém lásson.
az eredendő bűnnek,
a kígyó csábításának
erővel ellenállj,
testeddel, lelkeddel,
a kígyó csókja
látom elbódított már.
tiltott gyümölcsöt kínál,
mézes, mázas bókkal,
Lucifer hízelgő hangján.
miközben melegre vár
a kígyó fészke,
a tiltott fa alatt.
a kígyótojás
kikelni készül
s még vackán kell eltaposni
a mérges viperát,
hogy ne burjánzzon el a gonosz.
óvatlanul ha nem vigyázol,
lángpallossal űzetel ki a paradicsomból.
Ezek után
Most már semmi
Nem számít.
Már semmi nem hiányzik.
A lényeg az, hogy
A gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Egymásra kést ne emeljenek,
Káin és Ábel példáján,
Hogy bárányokat
Ne öljenek le
Áldozatként az Úr oltárán,
És hogy az Éva
Cipót süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A kenyeret?
ha még egyszer övön alá ütsz,
fuccs a kistestvérnek.
Isten veletek.
utolsó kérdésem
a végére maradt,
hogy miért nem vadásznak a nőkre a férfiak?
mert csupán tenyérnyi prémük van,
s az is lyukas.
ihaj, csuhaj, rókaprém,
más is céda, nemcsak én...

Megjegyzés: 2016 03 28

14.
A JÓ PAP IS HOLTIG...

Meghalt a város plébánosa,
Igen jámbor ember volt,
Míg meg nem holt.
Mindenki szerette.
Tudósok között is
Az eleje lehetne.
A diákokat is hitre,
Szép szóra nevelte.
Mindig a könyveket bújta,
Évtizedek óta.
Erényeit, és hibáit
Mindenki tudta.
Tanult, önmagát képezte.
A tudomány volt mindene.
Ettől jobban csak a misebort,
És a szép asszonyokat szerette.
A falu apraja, nagyja temette.
Siratták a hívek,
És hat apró gyermeke.
Fejfájára a kántor
Vásott, rossz kölyke
Rajzszöggel kitűzte:

"Tanulmányait befejezte!"

2006-07-20

15.
KÉT NŐ, EGY FÉRFI, ÉS A MACSKA

Két nő üldögél magában,
A sötét szobában.
Anya és a lánya.
Férfi régen nem járt
Már ebben a házban.
Savanyú a szőlő
Mindkettő számára.
Az ablak párkányán
Üldögél egy macska.
Szomorú,
Kimenne,
S ez meglátszik rajta.
Ám a két gazdi
Gonoszul nem hagyja.
Két savanyú uborka
A ház gazdája,
Az egyik öreglány,
A másik meg a párja.
Férfi ritkán
Jő ebbe a házba,
Férjét elüldözte
Végre valahára.
Félnek is e nemtől,
Az anya, mert ismeri,
A lánya, mert nem volt
Még dolga férfival az ágyban.
Mindegyikük tart tőle
A maga módján.
Az egyik már rég,
A másik még nincs
Túl a próbán.
Macskájukat sem engedik
Ki galádul,
Nehogy meglepje
A kandúr.
Sóvárogva néz ki
Szegény pára,
A csöppnyi ablakon
Az utcára,
Mikor jő a tavasz,
S hívja a vér szava.
Csak egyszer szabadulna,
Sosem jönne haza.
S itt a bódító tavasz.
Szerelem illata
Árad a légben.
S az anya intelme,
És rovó szava ellenére,
A leány szerelembe esett
Az ablakon kinézve,
Egy csinos legénybe.
Az ifjú is megtalálta
A lány bús tekintetét,
S hamarosan megkérte a kezét.
Tisztességes esküvő...
Utána a nászút...
- Te tudtad, hogy ez ilyen jó?
Kérdezte az új ara
Az urától.
Első dolga volt
Sürgönyben értesítette
Az anyját.
Kérte:
Engedje ki
Az utcára
A macskát.

Megjegyzés: Meg is történhetett volna.

2007-02-05

16.
A KUDARC SOMOLYGÓ ARCA

HANGULATI ELEMEK

Nem a siker, hanem a
kudarcok sora visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki nem felel,
hogy ez a sorsod,
csak azért is legyél jobb.
a döcögős kövesút
tart éberen a szekéren,
nehogy elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a főzelékbe.
a cél ott ragyog előtted,
mint fejre állt délibáb,
ha forróságban lebeg a lég,
magad láthatod meg legelébb,
szétpattan, akár a buborék.
számodra elérhetetlen,
mondják, hogy a szem
a lélek tükre,
mégis sokan járnak
szemüket lesütve.
gúnyosan somolyog
a kudarc arca,
kacagva nevet,
s a lelke rajta.
a kérdés az, hogy
ki az, aki mit akar?
odabújva kitakar,
aztán betakar,
de hogy mit akart?
no, azt nem mondta.
meredhetsz magad a plafonra,
évődőn acsarkodva.
talán bevisznek a rácsosba,
visszarúgó gumiszoba,
egy kutya, két kutya, három kutya,
fehér kutya, tarka kutya, fekete kutya,
kutya, kutya, kutya,
sok kutya.
minden nap megszámolva.
néha stimmel,
s nem viccel.
aki betart minden szabályt,
nem kerül rá a muszájkabát.
fázom angyalom,
mert muszájozva vagyok,
hozd ki a pruszlikom,
magamat betakargatom.

2017. augusztus 01.

17.
A SUSZTER, ÉS AZ ÖRÖMLÁNY

ÉLETVITEL

A sarki házban
A város főterén,
- A templom mellett -
Lakott a Helén.
Ki otthon űzte
A tisztes ipart,
A saját kerevetén.
Akinek pénze volt,
S bekopogott az ablakon,
Örömét lelhette, és
Ottmaradhatott
Reggelig a pamlagon.
Történt egyszer,
Hogy a hölgy,
Egyik éjjel
Vigadozott egy legénnyel.
Valamin megsértődhetett,
- Mert érző lelke volt -
Szíve gyászba öltözött,
S más városba költözött.
Elbujdosott a Helén,
Ki tudja hova?
Ennek idestova
Néhány éve.
Azóta is keresik
Éjjelente kalandot remélve.
Merthogy kopogtatnak
Ám az ablakon,
Azóta is sorban.
Az új házigazda
Unja a dolgot nagyon.
A sok dörömböléstől
Nem alhatik
Értsék meg!
Itt most már más lakik.
Más űzi az ipart
Hajnalig.
Kopácsol, és
Vigyázza az ablakot
Reggel hatig.
S ha bekopognak
Kiordít dühödten,
Hogy két utcányira
Is elhallhatik:
A kurva elköltözött!
Itt most suszter lakik!

2007-04-26

18.
TÉTOVA FÉNYEK ÚTJÁN

PERSPEKTÍVA

A tétován
Halványuló
Fény után,
Vágyaid nyomán
Ha elindulnál
Sohasem érnéd utol.
Fénysebességgel
Száguld előtted a jel.
Csillagpor vagy,
Melyből születtél, és
Én is lettem,
Spirálalakjából
Hatalmas gömbbé
Elegyül.
S évmilliók multán
Forró, kéje csúcsán,
Szétrepül,
Akár a csillagok.
A felrobbanó Napok.
Léted ismét
Porszemmé szelídül,
S küzdhetsz tovább
Újra egyedül.
A gravitáció pórázán
Száguldunk
Egy-egy fekete lyuk
Középpontja felé.
Millió erő parancsol,
Vasmarokkal visszahúz,
Onnan soha többé
Nem szabadulunk.
Hívlak az enyémbe,
Befogadnálak,
Sokkal tágasabb.
Betakarnálak,
Mert tűzforró és
Jéghideg az Univerzum.
S mert félsz a kudarctól,
És önmagadtól,
Szívemet fényévnyire
Lökted el magadtól.
Testünk és lelkünk
A visszahajló téridőben
Talán elkárhoznak,
De a tétova fények
A végtelenben
Mindig találkoznak.

2012

19.
A KURTIZÁN BUNDÁJA

ÉLETVITEL

Mit nekem az állatvédők,
Megdolgoztam érte.
Szeretem, ha melegít
A vadállatok prémje.
Ki tudja, hány emberállattal
Kellett lefeküdni érte.
Tisztességes asszony
Irigykedve nézte.
Tisztességes asszonynak
Megveszi a férje.
Pedig ő még le sem fekszik
Minden este véle.
Ihaj-csuhaj rókaprém,
Más is k..va, nemcsak én.

2006. szeptember

20.
A MOCCANÓ IDŐ

IDŐKAPSZULA

Közel húsz évig
Ólomcipőben járt
Az idő,
Nehezen moccant előre
Nélküled.
Mint sárba ragadt,
Megrakott szénásszekér,
S akár a Föld,
Oly lassan fordult
Az idő kerekén.
Egyszer fent,
Egyszer lent.
Az örök körforgásban,
S talán mi még mindig
A lefelé menő,
Sárba merülő
Kerékküllőn vagyunk.
S ki tudja, mekkora
A kerék?
S leszünk-e a
Feljövő ágon még?
Pedig tudjuk,
Hogy száguldunk
A Nap körül
A gravitáció pórázán
Keringve szüntelen,
Az örökkévalóság felé.
Hol a holtak
Gyorsan utaznak.

2006-06-12

21.
A LÉNYEG AZ...

Ezek után
Most már semmi
Nem számít,
A lámpában
Olajkanóc világít.
A lényeg az, hogy
A gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Hogy a nyulak
Ne dögöljenek.
És hogy a Maris
Cipót süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A kenyeret?
Isten veletek.

2012

22.
A VÉGÉN

Földbe vertem egy nagy karót,
Beledöftem a testébe.
Átszúrtam a Föld szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson békében.
Ne gonoszkodjon,
Arccal lefelé fekve,
Akár egy holt,
Úgy, akár a vámpírok.

2012 11 05

23.
RÁCS AZ ABLAKON

NÉZŐPONT

A vasajtó
Kisablakán átnézve,
Nézőpont kérdése:
Ki van a rácson túl.

Ha a Nap
Nem téved
Be az ablakon,
A madár azért
Bús Himnuszt dalol
Egy faágon,
A börtönudvaron.

Az őr fázósan
Összehúzza
Köpenyét,
A hideg hajnalon.
Rabok könnye csordul,
A mocskos falakon.
Börtön mélyéből
Süvölt az éjszaka
Ráfagyott fájdalom,
Vércseppek a plafonon.

2012

Megjegyzés: A Kommunizmus áldozatainak napján, szüleim emlékére. Február 25.

24.
BOSZORKÁNYPER

ABRAKADABRA

Meghozta döntését
A Szent Inkvizíció.
Halállal lakol
A boszorkány.
Pedig Istenfélőnek,
És ártatlannak
Vallotta magát
A kínpadon.
Elhangzott az ítélet
A barát száján
Elhalkult a szó,
S mielőtt nyúlna
Érte a bakó,
A vajákos asszony
Vijjogva felugrott
A nyikorgó deresről.
Felhágott a tömlöc
Nedves sziklafalára,
Onnan elrugaszkodott,
S elrepült,
Életre, halálra.

Megjegyzés: Egyházi levéltári perirat alapján 1546-ból.

2006. június

25.
ABRAKADABRA

ÁLOMVARÁZS

Abrakadabra,
Dzsinn a palackban,
Készül szolgálatra.
Aladin a csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
Sziklafalat nyitó ősi varázslatra
Mindenki csak a csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal Szent György
kél győztes viadalra.
Elhangzik a bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkas zászlók lobognak a diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
Vége a meséknek,
Seherezádé is elalhatna,
S a Dzsinn visszabújik a palackba.

2018. július 18.

26.
ADJ NEKEM

Ki kopogtat, beeresztetik.
ki kérni akar, meghallgattatik,
aki kér, neki megadattatik,
adj nekem Uram,
de hamarost.
Csupán csak egy csöppnyi fényt,
mi a Napból kélt,
a világ tetejéről,
csak nyolc perc míg ideér,
mely oly végtelen, mint a lét.
Napimádó vagyok,
akár a papok, és a vakok,
az ősi Magyarok,
Japántól Egyiptomig,
a felkelő Nap szigetétől,
a forró homokig,
hitem össze-vissza kavarog,
folyvást adok és kapok,
érzem az aranyos korong hevét,
szelét és melegét,
megértem a tojás sárgájának
életet adó erejét.
Fény hozza el a virág színét,
nélküle minden oly vaksötét,
hozza a cseppenő méz ízét,
aranyra váltja színét.
A beteg állat is kifekszik,
küszöbre a Nap elé,
ha jön a gyógyító fény,
misét mondatok majd,
a szerencsétlenekért.
Kanálszámra szedhetném a mérget,
testem kínoznák a férgek,
lúgkövet is ihatnék,
ha eszemnél maradnék,
akár a megesett lány,
szimpátia híján.
Ez ám a méreg,
nem pediglen a cián,
okosságom mián,
kasszában a hiány,
nem nevet, együtt érez!

2020. április 15.

27.
ÉLETKÉP MÁSKÉPP

MEGOLDÁSOK

szemedbe húzod a kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
gyere velem most,
köszöntlek, barátom.
neked van mire büszkének lenned
együtt örülök veled.
tudósaink azt vallják,
ma már tudjuk...
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes konklúzió.
s kisgyerek vallja ötévesen,
van egy hipotézisem.
rákérdezek hirtelen
mi van neked?
a mesében mondják
vallja szertelen.
én meg melléteszem,
hogy nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még
senki nem nemzett.
hol az édes anyanyelved?
apanyelv a végső jel,
a fene egye meg
a más macskáját,
csak a miénk maradjon.
ha feldobod tarka,
ha leesik nyávog
mi lehet az?
mindegy, csak macskára essen.
állatkínzás mennyit ér?
öt év vagy kötél.
értem én az okos szót,
ismerem a csíziót.
tiszt kérdi a katonát,
milyen csapatnál szolgálsz?
harckocsizó?
nem...
lövész?
nem...
utász?
tiszta szívemből.
s ha a mozi sötétjében
megfogod egy hölgy kezét,
csak úgy véletlenség,
kérdően rád néz reménylőn,
bocsánatot kérsz,
elnézést kívánok,
hencc volt.
s azért jobb lakni a dombon,
mert lefelé gurul a lócitrom,
megírta a kalendárium.
nem úgy mint a síkokon,
ott esetleg csak
a szilikon dombokról
nézheted a völgyet.
nem biztos, hogy az a barátod,
ki a bajból kirántott.
a lakásba benézel,
látod feltúrva a szoba,
össze van köpködve az esküvői kép,
nem volt szép munka.
s a kép se szép.
jótett helyébe, jót ne várj,
de hát, minden jó elnyeri
méltó büntetését.
vagy jutalmát.
elvileg logikus,
a jó mindig gyanús.
a nyájasság sok mindent eltakar,
ha valaki valamit akar.
de ha egyszer örömeső esne,
rám is hullhatna egy cseppje.
veréb ugrál
az útszélen
búsan néz
szerte-széjjel
terített asztal volt ez
valamikor réges-régen.
fagyos szél fúj
hideg télben.
szánkó nem járt
erre régen.
arra gondol sok veréb kobak
vajon hol vannak
mostanság a lovak?
birkabőrös göndörkos,
mindjárt begorombulok,
juh héj...

2016. augusztus 22.

28.
AHOGY JÓ NEKED...

ÉLETISKOLA

Ha süt a Nap,
Vagy dörögnek az egek,
Az életet úgy vegyed
Ahogyan jó Neked.

Ha dől a fal,
Nehogy alatta maradj.
Mindig csak azt tegyed,
Ahogyan jó Neked.

A nagyobbat
Vedd ki sokszor, ha tudod.
Ha nem így teszel gyakran,
Az életet elbukod.

Hogy önző vagy,
Egyáltalán nem titok,
Nem is olyan nagy hiba.
Erre tanított mindig
Az életiskola.

A közelharc
Mindennapos, nem csoda.
Sorsod ezért mostoha
Nem Te vagy az ostoba.

2012

29.
A JEL

Az értelmes ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
A jel.
A Föld sarkain
Tonnaszámra
Omolva olvad a jég,
A sivatagot
Száguldva tágítja
A szárító szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera.
Szomjazva szikkad
A sárguló levél.
De az emberek
Nem értették a jelet,
Hogy fejük felett
Oázis lebegett,
Hogy az oroszlán
Zebra helyett
Majomkölyköt evett,
A majmok helyette
Elloptak egy gyereket,
S a kutya
Farkast kölykezett.
Káosz van,
Mert megszűnt
A rend.
S fölöttünk
Süvölt a szél,
A magasban kavarog,
Majd lecsapva felkavarja
A homokot,
Ami eltakarja a Napot.
A földre sötét
Porfelleg borul,
A teremtmények apró
Lyukakba bújnak el,
A folyók kiszáradnak,
A tengerek megáradnak,
Mindez intő
Jel.
Mert letértünk
Az igaz útról,
Mely kijelöltetett,
S Mammont imádva
A romlásba vezetett.
S visszatérni már
Nehezen lehet,
Mert nincs olyan
Még meg sem született,
Aki ismét
Vezetőnk lehet.
Egy új Messiás.
Megvalósítva ezzel
Az Isten-káromlást.
Ne rója fel bűnömül senki,
Nagyon nehéz itt már okosnak lenni.

2016. március 01.

30.
AKI NEM TUD BESZÉLNI

Aki nem tud beszélni,
Ne akarjon szónokolni.
Aki nem tud mulatni,
Tanuljon meg hallgatni.
Aki nem tud szeretni,
Jöjjön hozzám nevetni.
Aki tudna szeretni,
Próbáljon reménykedni.
Aki nem tud vidulni,
Tanuljon meg csitulni.
Aki nem tud búsulni,
Jöjjön hozzám tanulni.
Aki nem tud feledni,
Bűnét sosem felejti.
Aztán mindezekért,
Morzsolja a rózsafüzért.
Átlépi a
Gondok halmát,
Pörgeti az
Imamalmát,
Veri a lármafát.
Szívedben hűség az erény,
Legyél erős, ne kemény,
Szívósan karikába hajtva,
Talpra esve, mint a macska,
Rugalmasan, mint az acél,
Ahogy verik az üllőt,
Olyan pattogón kemény.

Megjegyzés: 2014. 05. 20.

31.
AKI NEM ÁLL FENT

Aki nem áll fent rég már
Boldog élte csúcsán,
Aki nem áll fent már
A vártán, ó, a vártán,
Annak kedvese is
Másra vár már.
Akinek nem áll fent zászlaja, zászlaja,
Még a szeretője is
Jól megcsalja.
Mással hál már.
Más öleli, más kapja,
Hosszasan taglalja,
Az az életét is már
Jól elrontotta.
Akinek kihullott a foga, a haja,
Az az életét is már hagyja abba?
De ami már elveszett,
Azután ne hullass könnyeket,
Találj azoknál szebbeket!
Vigyed más irányba
Az életed.

Megjegyzés: 2014. 01. 04.

32.
AKI SZESZT ISZIK...

SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK

aki szeszt iszik,
az ördögök a pokolra viszik.
aki nem iszik,
őt meg utána viszik.

aki sok bort iszik
hamarosan meghal,
májnagyobbodásban.
aki nem iszik,
ő is,
májzsugorban.
akkor miért nem iszol?
ha játsszák a himnuszt,
haptákba állok éjfélkor,
várom olyankor,
hátha valaki megcsókol.
pezsgő pukkan kint a hóban
éjfélt ütnek a toronyban
a harangok.
még jó hogy mást nem.

ekkor még nincs nagy baj,
csak holnapra jön a macskajaj

aki szódavizet iszik
más gaztettre is képes
de van, ami felvidít,
a szódavíz csak szódavíz,
a szobalány az boris.

hatvan év után már
nem tagadok meg magamtól semmit.
ha lefekszem, nyugtalanul alszom,
akár a bohémek,
eszembe jut, mit kéne még tenni,
s felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolataimba néha belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a nap alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
boldogulj...

2018. 12 31.

A vers hangos linkje: https://www.youtube.com/watch?v=XSs1cyEuws4&t=8s

33.
AKTUÁLIS GONDOLATOK

KRITIKUSAIMNAK FIGYELMÉBE

Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Ganajba tiprása
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítéletsorán,
Mi marad egy költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy-két örökérvényűnek
Vélt gondolat.

Megjegyzés: 2015 08 07

34.
ÁLLNAK MÉG A VÁRTÁN

Állnak a vártán a hős katonák,
Fegyverükről csillan a Nap fénye ránk,
Talpuk alatt a bástya csak várrom,
Hamarost nem lesz már hova álljon.
Hunyorog a lőrés a várfalon át,
Megbújik az élet, várja a halált.
Mi készteti az embert, ki létrára hág?
Hisz tudja, az ellen a fejéhez vág.
Az egyik Jézust, a másik Allaht kiált.
S hanyatt bucskázva hull lefelé
Alulról villognak a fegyverek felfelé.
Van aki kigurítja szőnyegét
Mekka felé,
S a müezzin zengi énekét,
A keresztény reggel, s este is
Imára kulcsolja kezét.
Mindenki hisz egy igaz hitben,
Csak másképp szólítja az Istent.

Megjegyzés: 2015. 07. 09.

35.
SZEKSZÁRD

A BOROK ÉS HADAK ÚTJÁN

Szekszárd kicsi város,
Van sok híressége,
Ennek a sok szép múltnak
Nem terjedt el a híre.

Egy van amit országszerte
Ismernek nagyon,
Ez a szekszárdi vörös bor.

REFRÉN

A bor elhomályosítja
A dicső múltat,
A bor elhomályosítja
A szép jelent.

1.

Éltek itt
Nomád népek,
Rómaiak is bőven,
Sokan alusszák álmukat
Kelta temetőben
Monostorában nyugszik
Örök időkre
I. Béla király.
Erre vonult Szulejmán
Roppant haderővel.
II. Lajos királyunk
Gyászos hadiútjának
Véráztatta nyomán.
Hol fejeket szedtek
A Duna jobb partján.

Mindezt ismernék
Ha nem volna
A városnak
Oly jó bora.

REFRÉN

2.

Éltek itt híres emberek,
Gazdagok is bőven
Bezerédj István
Sok jót tett a néppel
Itt hol híven ápolták
A zenét, s a hazát,
Látogasd a megyeházát,
Ott őrzik most is
Liszt Ferenc zongoráját.
Itt született az Obsitos
Garay tollából,
Babits itt élte éveit
Ifjú korából.

Mindezt ismernék,
Ha nem volna
A városnak
Oly jó bora.

REFRÉN

Városunk halad a Duna folyásán,
A borok és dicső hadak útján.
Teljes búcsút nyerhetsz Mária névnapján,
A Remete kápolnánál,
A szakadatlan folyó
Remete kútnál.

Megjegyzés: 2015. 06. 02.

36.
ALISCA DOMBJAIN

Itt élek immár
Hatvanhat éve
Szekszárdnak dombjain.
A város
Hét dombra épült,
Mint akár Róma,
Alisca romjain.

Inkább élek én
Alisca dombjain,
Mint Rómának
Összedőlt romjain.

2012

Megjegyzés: Szekszárdon születtem... Éppen idejében.
1954. 05. 07.

37.
ALKOHOLISTA DALA

HÁZASSÁGI HIRDETÉS

Sör, bor, pálinka,
Lehetek-e boldog?

Jeligére a hirdetőbe.

38.
ÁLLOK AZ ÚTON

ÚTSZÉLI RAP

Állok az úton,
Várom a csodát,
De nem jön más,
Csak a busz.
Sötétbe nézek,
Nem látlak téged,
Önmagad elől
Nincs hova fuss.
Az életképek
Örökre szépek
Illatos virággal
Tarka a rét.
Bárhova futsz is,
Ahova jutsz is
Mindenhol vár rád
Egy menedék.
Alatta szakadék.
Az élet egésze
Években nézve,
Napokban mérve
Csak töredék.
Bársonyos égen
Bárányok úsznak,
Szürke gomolyban
Szalad a nyáj.
Lassan fejedre,
Csendben, merengve,
Reáalkonyul
A homály.

2012

39.
ÁLOM ÉS VALÓSÁG

UTCASARKI RAP
ÉLETMESE

Álom és valóság
Két különböző dolog,
Álom és valóság,
Egymástól oly távol áll.
Álom és valóság
Ebből az álom egyszerű,
Álom és valóság,
A valóság meg nagyszerű.
Állnak a lányok a
Rákóczy téren
a húszas éveik legelején,
miniszoknyában nyáron is fáznak,
gyere el vélem te szőke legény
foguk hiányzik
nincs is rá szükség elöl
egyik retiküljével torolja a sértést.
ötszáz forintos szajha
ehhez ennyi elég.
Mondja a nő,
s lépcsőházban bambán
ezer forintért is
korlátra könyököl ő.
s elsütik a vágy
utolsó sóhaját
s jönnek a lányok
a szemrevalók,
állnak ki mustrára,
mert szófogadók,
ha szólítja őket a strici
de bőrét a
vásárra ő viszi.
kevés pénzt kap az iparért,
de otthon ordít az ivadék.
Isten áldja a tisztes ipart.
egykoron szép arca
megkopott mára,
sok pénz kell ruhára,
kevés a kajára.
Még több drogra és piára.
néha ő dönti el,
fekve vagy állva.
itt már nem kell
várni a csodára.
álom és valóság
két különböző dolog,
egymástól oly távol áll
de van egy titkom,
nektek elárulom
senki sem tudja,
hogy miről álmodom.

2012

40.
A MAGAD KENYERÉN

Hiába húzod meg magad
a szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz a magad kenyerén.
ha el akarod adni a vizet,
meg kell gyújtani a tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha borítják, kapd el a fejed.
ha a gyengébbet szidod
nyakra-főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk a dzsungelben,
de hamar elérheted.
a baj akkor kezdődik,
ha a bárány akar lenni a farkas
ha a sasok hallgatnak
és a papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a rádió,
s megette a bárány a farkast.
farkasbőrbe bújt a bárány
s továbbra is csak hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a vasakarat,
hóhér szegi a nyakamat,
leverem, mint vak a poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
s hallom, hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk, szólj a pulyáknak
hajcsák bé a bürgéket
meg a tehent.
és nem lehet manapság
csarnokba vinni a tejet.
ha nem igyekszel mindenképp
felszínen maradni,
lesüllyedsz a mélybe,
az érdektelenségbe,
a végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az elfeledésbe.
nem leszel más, mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell, hogy valaki legyél,
s megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.

2016. július 7.

41.
APÁM SZÁZ ÉVE

FADD, 1918. AUGUSZTUS 29. .... SZEKSZÁRD, 1994.
EMLÉKEZŐ HANGULATVERS

Hogyha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a világot,
többet is, mint amit vágyott.
Marasztalták a gazok,
elvégezte náluk
- mondván -
a mozigépész tanfolyamot.
Azt akarták, hogy ne legyen,
ott a vadkeleten,
de ő megmaradt nekem.
Apám mindig nyújtotta kezét,
hogyha találkoztunk,
boldogan fogadtam,
megtiszteltetésként vettem,
Ő volt a példaképem
nem valami drogos celeb,
vagy fahangú rockénekes,
ahogy ez manapság lehet.
Mindig a jóra nevelt,
a szép felé terelt...
megszerettette velem a könyveket.
Ha írtam, örült neki,
észrevettem, hogy figyelt.
Ha valamit nem kaptam meg,
annak sok oka lehetett,
mert nem volt rá pénze,
és mindegyőnk másképp neveltettetett,
a többi nem számos.
Szerette a huszadik századot,
melynek elején még
karddal harcoltak a huszárok,
vége felé már
rakétával ostromoltak más planétákat,
nem sok köze lett hozzájuk.
Volt ő főnök is,
vagy akár napszámos.
egyébként, amit lehetett,
mindent megadott,
és megengedett.
elmentem volna a lakodalmába
ablakos vendégnek
meglesni kintről nézve,
hogy száll ajkáról az ének.
Ép testben ép csak a lélek,
ép testemben épp hogy élek.
testtől a lelket
csak a hóhér bárdja váltja meg.
a féligazság félig gazság.
Az ígéret adósság
sok ember semmit nem ért,
és semmit sem lát meg,
misét mondatok a szerencsétleneknek.
lármafát és harangokat félre veretnek,
remélve, hogy nem repednek meg,
ilyenkor teljes búcsút nyernek,
Vámot szednek az ígéreteknek.
Nem állhatok egyszerre
a barikád mindkét oldalán,
csak talán középre,
de oda mindkét oldalról lőnek,
a szeretet jegyében.
S majd ha mi is ölnénk, gyilkolnánk, akasztanánk,
nem lennénk különbek tőletek,
mi is hasonlatosak volnánk veletek.
Eltűnődöm egy gondolat mélyén,
hová lesz az olvadt hóból a fehér?
Vize beivódik a földbe,
fehérje eltűnik a semmibe?
Nem ezt mondja az
anyagmegmaradás törvénye.
Anyag nem vész el,
nem keletkezik,
csak átalakul.
Talán ez rá is vonatkozik,
apaföldé válik
ott legalul.
Hogy megtaláljuk az igazgyöngyöt,
sokszor le kell menni
a tenger fenekére,
de nem szabad ott maradni
sohasem örökre.
Mindig meleg volt
apám keze,
de hűvös lett, mikor elment.
Hitünk szerint a mennybe.
Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Én választottam magamnak,
mikor elhagytam a fellegeket.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta nekem,
Melynek mindig örültem,
Egy szép napos reggelen.
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
becsülettel teljes,
fogadd...
Amíg lehet,
amíg meleg.

Szekszárd 2018, augusztus 29.

Ma lenne száz éves.

42.
KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT...

ARCOD OLY HALOVÁNY

Kissé fáradtnak tűnt az arca,
Az alvóké olyan halovány.
Mellette a vizes pohár.
Nem ivott belőle,
Félig üresen áll.

A búza, ha megérik,
Élhetné világát,
Ha szép egyenesen áll,
De kipereg a szem már,
Fogják a kaszát,
S levágják.

Vajon észrevetted-e
Hogy könnycsepp alakú
A búza lepergő szeme?
Siratja önmagát.
Puszta létét,
Elszórja magvát.

Nyugodt és halovány
Volt az arca,
Piros orra megfakult,
Csupán csak ott feküdt,
Akár egy holt.

Szalmakalapja alatt
Megsárgult a kóc,
Nem történt semmi,
Csak örökre elment egy bohóc,
Aki már felesleges volt,
Lesöprik utána
A porondról a port.

2018 08 28

Csak úgy magamnak...

43.
ÜNNEP

MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁRA...

Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
A Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.

Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...

2020. augusztus 20.

NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
NYIBA MŰVÉSZETE DÍJAS 2021.
nagy.vendi54@gmail.com

Riport Nagy Vendellel, Rádió Mozaik, Sydney, Ausztrália:
https://www.youtube.com/watch?v=cg0NiNtT30Q&t=40s

A vers hangos linkje Ilosvay Gusztáv előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=Kd-cp9KnULs

44.
ARS POETIKA

ARS POETIKA A VAK KÖLTŐHÖZ

Ablakom kitárom
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban
A hőgutában,
Mert hüssöt tart nyáron,
Télen meleget ád...
Nem törődöm én az írott
S íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok
Egy rövid imát,
Te Isten...
S semmit nem látok
A vakablak előtt állva,
Kinyitva a gitártok.
Menjetek félre előlem,
Ne vessetek elébem gátot,
Hadd induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
hagyd énekelni a
szegény utcazenészt,
ki ékes dalaiért
némi aprót remélt.
s lecsordul a dal
a templom fehér faláról,
harangok néma tornyáról
fatornyos haranglábról.
aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Sárba tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
telik pénzzel a gitár tokja,
potyog az aprópénz a dobozba.
szégyenlős benne az erő,
nem ő a főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy pár örökérvényűnek
Vélt gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét vesztett
kopottas gitártok,
melyből hiányoznak
a magasztos dallamok.

2016. 02. 15

45.
ASZTALODNÁL...

Asztalodnál
Mindenképpen
Legyen egy tányér
Levessel több étel,
Meg tudd kínálni
Ha eljön érted
Az angyal vagy ördög.
Egyre megy.
Ha az angyal jött elébb,
Poklok követének
Adj pénzt tűzifára,
Hogy az ördög se
Várjon hiába.
Ha már mindenképp
Felraknak a
Szent Mihály lovára.
Emeld koccintásra
Búcsú poharad,
Távolodni hallom
Suhogó szárnyad.
Fekete hintaján
Loboncos lovakon
Elinal a gonosz,
Keserű vigyorral
Ördög ül a bakon.
Pokol tornácán
Vámpírok dohognak,
A holtak gyorsan utaznak.

Megjegyzés: 2014. július 3.

A vers hangos linkje, elmondja Mátyás Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=aJLntosV8YY

46.
AZ ASSZONY ÉS A CSALÁDOM...

HÁLAÉNEK...

Zajlanak az események.
Az asszony és a család,
egybetartozó egység,
összetart, ahogy a pánt,
összefog, akár a hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van, ki összefogja....
rendes asszony dolga.
materiális jussa
de a sors oly galád.
gyengeségem okán,
megtalálták vértemen a rést,
hitvány gazok,
végig kell néznem,
hogyan hullik szét, amit alkotok.
osztozom veled a maradékon
utolért a létbizonytalanság
három lányom segítőkészen áll,
értetlenül figyel kisunokám.
végutoljára is
himbálódzom egy faágon,
amit alant láthatsz,
már csak az árnyékom.
s áthúz a huzat
süvöltő fagyosan
a lábam alatt.
végezetül csak reád támaszkodhatom,
amiért hálával tartozom.
Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Karolva segíted
Nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
fahasábokat
fagyos időben
rakva a tűzre,
hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.
de felugrik előttem
egy gonosz ördög,
s bőszen kiáltja...
kicsi vagyok, de hö.
mivel becsapott Mammon,
lovagolhatsz a hullámon,
szörfösként az óceánon.
jó tetted helyébe
jót ne várj,
mert jó cselekedetért
utolér a hátsófalu...
háborúban is golyót kapott
a hullarabló.
elnyeri mindenki
a maga jutalmát.
lenyúzzák rólad
az összes textíliát.
inged, s gatyád.....
a háromszor varrott
álmaid csizmáját,
s bőröd is talán.

Szekszárd, 2017 01 01

47.
AZ ASSZONY ÉS AZ EMBER

Az asszony és az ember,
Akár a Föld s az ég,
Két összetartozó egység.
Tűz s a víz,
A fény s a sötétség.
Vonzzák s taszítják egymást,
Mint mágnes pólusai akár
Akadályozva, sürgetve az összetapadást.
Egy van, miben mindenki egyetért,
Az a pénz.
Ha azt csinálod, amit szeretsz,
Soha nem kell dolgoznod az életben,
S a férjjel felesben
Szédítik a nővért az ügyeletben.
Ha nem megy az üzlet,
Te is sorra kerülhetsz.
S hogyha majd úgy hagyod,
Kicsi bántja a nagyot.
Ha gyermekeid utánad nyúlnak,
Rájössz, miért neveznek nyúlanyónak!
Nem tudod eldönteni,
Fiú-e vagy lány az ivadék,
Majd kiderül, mire mutál!
Melyik marad a maradék,
És ne heverj dologtalanul a pamlagon,
Hiányzol, mint bili az ágy alól.
Fejeden a sabesz dekni minden szombaton,
Vagy a csurgónál vagy remete,
Löszös domboldalon.
Derekadon a kötél
Hármas csomójával
Kordában tart mindenekért,
Fényre sötétedtek, hőre olvadtok,
Egyebet nem mondhatok.
Néha a partvonalról bekiabáltok!
Aki nem hiszi, annak utánajárok.
Tegnapi hittel nem lehet élni,
Csak gyújtós lehetne a sparheltben,
Akár az újságok közt a régi.
Újra kell kezdeni remélni.
S ha bántanak a kritikusok,
Csak azért is legyél jobb.
A szerepeket ismét leosztod.
Az asszony, az asszony,
A férfi az ember,
Az asszony, az nem az ember.

48.
AZ AZÉRT JELENT VALAMIT

HANGULATJELENTÉS

Az azért jelent valamit,
hogy saját előadásomra
kell vennem jegyet,
hogy beengedjenek,
s minden karácsonyra papucsot kapok,
hogy tudjam a helyem,
akár a Nagyok,
és évekig küzdök a falkavezérségért
eleve reménytelen vagyok.
az azért már jelent valamit,
nézd meg a Földet,
a gömb a legtökéletesebb forma,
bár kicsinkét ferde,
középen kissé megnyomva.
ne törekedj a tökéletesre,
soha nem érheted el,
csak mindig a jóra,
járjon az agyad egy rugóra,
akár a hatköves óra,
felfelé mutasson a mutatója.
van, aki eltolja a reggelt,
vice versa, oda, vissza,
mondták rá, megállítja az időt,
hithű kommenista.
ma is áll még ez a rigmus,
bár már építjük a vadkapitálizmust.
mégis van téli, s nyári időszámításunk.
én énekelek magamnak,
jó társasága vagyok én önmagamnak,
az ének a lélek hangja.
akik bánatukban is dalolnak,
duplán imádkoznak.
az azért jelzés lehetne,
hogy faképnél hagytam a főnökömet,
mint felesleges holmit,
nem tudtunk együtt gondolkodni.
s végső elkeseredésemben
Földbe vertem egy nagy karót,
Beledöftem a szívébe.
Átszúrtam a Föld szívét,
Elkalapáltam a végét.
Ki ne húzhassa senki sem,
Maradjon bűnös testében.
Nyughasson békében.
Így van ez!
- Mondja a sznob. -
Tegnap is
Így volt!
Mikor elfogyott,
Akkor nem volt.
a dolgokat csinálhatja bárki,
de megszületni és meghalni
helyettem nem tud akárki.
s ez már jelenthet bármit.

2016. november 11.

49.
AZ ÉGBOLT, S A TENGER

ÉGI JEL

Az égbolt, s a tenger,
Ajándékot küldtek bölcsőmhöz,
Mikor megszülettem,
Ezt mesélték többek nekem.
Küldték a viharral,
Ki a szél szárnyán szárnyalt,
Hogy ott érje még a hajnalt,
Mert csak fényben látszik
A tenger, és az égszín kékje.
Ha körbe öleli
A Földet a szivárvány.
S napfényben ragyog
A harmatos ködmárvány.
Ott álltak mindketten
Baldachinos ágyamnál.
Kezükben tartva
Szemeimnek szánt színüket,
S ötvenöt évig őriztem
Kék színét
Álmodozó szememnek.
De lám, e kegyet
Meg nem érdemeltem,
Botor módon elfecséreltem,
Mostanára mindezeket elveszítettem.
Kit a sors megbüntet,
Azzal Istennek terve lehet.

Megjegyzés: 2018. 08 04.

50.
AZ ÉJ

ÉLETKÉPEK
AZ ÉLET PARÓDIÁJA A HALÁLNAK

Bársonnyal takargat
az éj sötétsége,
álmokkal ringatgat
a jótékony éjszaka,
halványan dereng már,
közeleg a fény,
érkezik a hajnal.
Duruzsolva ébreszt
a felkelő szél,
mond egy új mesét.
Álmodj még kicsinyét,
a reggel rideg, kegyetlen,
akár a tél,
elrejt takaród melege,
ráheveredsz a medvebőrre,
a hajnali álom oly émelyítő.
Álmodtam rólad az este,
vágyaimat hőn követve,
bánatim feledve.
elfoglal még mindent az éj,
lámpádból kihalt a fény,
meglopja a derengő hajnalt,
petróleumot ment
a következő napnak.
Ólomcipőkben járnak a gondolatok,
nem állnak haptákba még,
ők is alusznak kicsinykét.
Ki dönti el,
hogy a vers meddig tart?
Folytatod-e még
tovább a dalt?
Azt akarod persze,
hogy sokaknak tetsszen,
ne mondják mások,
ne ilyen dallam legyen.
Nos Barátaim,
a temetőkben
többen pihentek,
mint ahányan az
utcán jártok, keltek.
Velem szembe már nem jöhettek,
de én sosem felejtlek titeket,
van még felétek
egy jónak tűnő ajánlatom,
az élet paródiája
csupán a halálnak,
erről ezt mondhatom.
Hogy aszongya...
Halál ellen, sej, de nincs oltalom.
Elmúlik minden,
jajj, borzalom,
óh, azok a zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
az élet kegyetlen veletek,
betakarnak a szemfedők,
de örökké élnek a temetők.

2019. augusztus 15.

51.
AZ ÉLET KEGYETLEN

SORSFORDULATOK

Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok, pecsételek,
értek is hozzá,
meg szeretem is.
gondolhatsz ide bármit,
gondolkodásból élhettek,
hiába,
az élet kegyetlen veletek.
azért néha félek,
nem röhög, együttérez.
kérdik tőled, mikor születtél,
tavasszal-e vagy ősznek idején,
mindenre nem emlékezhettél,
az rémlik csupán, hogy
ganyéhordás idején,
ami lehet tavasszal,
vagy bármelyik év telén.
s nem az hal meg általában
aki koros,
hanem aki soros.
ezt még elkerültem,
eddig nem történt meg velem.
majd ha utolér a kórság,
s keres a járkállás bíróság,
az ígéret adósság.
felíratom az emléktáblámra,
szekszárdi házam falára,
ezt a rövidke strófát.

egy szabad országban
a szabad sajtóban
arról szabad írni,
amiről szabad.

szárnyalhat a gondolat,
ne legyél túlzottan magyar,
megbunyóznak a víz alatt.
jó nektek, ti maradhattok,
de nekem mennem kell.
a kutya ugat, vagy mar,
a történelem halad.
beszélgethetünk itt fura dolgokról,
érti, aki érti,
de azt elmondhatom,
jön még a kutyára kamion..

2017. szeptember 10.

52.
AZ ÉN UTAM...

AZ ÉN SORSOM

Az én utam, az én sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton mindenki elfér,
egymás után a nyomon,
mégis nagy a tülekedés.
a csúcsra mindenki felérhet,
a hely temérdek,
ha hagyják,
ha akarják,
ha hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jó híremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezeket?
Mindenféle emberek
A világból
s jó volna, ha elolvasnátok
néhány NAGY VENDEL verset
csupán a javából.
rám kiabálnak páran a kortársaimból,
te mész borért,
nem te következel még.
még nem,
most nem,
már nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem, ki mit gondol,
vagy hangosan rikoltoz,
csinálom a munkám,
ez a dolgom.
elvetem a magot,
meglátjuk, mi lesz belőle,
virág-e vagy gyom.
most talán többen
felugrálnak a rádiótól.
a kútmérgező nem piszkít
egyenesen a kútba,
csak a kávájára,
aztán belerúgja.
mindenesetre
elkezdtem árulni
temetésemre a jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyér meg sem halok nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s lassú, andalító zenével
elindul velem a körmenet,
s megrengetem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.
van számodra még egy ajánlat,
az élet csak paródiája a halálnak.

2016. november 18.

53.
AZ ESÉLY BENNÜNK ÉL

EMLÉKEZÉS A KÖLTÉSZET NAPJÁN

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból volt
Ott a szappan.
A petróleumlámpa
Tompa fénysugárra
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró cilindertől
Többeknek lett ott
Szörnyű halála.
De e lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S hallhatta verseimet
Az, aki akarta.
Kezét fogtam, s érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját, Babitsot,
És József Attilát.
Megérthettem Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi más, csupán
Néhány könyv,
És egy-két örök érvényűnek
Vélt gondolat.

Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.
a Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
az anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
Ha valakit megkergetek,
elfelejtem, miért teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a látszatért fut,
nehogy rossz életűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együttérez.
Küzdök, ha már rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejtő.
mikor iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni
amit a többség akar.
s ha bántanak a kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s ha már nem tudják a nevedet,
te leszel a hallja-e kend.
néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó szekszárdi bort.
s viszel magaddal a diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak létrásbort.
az egyik szemed sír,
a másik meg üveg.
szórhatod fejedre a port.
ki kellett volna szedni a meggymagot.
nem mérgezné a ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utcavégén templom,
bemegyek-e nemtom.
minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a kazettás mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van egy akaraton a magyar?
ha a templomból egyenest a kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s elkönyvelheted magadban ad acta.
mindenki maradjon annál a fánál,
amelyiket kapta.

Gondolataim a költészet napján,
Nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy költő után?
pár olcsó könyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupán csak a jóval.
a mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
azanyja.
írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
az idő barázdákat szánt homlokomra.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a költő dolga.
sohase hallgasson el
a Múzsa.

2019 tavaszán

A Költészet Napjára ajánlva.

54.
AZ IDŐ FILOZÓFIÁJA

FILOZOFÁLÓ ELMÉLKEDÉS

Zálogba adják az órák az éveket,
megmérik, hogy betartod-e az időt,
s az ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled el
a végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid kilátszanak,
egy kutya árokba hurcolja,
aztán betakarja,
ínségesebb időre gondolva.
Most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz egy fénylő alagútba,
ki tudja átérsz-e rajta?
Belegabalyodsz a nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító csodálata.
Kampósbotod ott áll
elindulóra,
apádé volt egykoron,
mint ami valakire vár,
talán tereád?
Rád bízta, hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a homokóra,
életed fut le rajta,
derekán középen
szíjjal megszorítva,
hogy a szuszt is mind kiadja,
nincsenek a szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a bim-bam hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt kongatja,
a maga igazát kántálva,
akár ha templomunk
lélekharangja volna,
ringye, rongya, ringye, rongya.

2019. augusztus 16.

55.
AZ UTOLSÓ EMBER

NÉMA SAKÁLOK DALA

Ha már az utolsó ember is
Meghalt a Földön,
Mi néma sakálok
Húzgáljuk testedet,
Örülsz, hogyha
Fényesre kopott
Koponyádat megleled.
Csontos kezeddel felemeled,
Üres tarisznyádba rejted.
A nem létező utókornak
Emlékül elteszed.
Néha dicsekszel vele,
Mikor előveszed.
De nincs, aki
Szembe jöjjön veled.

2012 11 19

56.
AZT MONDJÁK RÁM

ÖNMARCANGOLÓ IRÓNIA

Azt mondják rám a haverok,
én is nagy ivó vagyok,
bár ezt váltig tagadom,
csak ha van rá alkalom,
adok e vádra cáfolatot,
de azért arra vigyázok,
ne érjen a gyalázat,
ha hírtelen abbahagyom,
nehogy valami visszamaradjon,
idegi alapon.
Várnak a szeszmentes hetek,
sokáig rá sem nézhetek,
elmúlnak a boldog évek,
vigyázok nehogy felkerüljek
az alkohol-listára,
megszűnnek a boszorkány könnyek,
ilyen nehéz idők jönnek?
Olyan vagyok, mint egy fakír,
arcomat égeti a pír,
így lettem jó negatív,
idegileg vegetatív.
Meg kell menteni magamat
önmagam kárhozatától,
a dolog erről szól,
tudom nagyon jól,
nem fog sikerülni,
az életet és a végzetet
nem lehet kikerülni,
de meg kéne überelni.
Mindenki maradjon békében,
míg én meg nem érkezem,
de ez eddig nem történt meg velem.
Nyugalom, rólam is lehull a lomb.
Egyszer én is tán meghalhatok,
bár nem így volt megbeszélve,
de az idő egyáltalán,
most erre nem alkalmatos.
Vallják a haverek,
ők már nem vedelnek,
cseberből vederbe
én sem eshetek,
vígak az alkonyatok,
Egyebet nem mondhatok.

2019. november 08.

57.
AZTÁN HOGYHA..

Aztán, hogyha rám gondolsz éppen,
nézz fel az égre,
ott ragyog a Hold,
Ránk vetül a fénye,
én is azt figyelem régen,
benne van a képem.

Csillagszemű juhász
aranygyapjas nyájat
terelget az égen,
Fiastyúk csibéit
vezeti serényen,
gyémántot csipkednek
a Tejút végében.

Hogyha már
meguntad számlálni a csillagot,
a Hold hideg sugara nem ragyog,
rád terítem takaróként
a fénylő, meleg napot,
abban is Veled vagyok.

Így vigyáz ránk a nagy Univerzum,
óvva terelgetnek, figyelnek,
hosszú évszázadokon át,
kísérnek végtelen utunkon
az égi vándorok.

Tűzforró, és jéghideg az Univerzum,
vágtat az óriási Jupiter
megannyi holdja,
egyiken megrepedezett,
örökös jég lehet,
másikon gyilkos gáz honol,
harmadikra narancssárga hó hull szertelen,
egyikben láva folyik,
másokban felszín alatti tengeren
úszik egy ladik,
rajta holdbéli csónakos.

Hamarost eljutunk a Nagy Lófej Ködig,
hol az égi gyepen
milliónyi táltos paripa legel,
szénát hordanak a Göncöl szekérrel,
s gyönyörködnek a sok csillagképben,
s a rengeteg csillagon
megannyi sárkányszív lakik,
számlálhatod reggeltől hajnalokig.

A sötét égboltozaton
felfoghatatlan mennyiségű
Galaxis halmaz sorol
s most már idestova,
ezer éve pulzál
egy hatalmas Szupernóva.

Néhol egy bolygó körül
két Nap is ragyog,
itthon mégis csak
e Földön vagyok,
mely örökre befogad,
időtlen időkre,
s meglelem végre otthonomat.

2020. június 27.

58.
BARÁTAIM ÉS EGYÉB EMBERFAJTÁK

SZATIRIKUS, ÖNIRONIKUS, SOMOLYGÓ
JA ÉS DEMOKRATI KUS...

Biztosan ismeritek a mondást,
nincs szüksége ellenségre annak,
kit körbe vesz a tág rokonság,
és néhány jóbarát,
kik mindenáron segíteni akarnák.
kritikusaimról nem is beszélve,
kik asztal körül kergetnének..
a pokolba vezető út is
gyémánttal van kikövezve,
legyél karddal felövezve.
némelyek jóindulatilag mondják a nevemet,
II. Oroszlánszagú Vendel
no, affene egye.
Vak Bottyán után szabadon,
Vak Vendi.
Vendi magyarul férfi név,
Wendy angolul női név lehet..
Wen ti a kínai nevem,
ami kérdést jelent.
találó név, mivel verseimben sok kérdést teszek fel,
várva a feleleteket.
van, ki képet festett rólam,
olajjal vászonra kenve,
az Isten áldja meg érte,
könyvemnek lettem borító fedele.
azóta rézdróton
lógok a falon felakasztva,
egy kékfejű szegen,
bekeretezve,
ettől talán többet érdemelne.
felakasztásomnak még
nincs itt az ideje.
volna, ki rólam szobrot faragna,
feltuszakolna egy talapzatra,
nehezéknek az alapzatra.
fa alatt pózolnék,
lomboktól óvottan,
beleolvadva a bronzba,
neki legyen mondva...
mint egy ismeretlen mellszobra.
bronz fénye csillan
a nyugalmas térbe,
megadóznék érte.
Isten adjon nektek ezerszer annyit,
nekem meg kétezerszer.
irigységre önzéssel vetekszem.
hében és hóban
vállamra madarak szállnának,
enyhelyt keresve,
végre megnyugodnának,
nem vállaltam be,
galamb tojna a fejemre.
azt mondaná búgva,
megölték szegénykét,
megölték szegénykét.
magamféle kapkodhatná a fejét.
sok van, mit elértem,
könyveim állnak sorba,
felrakva valós
és elképzelt polcra.
nincs szükségem idegen tollakra.
lemezem harsog a gépen,
verseim sok jóbarát mondja,
vagy csupán olvassa,
köszönet érte,
lelkük rajta.
fotóim, videóim
láthatóak, ha hagyom,
riportjaim hangoznak el,
sugározzák a rádiók,
földrészeken át hallik a hangom,
fennhangon mondva,
ne legyen igaza a kritikusoknak,
egy szoborért nem kockáztatok.

2018. 01 10.

59.
BÁRMIT IS...

Bármit is állítanak rólam
Nem igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jó híremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezt?
Mindenféle emberek
A világból.

2013 07 20

60.
BECSAPTAK ÚJRA

Nyolc óra pihenés,
nyolc óra munka,
nyolc óra szórakozás,
nem azért, mert a
Feró ezt mondta,
becsaptak újra.
mindegyikből elég ennyi,
ha nem melegedni jársz oda,
van nem is oly messze
egy ovális szoba,
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő közt választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális,
a világ globális.
én toleráns vagyok,
ez a biztos,
nem szaporodik a faj,
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak újra.
mehetsz minden irányba,
nem szexbombát kellett volna
dobni a világra.
ha ránk szakad az ég is,
tavasz lesz mégis.
majd nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet,
abban örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen megleled.
kutya szájából elveszed,
hogy ne rágódjon rajta
azt mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak,
nincs már szotyola,
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga,
jobb a patent harisnya,
hordja minden barisnya.
két rendes ember fog kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a kocsira.
ha befognak eléje,
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan az ostoron a rojt,
feszül az istráng,
hámfán a bojt.
a kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat a kurva,
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a kanális,
ez ma már legális,
támogat az egyház is,
törvénnyel egy követ fújva,
becsaptak újra.
sosem lesz vége,
csak újra meg újra,
kicsi a rakás nagyot kíván,
ki e dalt velem fújja,
mindig kezdheti újra,
nekimehet a halomnak,
sosincs vége a dalomnak,
folytatása következik,
van ki velem szövetkezik.

Megjegyzés: 2015 nov. 03.

61.
BELEGABALYODTAM

Azt mondják, ami nem jön meg estére,
majd megjön a harmattal,
felébreszt a ragyogó Nappal.
gondolataim folyamába
belegabalyodtam,
mint macska a házicérnába.
néha elvesztem a fonalat,
majd újra húzom a vonalat,
mondod, ne legyek olyan vonalas.
Kedves barátom,
a hajnal fénye már a gépemnél ér,
most jönnek pihenten a jó gondolatok elém,
a sok munka a vágyott siker titka,
haladok felfelé a létrafokra,
a legfelsőre rá van írva,
vége,
nincs semmiféle lista.
onnan integetek vissza
az alant jövőknek,
gyertek, kövessetek,
fentről nem néz le rám senki se...
tolltársi ölelés.
néha ezt remélném,
nem nyújtja kezét felém
soha senki sem,
hogy feljebb segítsen.
csak a levelek tudnak
meghalni csendesen.
szállnak a széllel,
hanyatt dőlnek szépen,
mint minden ősszel,
fák alatt az avarba,
senkit nem zavarva,
senkitől nem zavartatva.
mégis lenézhet bárki,
bár nem vagyok akárki.
egy felfújódott tehénből
könnyebben kilehetne nyomni a szuszt,
mint belőletek a jóindulatú pluszt.
gondolatainkban elsilányodnánk,
mintha döglött lóval imádkoznánk.
hallottam sokan irigyelnek,
apám mindig azt mondta,
jobb, ha irigyelnek,
mint ha sajnálnának.
akár gumilabdaként, ha
a víz alá nyomtok,
kissé távolabbra
újra felbukkanok.
kudarcokért és
ellene nem harcolok,
saját magam megyek a pofonért.
homlokomra és szívem fölé
keresztet karcolok,
a bánat és a
feltámadás jelét,
kikutatom a
boldogság minden szegletét.
ez ad némi esélyt és reményt.
az élet holnaptól megy tovább,
csak ma állt meg egy pillanatra,
a lehetőséget visszaadva.

2017. október 23.

62.
BETEG EZ A VILÁG

Beteg a világ,
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának
gyilkos vírusát.

Nem is ez a baj,
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?
haragszanak ránk?

A tőke visszavonul,
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,
nem dalolnak a madárkák.

Mert mi a kultúra lényege?
összegyűjtött, és tanult javak egysége.
miket továbbadni
mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.

Ránk zúdult már sokféle
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis és spanyolnátha,
s most ez a koronás vírusok királya.

Mindegyiket legyőztük,
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,
túléltük mindenek dacára.

A megmaradás törvénye,
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,
karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.

A medicinától
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a penitenciát.

Ami megvolt, meg kell őrizned,
tovább kell építened,
nem kell feltalálni
újra a meleg vizet,
használni kell azt,
ami megteremtetett.

Nem kell tudatosan rombolni
a környezetedet.

Igaz, nagy az Univerzum,
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,
bár némely emberekre
a féreglyukaknál
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.

Nekünk e Földön kell
megteremtenünk a jövőt.

Mindezt megcsinálni
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk
sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?

Eltűnődünk,
olykor-olykor,
ha beteg a világ,
ismerjük-e tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.

Valljad ezt a bölcseletet,
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra,
és a világ, visszamosolyog Rád.

Szekszárd, 2020. június 24.

63.
BOLDOG AZ EMBER

Boldog az ember,
Ha bevégezte dolgát.
A sírásónak is látszik az arcán,
Büszke, hogy ő látta utoljára a holtat,
Mikor ráhajtotta szemfedelét,
S kiáshatta végső nyughelyét.
Az orvos is nézi
Hogy szép-e a minta, ha
Bevarrta a páciens sebét.
Csak ritkán felejti benne
A kést vagy a szemüvegét.
A tanár is hiszi,
Hogy a tudatlan gyermek
Általa ismeri meg
Az egész világot.
S a kertész sem szívesen tép le
Egy nemes virágot.
A nehéz gőzmozdony is csak
Hideg vasdarabként áll,
Ha nem lobog benne tűz,
Surran a gőz a csövekbe,
Mely életet lehel a sok kerékbe.
S ki a bombát ledobta
Is visszatér, hogy lássa
Műve mennyit ér.
Vajh, hol a határ?
Hol az élet, és a
Halál mezsgyéje.
A zseni és az őrült között
Csak hajszálnyi a rés,
Az ember is boldog
Ha élete végére
Minden munkáját
Végre befejezte.
De a dolgoknak
Akkor van vége,
Ha valaki
A papírmunkát is
Elvégezte.

2012

64.
BOLDOGULJ

Szilveszter éjszaka van,
Holnap új évre ocsúdok,
Mivel segíteni
Semmivel nem tudok,
Csupán csak
Jónak vélt
Tanácsot adhatok
Nincs a Nap alatt
Semmiféle új
Titok,
Csak annyit mondhatok:
Boldogulj!

2012 12 31 Szilveszter

65.
KIJELENTEM KOMOLYAN..

PÁR SZAVAS BÖLCSELET...

Kijelentem komolyan,
nem vagyok én
ilyen, olyan, amolyan,
csak olyan amilyen.
senki nem olyan amilyen
szeretne lenni.
mindenki olyan amilyen
valójában, s ennyi.
csak az ami.
olvasod te,
mondom én, vendi.

2016. május 21.

66.
BŰVÖLET

Mostanság, ha elgondolkodom,
magamnak, ha felelek,
egyik ámulatból
a másikba esek,
hogy néha megfelelek,
magam magamnak,
mindenféle értelemben véve,
ez már maga az önbűvölet.
rájöttem hosszú éveken át,
ha mindig azt csinálnám
ami érdekelne,
soha nem kellene dolgoznom
ebben az életben.
Lehet, ez csupán álom
kitalálhatja bárki,
jó munkát és szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni.
s láthatja akárki,
nem én vagyok a királyfi.
a csúf buzurgánt, vagy a békát
nem csókolja meg senki,
inkább elveszejti.
Belöki a kútba vagy a tóba,
ahonnan kifogja az aranyhalat,
benne több bizodalma maradt.
vagy forró kemence lyukába taszajtja,
sötét éjszakába.
Csak ámulok és bámulok,
nem mindegy hogy egy húron pendülök,
vagy egy pendelyen húrolok.
s ha mint hal nem váltod be ígéreted,
hamarvást előkerülhet a tepsi.
megsütnek hagymán vagy roston,
túladnak egy ilyen koloncon,
veszekedhettek a koncon.
hiába gondolkodol újabb gondolatról,
hiányzol, mint bili az ágy alól,
imádat fogaid közt mormolhatod.
a kútmérgező nem piszkít a kútba,
csak a kávájára,
aztán belerúgja.
csak ámulok és bámulok,
újra meg újra.
nem a vizet mérgezi csupán,
a lelkedet is bután,
ügyetlenül sután,
ha az van, amire gondolok.
előkerülnek bugyuta gondolatok,
okok és okozatok,
magasabb fokozatok,
lassan eléri a plafont.
lépten-nyomon követhetsz,
nem ígértem neked
könnyű versezetet,
pörömben bojtárom lehetsz.
lepedő ráncán ne perlekedjél,
ettől függetlenül is
jó belharcos lehetnél.
gyere, aludjál minálunk,
világmegváltósdit játszunk,
aki nem hiszi el nekünk,
annak utána járunk.
olyan vagyok akár a Nagyok,
ha lettem is, miért vagyok,
mert muszájozva vagyok.

2019. július 28.

67.
CSAK ÁMULOK ÉS BÁMULOK

MÁSODSZORRA

Mostanság, ha elgondolkodom,
magamnak, ha felelek,
egyik ámulatból
a másikba esek,
hogy néha megfelelek,
magam magamnak,
mindenféle értelemben véve.
rájöttem hosszú éveken át,
ha mindig azt csinálnám,
ami érdekelne,
soha nem kellene dolgoznom
ebben az életben.
lehet, ez csupán álom
kitalálhatja bárki,
jó munkát és szép öreg embert
ritkán lehet látni.
s láthatja akárki,
nem én vagyok a királyfi.
a csúf boszorkát vagy a békát
nem csókolja meg senki,
inkább elveszejti.
belöki a kútba vagy a tóba,
ahonnan kifogja az aranyhalat,
benne több bizodalma maradt.
vagy forró kemence lyukába taszajtja,
sötét éjszakába.
csak ámulok és bámulok,
nem mindegy, hogy egy húron pendülök,
vagy egy pendelyen húrolok.
s ha mint hal, nem váltod be ígéreted,
hamarvást előkerülhet a tepsi.
megsütnek hagymán, vagy roston,
túladnak egy ilyen koloncon,
veszekedhettek a koncon.
hiába gondolkodol újabb gondolatról,
hiányzol, mint bili az ágy alól,
imádat fogaid közt mormolhatod.
a kútmérgező nem piszkít a kútba,
csak a kávájára,
aztán belerúgja.
csak ámulok és bámulok,
újra meg újra.
nem a vizet mérgezi csupán,
a lelkedet is bután,
ügyetlenül sután,
ha az van, amire gondolok.
előkerülnek bugyuta gondolatok,
okok és okozatok,
magasabb fokozatok,
lassan eléri a plafont.
lépten-nyomon követhetsz,
nem ígértem neked
könnyű versezetet,
pörömben bojtárom lehetsz.
lepedő ráncán ne perlekedjél,
ettől függetlenül is
jó belharcos lehetnél.
gyere, aludjál minálunk,
világmegváltósdit játszunk,
aki nem hiszi el nekünk,
annak utána járunk.

2017. október 09.

68.
CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL

ELMÚLÁS

Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
ragyogott a mosoly.

Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.

Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy-egy levél
óvatlan elomlott.

Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még
odafönt, hogy ő él.

Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.

Lent a barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.

Összebújnak fázva,
mind a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze-vissza rázott.

Kopár téli estén
dühhel kotor a szél,
kupacban hever, amit
söprűje összeterel.

2018. november 09.

69.
CSALÓKÁN TÉKOZLÓ ŐSZ

VAJON HOVÁ TŰNT MÁR

Vajon hová tűnt már
A tűzforró nyár?
Mólók lengesége
Kéjes emlékekkel visszavár,
Ahol a locsogó tó vize
Suttogja könnyelműn óvatlan titkaid.
Langymeleg nyáreste alkonya
Csókok ízében áfonya,
Nárciszok bódító illata.
Viola árválkodva áll,
Teste átsüt a ruhán,
Mutatva bimbózó rügyeit,
Alkata rejtett titkait,
Vigyázza kincseit, mint egy csősz,
Rajta tétován elidőz,
Átveszi birodalmát
A mindent elhervasztó
Didergőn tékozló
Csalókán söthenyes ősz.

2015. október 2.

70.
CSAK EGY PILLANAT AZ EGÉSZ

Megszületni és meghalni,
csak egy pillanat az egész,
életünk egysége
csupán szemhunyásnyi,
akár egy pillanatnyi
mozdulat a képen,
amit csinált a gép,
fogadd el mindenképp,
nem is olyan nehéz.
Aztán majd rád zúdul
az egész hóbelevanc,
ne legyél olyan nagymerész.
Gyakorta változik a világ,
születés, lét és elmúlás,
egyik sem nekünk fájt.
A hallgatag lélek,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.
Mindig abba kötünk bele,
ki a legkevésbé ellenálló,
már csak ilyen ez a világ, óh!
Azért, hogy egyenlő
lehessek veletek,
megmondom őszintén,
csak dicsekedhetek.
Hogy stimmeljen a végösszegetek,
egyetértek veletek,
ha nehezen is megy.
A tartós barátság titka,
a pontos egyenleg.
Nem kell félnetek,
nincsen semmi vész,
minden olyan csenevész,
s ha kinyúl értünk egy kar,
körme a szívünkbe mar.
Hóhér bárdja a nyakunkon,
csak egy pillanat az egész,
révész, pénzért ügyes légy,
aranyakért átsegélj
hamar a túlsó partra,
aztán csend, és kész.
Jöhet a végtelen,
örökkévaló lét.
Nehezen fogja fel eszem,
ez még nem történt meg velem.
Tudom, a halál nem fáj,
mintha csak mélyen aludnál,
nem ilyen az elmúlás,
lelkemért csendes a mise,
én csak megpihenni
jöttem el ide,
s hogy bűneimet,
az ördöng elvigye.
Vérzivataros napok idején.

2020. március 20.

71.
CSENG A TELEFONOM

HAJNALI CSENGŐFRÁSZ

Didergős, borús éjszaka volt,
fázva hunyorgott ágyamon a Hold,
magára húzta paplanom,
világom nem tudom,
élő vagyok-e, vagy holt?
lump egy éjszaka volt.
Frászt hozva rám, riaszt egy zaj,
ki az, aki mit is akar?
Ébreszt hajnaltájt a telefonom.

Megruskósodott számban a borom.

Ismerős hang sírdogál
a drót másik oldalán.
Búcsúzni akarok tőled,
hallani hangod dallamát,
egy vidám trallalát,
hangzik el odaát,
drága jóbarát,
nincs már értelme az egésznek,
hazamentek a zenészek.

Nyitva az ablak már,
állok a párkányán,
gyertyák kihűlt viaszán,
talpamba üveg vág,
vércseppes firhangján,
fülemben halkuló szerenád,
keserédes dala száll,
vonz a mélységes zuhanás.

Ne csinálj vircsaftot, te leány,
számodra az élet végtelen talány,
művészeted felejthetetlen,
semmi nem reménytelen,
megmentem az életed,
a megöngyilkolás
nagyon egészségtelen,
skandalum talán.

Mire való egy jóbarát?
hogy nyújtson segítő kezet,
öltözöm s megyek,
kapkodom a ruhát,
sietek rohanvást,
ne ugorj, anyukám!

Fogom a kezedet,
elrablom a szívedet,
ennyit megtehetek Neked.

Egyébként hogy vagy?
Mi van veled?
Messziről halkuló a felelet.

2021. április 22.

72.
CSORDUL A KADARKA

Csordul a Kadarka,
szálljon az ének,
mindenki azt kapja,
amit kiérdemlett.

Folyik a tüzes bor,
leöblíti a port,
hordó abrincsával
szorítja a kort.

Csorduljon hordók leve,
és szálljon a dal vele,
aztán legyen az,
ahogy ő akarja,
bíborszínű, bársonyos Kadarka.

Öreg fák közt zsolozsmázó
rongyruhájú remete,
csurgó hideg vizén él,
barlangok bölcseletén.

Nos hát, valakinek
el kell hintenie
az igazság felének a felét,
sokszor már az is elég.

Derekán a kötél,
hármas csomójával,
elűzi a rossz bajt,
mindig kordában tart.

Csorog a hegy vére,
bíborszín lopóból,
bölcsességet áraszt
mindenkor az óbor.

Csurgásig töltjük
ezüstös kupánkat,
köszöntjük véle
csodaszép Hazánkat.

2019. szeptember 24.

73.
A DOLGOKRÓL

A DOLGOKRÓL, A MICSODÁKRÓL ÉS A HOGYISHÍVJÁKOKRÓL

A dolgokat
Csinálhatja
Bárki,
De jó munkát és
Szép öregasszonyt
Ritkán lehet
Látni.
Megszületni,
Élni,
Meghalni
Helyettem
Nem tud
Akárki.
A mókuskerékből csak a
Legvégén szállj ki.
A micsodákat már elérted,
De a hogyishívjákokra kell még
Egy kicsinykét várni.

Bármit gondolhattok felőlem,
Nem vagyok akárki.

2013 02 18

74.
EBEN GUBA

Ami mindegy vagy egyre megy,
úgy hívják mifelénk, eben guba.
vagyis egykutya.
mikor összekerültünk, kettő pusztánk volt,
egy-egy mindegyikőnknek,
ami kilógott a nadrágunkból
s ez a mai napig így is maradt.
ne gondolj magadról sokat,
hazugság nem fed el hazugságokat.
végül kezedbe kaptál egy csokrot,
vele a szeretete is nyakadba omlott,
forgatod, mint rosszlány a liliomot.
eben guba
ezt már elbaltáztuk kiscsikó korunkban.
iszunk, mint a ló dereka.
aki nem tanult meg gyermekkorában
puha szervvel szeretni,
most már nagy bajban kezd lenni.
szegény ember vizel és főz.
ez már eben guba.
ép testet adj ép lélek,
ép testben ép csak a lélek.
ép testemben épp hogy élek.
barátaim mind meghaltak,
rosszallóim megmaradtak.
nem az megy el aki koros,
mindig csak az aki soros.
azzal kit a vagyon fölvet,
döngölni lehetne a földet.
ki dolgozik csak kalapol,
kialmolva maga alól.
a dologtól mindig féltek,
csak gondolkodásból éltek.
bármit levághat a doktor úr,
a fejemhez nem nyúl
ezért jótállok
pedig sok a túl okos,
olyan az élet, mint a gyereknadrág,
rövid és koszos.
engem már nemigen érdekel senki,
néha igazán megtudsz nevettetni.
csak némán ülök s elmerengek,
ilyenkor azt mondom magamnak,
gondoltam nevetek egyet.
bármit bedobok a sutba,
akárhová állhatsz,
csak ne az útba,
beleugorhatsz a kútba,
véleményem csak ennyi,
végül is mondjuk ki...
eben guba.

Megjegyzés: 2016 március 15.

75.
EBBŐL VITA LESZ

A hazugság
A stressz,
Ebből vita lesz.
A cipó,
A liszt.
A jó gazdatiszt.
Az ősi jog,
A juss,
Törvény elé fuss.
Egy ciha,
Egy dunyha,
Egy párna.
Hamis a párja.

Az apám
Gróf volt,
Gróf a
Fiam is.
Csak én vagyok
Egyedül
Parádés
Kocsis.
Mondja a fáma,
S ez nem vicc.

2012

Megjegyzés: történet a dzsentri világból.

76.
EGY DECI FÉLDECI

Laza csukló,
merev könyék,
így isznak a
főnökömék.
nagyon haragudtak ezért,
ha ezt mondtam nekik,
vajon miért?

deciszám itták
a féldeciket,
hűs iroda rejtekén.
de jött egy újabb csízió,
egy másik verzió,
a féldeci is
már csupán négy cent lett,
ez már az unió...
görbe az uborka meg a banán
játékkal játszik a disznó,
meg mostanság a kanász.
nem amivel szokott.
kilóra adják a tojást.
igazság nincs manapság,
csak jogszolgáltatás.
úgy kell nekünk mint farsangkor
a mulatság.
betiltják az álarcot manapság.
Ritka, mint temetésen
A vigasság.
Hiányzik, mint koldusnak
A pénzes zsák.
Mint vásárból
A mézeskalács,
Vagy a márc,
Mint nőknek
A locsogás.
Vonatnak a dohogás.
Végül is:
Az az igazság,
Hogy nincs igazság,
Ez viszont igazság,
tisztelt Járkállás bíróság.
s végül is jó az öreg a háznál,
akkor is, ha egy csöpp esze sincs.
ilyenkor szublimálódik,
az pedig egy drága kincs.
az unokám mondta Mikuláskor,
a Mikulás hozza az ajándékot,
a Krampusz hozza a virgáncsot.
az ám, bizony ám.
s gondolkodhatsz sokat,
tulajdonképpen mi is az?
megtestesül a szél,
vagy átszellemül a darab,
törheted az agyad.
már csak az a dolgod,
amit a nóta mond,
most már bizony
jól megy dolgom,
nem parancsol senki,
mikor mondják
mars ki,
akkor nekem ki kell menni.
s világnak csúfjára
felaggatnak egy fenyőfára
üveggömb mintájára,
jövő év karácsonyára,
újévi mustrára.
nemigen történik a világban
semmiféle új,
csak annyit kell mondanom,
boldogulj...

2016. december 08.

77.
EGY EMBER, ÉS AZ Ő BŰNEI

JAVÍTOTT VERSEZET

A verekedés az úgy kezdődött,
tisztelt járkállás bíróság,
hogy a sértett visszaütött.
jöttek rám késekvel, kaszákval, baltákval,
minden istennyilákval.
s nehogy csúfságba maradjak,
hát odacsaptam.
nálunk nincs igazságszolgáltatás,
csak jogszolgáltatás van.
de ha kiderül az igazság,
akkor fellebbezünk.
jöhet a muszájkabát.
elmondom én szívesen
hogy mi a baj,
és hol a vaj,
de csak ha elült a zaj,
hogy ki is a tolvaj.
ép testben ép csak a lélek,
ép testemben épp hogy élek.
ha pofon után fáj a fogad
végy a szádba egy fakanalat.
s akkor majd kiáll.
pénzes zsákon ülő vigécek,
tőletek én mit reméljek?
jönnek zord nappalok,
reménykedő éjek.
és nincs az a pénz
amiért áruló lennél,
de mi van akkor,
ha mégis van az a pénz?
elviszed a szajrét,
aztán a balhét,
ha rájönnek mindenáron,
betyárbecsület is van a világon.
de nem mondod el senkinek,
akkor sem ha ütnek,
hogy a zsákok hová tűntek.
ez jó hír híveimnek.
még erősen tartom magam,
bár gyenge vagyok
erőtlen mint a halovány éj,
akár a tavaszi lepkeszél.
vakond túr a föld alatt,
éti csiga vágtat,
hátán a háza,
húzza a csíkot magautána.
meztelen csiga lapul a fű alatt,
ő már hajléktalan.
fogad is ritkul,
hajad is a szélben
dülöngél mint a cirkusz kerítése.
nemigen jutok így előre,
el vagyok szöntyönpölödve.
jázminvirág, tedd szebbé
a szép selyem párnát,
szentjánosbogarak lámpása
vetítse rád
fénylő sugarát.
csak annak bocsát meg igazán a világ,
aki őszintén megbánja
a rosszat, amit csinált.

2016. július 22.

78.
EGY ESTE

NEKROLÓG

Mint fagyott üstökös,
Melegségre vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha visszatér,
S egy szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy este jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent,
A viola színű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így kerek ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos virág,
Mit rajzoltál.
Mely fekete,
Mint a világ.

2012. szept. 30.

Nagy Vendel "Egy este Zsuzsa halálára" című versét elmondja egy gépies hang, Jaksi Hapsi.
https://www.youtube.com/watch?v=o7AAgXeRPCE&feature=youtu.be

79.
EGY FELTALÁLÓ A DILIHÁZBÓL

SOMOLYGÓ

Már egy ideje vidáman,
Csak a kedvtelésnek élek.
Ötleteim vannak,
Okosak és szépek.
A találmányi hivatalba
Úgy évente betérek.
A múltkor is azt mondták,
A cég semmit nem fizet,
Mikor beadtam találmányként
A sós meleg vizet.
Most például feltaláltam
A nem repülő gépet.
Tudom, vannak olyanok is,
Melyikek szépen repülnek.
Sajnos nekem nem nőtt szárnyam,
És szárny nélkül
Soha nem szálltam.
Nem lehetek próféta
Saját hazámban.
S ha már az ember
E találmánya miatt
Az ajtón át
Fejvesztve menekül,
Mikor kidobják cefetül,
Az ablakon még bekiált.
Uraim!
Egy szót végezetül.
Ha elromlik:
Akkor sem repül!

Megjegyzés: 2015. 06. 22.

80.
EGY ÚJ NAP

A SZÉPSÉG ARCAI

A Hold arca,
A Nap haja,
Az égbolt,
S a tenger kékje.
Eltűnődöm ezen,
Ugyan,
Hol itt
Az ajándék?
Összegyúrjuk az embert,
Mint az agyagot,
Egynemű masszává,
Egy kis víz,
Egy kis szén,
S még néhány
Apró elem.
Ezüst is, arany is,
De mitől lesz Ember?
Mi az a szikra,
Mi gyújtja az életet,
Ami adja az agyban
Az értelnet.
Szívünkben vélt érzelmet?
A testnek a
Szobrászi szépséget.
Hiszen még
Azt sem tudjuk
Miből lesz a méz?
Hanolit látom
Sárga kabátban,
Vonat ajtajában
Mikor lassított a szerelvény
Az állomáson
Őszintén hittem, hogy
Miattam jött vissza,
De vannak még
Szögletes tárcsás
Vasutasok is.
Sétálunk délben
A kekszes háznál,
Hol Petőfi Sándor
Bandukolt egykoron.
Azt hittem akkor
Mindig is így marad ez
De az idő
S a sorsom
Messzire elszelelt.
Kavargó szélfi
Gúnyosan kinevet.
Kacagva figyel.
Sebesen vágtat
A beteljesületlen vágy
Sajgó sebeivel.
Hanoli lelkem
Sorsod megírta
Már a történelem.
Helena Ziriny, és
Szép Heléna
Szomorú szerelme,
Szomorú élete,
Lelki fegyelme.
Búsan búgó barna hangod
Mindig fülemben zeng,
S mint ahogy a
Sárga löszfalak közt
Záporvájta úton
Reszketve féltünk a
Mély meredélytől,
Egymás kezét fogva
Bágyadt szédüléssel
Szabadultunk a mélységtől.
Úgy bontakoztunk a
Gyermeki ölelésből.
Kínáltuk egymásnak a
Forrás hűs vizét
Élvezve éltető ízét.
S mint lélekgyilkos
Ki megbánta tettét,
Úgy várom az estét
Mivel a hűvös alkonyat
Már eljött rég,
Mindjárt itt a sötétség.
Tanítóként
Más gyerekén kiélni
Az elemi ösztönt
A szülői vágy
Mint alvó vulkán,
Néha kitör.
S jó, hogy álmunkban
Nincs homlokunkra írva,
Hogy miről álmodunk.
De a forró hamu
Lassan kihuny.
Az azért végzetes dolog,
Ha odáig eljutok:
Állatot és embert
Nevelni nem tudok.
Egy remény fűt még,
Ha végleg elbukom,
Testem a földben lakik majd,
De Szíved az otthonom.
Ahol reám borulnak
A Szépség arcai,
és megvilágítanak
az új Napok.

2020. február 17.

81.
ÉLNI...

ÍRJUNK EGYÜTT VERSET

Élni rossz,
Vagy
Élni jó.
Ez a kettő verzió,
Életminőségtől függ talán.
Materialista szemlélet:
Élni csak egyszer lehet.
Ámbár némely egyház
Hirdeti az örök életet.
Borzasztó, őrület.
Vajon ki akarhat
Örökké élni?
Keresve keresem.
De a csúcsok csúcsa,
Egy másik elmélet.
S ez elgondolkodtató.
Más alakban visszatérni:
A reinkarnáció.
Azért a dologban
Valami mégiscsak lehet,
Miért ragaszkodik
Mindenki annyira
Ehhez a véletlen,
ajándékba kapott
.....
Élethez?

2013

Írjunk közösen verset, egészítsd ki saját jelződdel a kipontozott részen a sorokat.
Csak kedved szerint.
Jó játék a szójáték.

82.
EGYEBET NEM MONDHATOK

A világ végére kiülök,
Lábamat a semmibe lógatom,
Érzem, hogy jó nagyon.
Hallgassátok meg
Szónoklatom.
Fázom.
Hűvös van nagyon,
Kérlek Angyalom,
Előtte
Hozd ki a
Pruszlikom.
No akkor mondom...
Ha átkelsz
A sivatagon,
Előbb
Mondjál
Egy imát.
Mondj el kettőt,
Ha hajóval
Tengerre szállsz,
Vagy repülő gépre lépsz.
Ha háborúba indulsz
Hármat mormoljál.
De hogyha
Megházasodtál,
Minden nap
Imádkozzál.
Érte, vagy
Miatta.
Egyre megy.
Ha verseimet olvasgatod,
Könyveimet lapozgatod,
Fogadd meg e
Sok okosnak vélt
Gondolatot,
Egyebet nem mondhatok

2012

Megjegyzés: A család hete alkalmából.

83.
EGYÉNI HITVALLÁS

MEGSZÓLALOK

A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondanivalóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.

2012 augusztus 1.

84.
ELBORULT ELMÉVEL

Barátomat látogattam a "viccházban"
És ő így invitált engem:
Gyere be közénk, pajtás!
Íme itt egy pap,
Itt egy tanár,
Itt egy elvtárs,
S egy igazgató.
Miért pont te nem lehetnél közénk való?
Apám mesélte egykoron:
Ült dédnagymamám egy széken,
És szép csendesen megőrült a hostelon.
Itt is ülnek sorban,
Mint fecskék a dróton
Sorsukba beletörődve.
És minden olyan vakítóan fehér...
S a plafonon,
- Ha valakinek orra fröccsen -
Pirosan pöttyözik a vér.
S látom, hogyan eteti társát egy őrült,
Kinek nyelve kilóg.
Borsóval teli kanalat töm szájába,
S megfordítja.
Kanalát a társa álla alá tartja
S ami borsó kihullik:
Bekapja.
Fekszik bedeszkázva az ágyban egy úr.
S számolja: minden kutya egy ujj.
Egy kutya, két kutya, három kutya,
Tarka kutya, fehér kutya,
Kutya, kutya, kutya, kutya,
Sok kutya.
Másik meséli a rácsosban:
Kiadtam a kecskének a kertbe
A meleg ebédet, a túrós csuszát.
S mit mondott?
De meleg, de meleg,
Megégek, megégek.
S nyújtja felé a kezét,
Akit kikötöztek.
Vedd elő a bicskád,
Vágd le a kötelet.
Ő hajtotta össze tegnap
Az acélos vaságyat,
Ilyen hatása volt rá a piának.
Két markos legények
Vitték az őrjöngőt a jeges zuhany alá,
És az sem baj, ha ők is vizesek lettek.
Vén öreg asszony az ajtóban áll
Ujjával inti, hogy zárva a zár.
Végül ápoló és kulcs is került majd,
S friss levegő.
Bent maradt a bánat az ápolt s a felügyelő.
Ott vigyáznak rájuk az őrangyalok
S én örülök annak, hogy kint vagyok.

85.
ÉLET ÉS HALÁL

VÉKONY A FONÁL....

Megszülettem,
mint akárki más,
az sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy méznyalás.
az ígéret adósság
csodálatos terméke a pillanatnak....
Mindenkinek legyen ma szebb napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
"Ne csak ízlés, legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"
Ezen a napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem nemzett.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én szégyenkezem...
vethetitek magatokra a kereszteket,
én mindent reátok kenek.
Osszátok meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is pertu beszélek,
akkor is ha kérek,
Isten áldd meg a Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy....
akkor én lehetek a Jani,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy, mint a Vendi.
születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely körülöttem.
most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy gondoltam, hogy
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej, de nincs oltalom.
majd szebb s jobb napokon
ismét felocsúdok.

2017. november 15.

86.
ÉLETEDBEN

Nehéz sors várt Reád,
mikor megszülettél,
egyedül álltál fel,
hogyha elestél.

Mindig eggyel többször keltél,
mint ahányszor feküdtél.

Mikor legénykedni kezdtél,
letörölték a széket Neked,
ha vendégeskedtél.

Másnap meglested a pitvart,
kirakták-e a szűröd,
a betyárbútort,
mikor arra mentél.
El kell-e hagynod
szégyenszemre a hajlékot.

Életedben neked
egy lány sem jutott,
csak a megkezdettek,
elhagyott maradékok.

Meg kell váltani a világot önmagától,
sohasem sikerülhet Neked,
de meg lehetne próbálnod.

2020. július 22.

87.
ÉLETEM

RAP

REFRÉN

.....

1. VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
míg élek, el nem feledem,
cipelem örökké velem.
Azt hittem nincs semmi, ami leállít,
elkísér minden, ami reális,
jöhet velem, ami legális.
Aztán lemarad, ami nem számít,
mindent elnyel a kanális,
csak az életem nem illegális.
Mikor megszülettem, mindjárt két pusztám is volt,
aztán nadrágomon elöl-hátul is a folt,
terelgetve felnevelgettek,
gondoltam, ez a végítélet.
Hogy ne legyen sorsom olyan csavart,
gyorsan másfelé vettem a kanyart,
mint aki sorsából jól kifaralt.
Átvitt értelemben véve
azt hittem, hamarosan vége.
Életem mindenképpen adósság,
ha rájövök, mi a valóság,
nem biztos, hogy az az igazság,
az élet nem egy méznyalás.
Néha nem megy le torkodon a falat,
kaparhatod esténként a falat,
az ígéret adósság maradt.
Elrúgok a földről egy kavicsot,
amerre repül, arra indulok.
Egy szilvafa alá leheveredek,
enyhelyt és ebédet is lelek,
erőt és bölcseletet kapok,
hétszilvafás nemes vagyok.
Szemembe húzom a kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
Gyere velem most,
köszöntelek, barátom.
Neked van mire büszkének lenned,
együtt örülök Veled.
Tudósaink azt vallják,
ma már tudjuk...
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes konklúzió.
Nem mindig az a barátod,
aki a bajból kirántott,
előle nincs hova fuss,
a jó az mindig gyanús,
csak az övé legyen a juss.

.....

REFRÉN

Azt hiszem, most már semmi nem számít,
kihunyt minden, ami világít,
fekete színű lepelbe
sötét virágod tekerd be,
úgy helyezd el márványkövemre.

Bíborszín most a borom,
öregszik akár a korom,
lábamról leverem a port,
elértem egy végső kort,
nem tanítom tovább az utókort.

Pipám füstöl, iszom a bort,
mindebből derűre ocsúdok,
végezetül arra jutok,
kutyát és embert nevelni nem tudok,
egyebeket nem mondhatok.

......

2. VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
okosságaimat kinevethetem.
Meghallgathatnám, amiket mondanál,
ha hinném, el is fogadhatnám,
de a féligazság gazság.
Az az igazság, hogy nincs igazság,
ez viszont igazság.
Rég nem törődöm én már
az élet vígságát,
öntelt embereknek
csúfos hiúságát.
Aki közel áll a tűzhöz,
megéghet az arca,
hátul pedig vacog a foga.
Sokszor elvesztem a fonalat,
nem vagyok túlzottan vonalas,
élet és halál,
vékony a fonál.
Megszülettem,
mint akárki más,
az sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy szárnyalás.
Az ígéret adósság,
csodálatos terméke a pillanatnak.
Állatkínzás mennyit ér?
Öt év vagy kötél.
Értem én az okos szót,
ismerem a csíziót.
Mindenkinek legyen ma szebb napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
Üljetek ki a napra,
vigyetek egy Nagy Vendi könyvet
ki az asztallapra,
árnyékát a diófa adja.
"Ne csak ízlés, legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"
Ezen a napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem érvelt,
csak ép ésszel.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én szégyenkezem helyettetek.
Vethetitek magatokra a kereszteket,
én mindent reátok kenek.
Vállalja mindenki, amiket tett.
Osszátok meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is pertu beszélek,
akkor is, ha kérek,
Isten áldd meg a Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy....
Kérlek, adj egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt sem tudom, hol alszom.
Akkor én lehetek a Pali,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy, mint a Vendi.
Születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely körülöttem.
Most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy gondoltam, hogy
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej, de nincs oltalom.
Majd szebb, s jobb napokon
ismét felocsúdok.
Hiába takar a szemfedő,
örökké él a temető.

.......

REFRÉN

........

2019. augusztus 22.

88.
ELINDULÓ

INDULÓ
TÖRTÉNELEM MAI SZEMMEL FÉLÁLOMBAN...

Apám mesélte egykoron,
mikor a forgalmista
a szerelvényt elindította,
tömeg állt a peronon.
egy fogoly megszökött a vonatról,
s hogy a létszám meglegyen,
a baktert feldobták a kocsira,
hóna alatt maradt a tárcsa,
még Kijevnél is azt szorongatta.
őrülten kiáltozta
a mozdonyvezetőnek,
görbe fát a tűzre,
mert kanyar jöhet....
usanka, gimnyasztorka, pufajka,
balalajka, csasztuska, Katyusa.
Málenkij robot....
tisztul körülöttem a tér,
pusztulnak a gazok,
azt látom, hogy engem
mindenki itt hagyott,
mindenki szeret,
no ez hogyan lehet,
túléltem őket.
na erre iszunk egy Titanic koktélt,
az miféle lehet?
víz dupla jéggel.
az is ihat bort,
akinek egy szem szőlője sem volt,
mondjuk misebort.
felült a ravatalon a halott,
mert mint mondta, megszomjúhozott.
ivott egyet, s majd
ujjával csettintve ugrott fel,
óh, borzalom,
halál ellen
sej, de nincs oltalom.
Elindulok,
de hosszú az út,
megrövidítené az időt
egy repülő
vagy egy hajó
olyanra nem ülök fel,
amíg a Föld forog,
Mert még egy széken is szédülök,
ami nem stabil,
ami imbolyog.
dédanyám is ült egy széken
s szép csendesen
megőrült a Hostelon.
Nekem sohasem volt hintaszékem,
de ha öreg leszek, veszek.
Kiülök a Napra,
számba pipát teszek,
fogatlan leszek,
szánt szándékkal néma,
tán még meg is hülyülök,
ha a Napra kiülök.
A ringlispíles is
Bezárja a boltot,
Ha meglátja, hogy jövök,
Pedig minden körhintát
Nagyívben elkerülök.
Még ha bort iszom is
Nehéz megállni,
Állítsátok meg a menetet,
mártsátok gőzölgő vízbe
a folyadék ellenállás vasát,
Mert
Le akarok szállni.
Nem veszek fel soha többé
gömbölyű talpú cipőt.
Néha az egyensúlyom elveszítem,
Unokám azonnal ugrik,
Papa, megkeresem....
Mert jól nevelt gyerek.

2017 október 29.

89.
ELKELT

Érted üvöltök,
mint néma sakál,
nem ellenedre.
népszerű vagyok,
akár a halál.
az élet nem lehet az,
nem születnek meg sokan.
de mindenki meghal.
csinálom magamnak az utat,
húzgálom, mint szivárványos kútnak
sárgaréz gombjával a hattyúnyakat.
nem siettet senki,
a véget is meg kell élni.
nem él mindenki addig,
amíg egyébként él,
meg kéne überelni.
hogy az utat el ne vétsem,
cigánybanda elkísérjen.
messzire szálljon az ének.
hogy aszongya...
most van a Nap lemenőbe
kivisznek a temetőbe....
közelebb, mindig csak közelebb
hozzád, Istenem,
s a végkifejlet
ne menjen kárba,
árulom a blankettákat,
akár árendába,
nyomott az ára.
temetésemre a jegyek
elővételben elkeltek.
s miután síromnál
felolvasták verseim javát,
aztán sorsolják
majd a tombolát.
elhalkulni hallom
a ringlispíl zaját,
mintha búcsúban lennétek,
és a sok harsonát.
egy fehér ruhás lány
letörli sírkövemről
a ránemesült mohát.

Megjegyzés: 2016 01 16

90.
ÉLNI KELL

Egy üveg szekszárdi Kadarka
érzem, hogy messze visz el.
előre, nem hátra nézni,
mert élni, s élni kell.
mikor kezedbe vetted a sorsod,
rögtön rendőr vitt el,
miután kiengedtek,
azóta másik figyel.
főnököd veled ordít,
de a cementet
ő lopta el,
mert élni, élni kell.
hogy iskolatársad
volt a besúgó,
nehezen hiszed
s hogy többre vitte, mint te,
azt jobb, ha elhiszed.
ezentúl még félni kell?
mert élni kell, élni kell.
a nehezen megszületett
satnya ivadék,
ha elvégezte egyetemét,
jó, ha nyulat
vagy tyúkot tenyészt.
néhány év múlva
felveti az ész
az ő gyereke is csenevész
néha visszaüt,
de a lényeg az,
hogy a Mari cipót süt,
és nem eszi meg a penész,
mert élni kell, élni kell.
életedben a siker
csak nagyritkán jön el.
verseidet ugyan ki olvassa el?
hangod még mindig mutál,
de vajon mi marad
egy költő után?
sok vers.
egy-két könyv,
és néhány
örökérvényűnek vélt
őszinte
gondolat.
kötve hiszem
hogy ezektől
az emberiség
tovább halad.

2012

91.
ELRÚGOK EGY HANTOT UTAMBÓL...

IMA BETEGSÉGEMBEN...

Hallgass meg, Uram...
Elrúgok egy hantot,
Hogy messzire guruljon
Rögös utamból...
Leteszem a lantot,
Hogy más is dalolhasson.
Elrúgtam egy hantot,
Hogy még ne takarjon,
Megvívtam a harcot,
Szedtem a sok sarcot,
Várom, hogy életemre
Fentről rábólintson
Értőn valaki,
S hogy az Isten
Magához intsen,
S felszólítson
Szolgálatára...
Én teljesítem
Alázattal
Ámen Domine,
Úgy legyen, Uram.

Megjegyzés: 2014. szept. 17.

92.
ELSZÁMOLÁS...

Csak nyugalom,
A hosszú élet ritka.
A pontos elszámolás,
A tartós barátság titka.
Azt mondod, ez közhely.
Röhej.
Ez nem gazság,
Hanem az igazság.

Az az igazság,
Hogy nincs igazság,
Ez viszont igazság.

2012

93.
ELSZÁMOLÁS A LELKIISMERETEMMEL

Bedagadt az ajtó,
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Íme itt a ház,
Ki mindig reám vár.
Hűtlen fiad
Néha hazatalál.
Sokszor gyötör
A lelkiismeret.
Soha ne feledd
Az emlékeidet.
Bedagadt az ajtó,
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Megcsap a dohos szag,
Szellőztetni kéne.
Lassan körbenézve
- Tán csodát remélve -
Lerogyok egy rozoga székre.
Üres a szoba most.
Anyám bútorait
Elvitte az ószeres.
Eladva
Rajta biztosan
Sokat keres.
Tudom, megszidna
Érte most a mama,
Féltett stafírungja volt
Ez a néhány deszka.
Dió- és cseresznyefa.
Belül tintaceruzával felírva,
Elhurcolták 1945-ben.
Január elsején,
Nem tudták, visszajön-e még.
Konyhában a sparhelt
Nem ontja melegét,
Alatta összegyűlött
A szemét.
Nem tudtam olyan
Korán kelni rég,
Hogy ne lobogott volna
Benne a tűz.
S rajta a meleg víz
Soha ki nem fogyott
Apám mindig langyos
Vízben mosakodhatott.
Vajh, hová tűnt
A forró tej illata?
A karamell, s a vanillin,
És a foszlós kalács?
A csirkepörkölt, a töltött káposzta?
A szép szó és a jó tanács?
Öröm volt mindig
Hazajönni rég.
Vidám, boldog
Volt a ház.
S gurult a kacagás.
Most üres a lakás.
Múlnak a napok
Szállnak az évek.
Ez az elmúlás.
Itt a csorba bögre is,
Anyám tette még ide,
S hiányzik a falról
Jézus ezüst feszülete.
Itt maradt a szakadt buksza,
Az ablak párkányán,
Öcsém buksztárcának mondta...
- Soha nem ott volt a helye -
Melyből anyám a zsebpénzt dugta,
S apám egy százassal megtoldotta,
Csak a mama meg ne tudja.
A távolból öcsém hangját hallom
Lassan elhalkulva,
Ő tíz éve nem él már.
S apám kampósbotja
A folyosó végében áll,
Indulóra,
Mint ami valakire vár,
Talán énreám?

2007-02-11

94.
EMELJED FEL TEKINTETED

MÁRIA NAP ELŐTTI GONDOLATOK

Emeljed fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a tenyered.
énekeljed
a dalt énvelem.
messzire zengjen,
mindenki hallja,
s velünk dalolja,
Alpok és Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki soha.
Március, június, október hava.
nem lehet mihozzánk mostoha...
Szabadka, Zombor, Újvidék,
nekünk a régi még.
Kassa, Pozsony, Komárom meg Eperjes,
elvesztek az álmaink,
de miénk lesz.
mert miénk az,
amelyik összenőtt,
ami összetapadt.
Ungvár, Várad, Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár, Temesvár,
mind magyar szóra vár.

elmehetnék hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel kezedet, fejedet,
s majdan szavadat,
indulj meg végre,
akár a cirkuszos lova,
Kevermesnek és Dombiratosnak,
a felajánlott ország felé,
küzdjél meg érte,
ne legyél ledér.
s hogy én is ott legyek,
ha fúj, ha esik,
megyek veletek.
beállok a sorba,
hogy sorra kerüljek.
ha sokat beszél hozzád egy nő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret, féltve,
ha nem szól egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a vajat
mások füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a vizet
a turbulencia.
pedig nem esik
csak fúj... a bestia.
hallgasd mit mond
a harang szava,
mit is énekel?
azt csengi, hogy
giling-galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán szorul a
nemzeti színű szalag.
házát, földjét, szőlőjét,
házát, földjét, szőlőjét,
zúgja a nagyharang,

ringye, rongya,
ringye, rongya,
csendíti a lélekharang.
nincsen veszve semmi,
meg tudsz nevettetni.
ki érti, elönti a harag.
jöhet a menet,
hangod messze viszik a vizek.
asztal, szék marad,
a többi jön velem.
ki az úr a házból.
nem nevet,
kulturáltan együttérez.
ha kapsz valami díjat,
már nem írhatsz bármit,
ha elismernek,
gondolod magadban,
írhatsz akármit.
kritikusoknak még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek el teret,
s főutcát sem
ez idáig róluk.
olvasóim kérdik tőlem,
miért szapulom folyton őket,
mert ők sem kímélnek engemet,
a beste lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a profik dolgoznak,
hajszolják a hasznot,
küzdenek az idővel,
az amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón, csendesen.
van idejük rá.
rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld énvelem
a Tejútrendszerben,
egy fekete lyuk felé,
az örök végtelenségbe,
beletemetkezve.

2017. szeptember 08-án, Szűz Mária születése napján

95.
ELMÉLKEDÉS A KÖLTÉSZET NAPJÁN

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból volt
Ott a szappan.
A petróleum lámpa
Tompa fénysugára
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró cilindertől
Többeknek lett ott
Szörnyű halála.
De e lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S hallhatta verseimet
Az, aki akarta.
Kezét fogtam, s érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját, Babitsot
És József Attilát.
Megérthettem Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi más, csupán
Néhány könyv,
És egy-két örök érvényűnek
Vélt gondolat.

Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.
a Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott,
mint akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
az anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
ha valakit megkergetek,
elfelejtem miért teszem,
mire utolérem.
ő is csak a látszatért fut,
nehogy rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együttérez.
küzdök, ha már rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejt ő.
mikor iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni,
amit a többség akar.
s ha bántanak a kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s ha már nem tudják a nevedet,
te leszel a hallja-e kend.
néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó szekszárdi bort.
s viszel magaddal a diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak létrásbort.
az egyik szemed sír,
a másik meg üveg.
szórhatod fejedre a port.
ki kellett volna szedni a meggymagot.
nem mérgezné a ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utca végén templom,
bemegyek-e nemtom.
minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a kazettás mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van egyakaraton a magyar?
ha a templomból egyenest a kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s elkönyvelheted magadban ad akta...
mindenki maradjon annál a fánál,
amelyiket kapta.

Gondolataim a költészet napján,
Nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
egy gatyám, egy ingem
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy költő után?
pár olcsó könyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupáncsak a jóval.
a mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
azanyja...
írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
az idő barázdákat szánt homlokomra.
mindenre odafigyelni,
dicsérni és fenekedni,
ez a költő dolga.
sohase hallgasson el
a Múzsa.

2019. tavaszán, a költészet napjára ajánlva.

96.
TRIANONSZAURUSZ SZÁZ ÉVE

EMLÉKIRATOK VERETES BŐRKÖTÉSBEN
MA VAN A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA.
2020. JÚNIUS 04.
SZÁZ ÉV ELMÚLTÁVAL

Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Beográd
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre és Komáromra.

Kanizsai Dorottya,
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék és Csantavér,
nem tudom, hogy áll e még.

Galambóc vára
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle
ősi története.

Zrínyi Ilona,
Rákóczyak öröke hordózója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.

Emléküket őrzi
némi nemű nimbusz,
dicsőn, mint a Murányi Vénusz.

Mindegyik ősi
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk mindenfelől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyarország
mennyország.

Ordas szőrű farkasok
téptek ki testéből
véres falatot.

Immáron száz éve,
1920-ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az, aki mit is akar?
Maradhat-e ez így?
nem, nem, soha!

Ejh, de idestova
Csitul a fájdalom.
Vajh, mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassi és Petőfi
lantján hősök dala száll,
Éljen a szabadság.

Sokan kiáltják,
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek.
Gondolataim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.

Összetartozik az,
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent Korona
óvó lepelként letakart.

Most így száz év multán,
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.

2020. június 04.

Szegzárdi Nagy Vendel Trianonszaurusz című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=6VZsAl7PSYs&feature=youtu.be

A Rádió Mozaik Sydney mai adásából Ausztrália, 2020. május 31. Pünkösdjén, a trianoni döntés századik évfordulóján.

97.
ÉN A GLADIÁTOR

KÉPZELGÉS

A néző tombol
A Colosseumban.
A császár arcán
Elégedett,
Gúnyos mosoly.
Ujjával lefelé mutat.
Tán Néró?
Vagy Caligula?
Egyre megy.
Szívem megremeg,
Mikor az álarcos harcos
Gladiuszát felemeli,
S nyakszirtemet szegi.
Cirkusz kell a népnek,
S a nép jól mulat.
Csak én fekszem,
Egyedül,
Vérbefagyva,
Legyőzötten.
Testembe horgot akasztanak,
S kivonszol a ló.
Fáradt lelkem is
Beszívódik a
Vértől iszamos
Szomjas homokba.

Felsejlik a mélyből
Holtak éles sikolya.

98.
ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL

Gyerekkoromban a halállal ijesztgettek,
Sokkoltak az ősi hiedelmek.
Hogy rossz és gonosz a holt
Démoni erővel hatol
Testedbe és lelkedbe.
Hittem is, meg nem is,
De nagyobb volt a félsz...
Mióta kihalt mellőlem
Mindenki, kiket rajongásig szerettem,
A régi családom mind elveszett,
Kihalt belőlem a rossz hiedelem.
Búcsúzóul, utoljára megfogtam a kezeteket
Hűvös érzés,
Nem olyan, mint szokott volt,
Meleg, lágy és simogató...
Erőt adtatok, a megnyugvás erejét.
Hiszen tudom, hogy aki
Életében sosem ártott volna,
Miért bántana most,
Ott lent a koporsóban.
Számomra nem haltatok meg,
Csak ide kiköltöztetek,
Egy másik dimenzióba.

2017. november 02.

99.
ENGEDD MEG URAM

A LEGRÖVIDEBB IMA..

Engedd meg, Uram,
Hogy kutatója legyek az égi,
S a földi jónak.
Adj értelmezést
Nemes gondolatnak, szónak.
Hitünk szerint
Megtiszteltetés, hogy élünk,
Mi vagyunk a kiválasztottak.
Mert élni csak egyszer lehet,
Bár reméljük az
Örök életet.
Ha már nem leszünk,
Minden elveszett,
S csak a lelkünk lebeg
Még egy darabig
A sírunk felett.
Nincs értelme tán
Itt már a szónak,
Engedd meg, hogy imádjalak,
Engedd meg, hogy álmodhassak,
Mindörökkön Rólad.
Ámen Domine,
Úgy legyen, uram.
Akaratod szerint.

2013 07 12

100.
ÉPÍTS

ÉPÍTS EGY HÁZAT

Mindenképpen építeni kell,
hogy haladjunk előre,
ha egymás tetejére rakod a téglát,
fal lesz belőle,
költözhetsz a házba.

Ha egymás mellé teszed,
akkor pedig járda,
hogy ne járkálj a sárba,
végre valahára.

Ha a falban hagysz egy lukat,
oda rakhatod az ablakodat,
bámulhatsz a világra,
ha nem vak az az ablak,
aztán csinosítgasd,
az ajtón át kiindulhatsz a csodájára.

Végül felteheted a fedelet,
ezernyi színes cserepeket,
s elkészült a házad.

Mint egy kis ember,
nagy kalapjával köszönget Neked,
már messziről integet,
pipája füstöt ereget,
kéménye meleget sejtet.

Ha mindezeket megtetted,
másnak is megcselekedted,
kalákában segítetted,
építgetted a Hont,
mely mindenhonnan hazavonz,
elkészült a remeked,
lesz időd foglalkozni magaddal,
magasba emelheted a lelked.

Ez mindvégig marasztal,
elhalmoz malaszttal,
Jótetteidért a Teremtő
égig magasztal.

2020. szeptember 04.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

MÁSODIK RÉSZ

101.
ÉREZTEM

ÉLETÉRZÉS

Éreztem már többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd- és dacszövetség.

Nem láttam, de éreztem,
sejtettem, mint vad a vihart,
meg akartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától
messzire kerülve,
gyávaság lehűthet,
kezed lecsünghet,
hátamból a kést
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naivan,
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.

Éreztem életem
halványuló fényét,
nehezen ébredő
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban
kissé megpihenni,
ahol az ige hat,
s mindent töröl az agy.

Gondolnám tán, elbújhatnék,
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.

Ehetném fák kérgét,
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét,
bokrok kökényét,
vadkörtét, almát,
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak
pirosló belét,
felvehetném állatok
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerű ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.

Mindezt vállalnám,
hogy ne lássam már
bántó embereknek
önző sivárságát,
örökre takarnám
Föld barna palástját.

Ihatnám rohanó
hegyi csobogók
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete,
s Haramia forrás nevét,
kimosná belőlem
erjedő gyümölcsök
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném
hegyek belsejének
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.

2020. augusztus 16.

102.
FALFIRKA

FONTOS DOLGOKRÓL
KÖNNYED FALFIRKA

Úgy hagyd itt e helyet,
ahogy találni szeretnéd,
üdeséggel halmozd
a vegytiszta élményt.

Zúdíts egy kis vizet
itthagyandó földi
maradványod után,
ne állj sután, s bután,
gyorsan jó utat kívánj.

Tétovaságod megigéz,
majd a Föld gyomra
jobban megemészti,
mint akár a Tiéd.

2021. április 20.

103.
FEHÉR GALAMB

Fehér galamb szemet keres
Kihajtott az adventi búza...

Peregnek a búzaszemek,
megadózunk Istennek,
a királynak ami jár,
s minden éhes embernek.
Megérett az élet
peregnek a búzaszemek
fehér galamb szaporán kapkodva
hordja el a magokat,
árva galamb ne hordd el
a búzaszemeket,
miből süt a kisangyalom kenyeret.
Kassa, Pozsony Komárom meg Eperjes,
elveszett az ősi hon, de keserves,
kezdhetnéd a sorsodat
újra meg újra,
bárhová állhatsz,
csak ne az útba.
szegény az eklézsia,
maga harangozik a pap,
amennyit adsz, annyit kapsz.
köteled kordában tart.
kemény a lelked, mint a dió,
még csalárdnak sem vagy jó.
eladod a lelkedet egy cin tálér
zörögsz, mint a cintányér.
felül bevarrják a zsebedet,
alul a pénz kipereg.
hűvös nyárvégi szelek
kotorják a szemetet.
hírhedt gazemberek
rád fogják a fegyvert
Sobri vagy Savanyú
fel a kezeket.
makogva motyogod
legszebbik versedet.
fogad vacog, itt a zima
ez talán az utolsó ima.
azon gondolkozzál
ne vegyenek palira
lé tartja a szolgát
átok, szitok a gazdát
megtanultam mutatni alázatot
szívemből gyűlölni e gyalázatot.
s ha beverik a fejedet
teljes búcsút nyerek.
néha kifekszel mustrára
s megijed a férfi utoljára,
de mikor rémül meg elsőre?
ha először nem sikerül másodszorra
s másodszor nem sikerül elsőre.
nem is lehet ő a bajtársad,
csak talán a pajktársad.
némi száraz kóró
tüzelőnek csak jó,
nehéz az illata,
a kutya megcsúfolta.
árokparton aludni jó,
arra szalad el a ló,
azt kiáltja, ne hazudj...
felébreszt egy pegazus.
ősanyáim hajóval csorogtak le a Dunával,
Passautól Tolnáig,
beszélhetnék földjük szavával svábul,
de apám nyelvén mondom a magamét magyarul.
a galambot keresed?
nézz fel az égre
fent lebeg a szélben
guggolva repül az ég alatt,
elindult már feléd
a zöld olajággal,
odaveti eléd.

2015 12 22

Adventi gondolatok.

104.
FEKETE ÉJBEN, FEKETE FÉNYEK, SZÉP REMÉNYEK

Szokták volt mondani,
Vendel nem kertel,
nem ver bottal,
csak verssel.
az idő és az éhség állítólag
megnyitja a kapukat,
én kivárom a soromat.
Vendel rendel.
Azt is mondták,
még nem te jössz,
most nem te vagy,
már nem kellesz,
elmúlt az idő.
s hogy a pénz nem boldogít,
de én csak tudom,
hogy az sem, ha nincs,
a mondás sokszor sántít.
a fekete fény mindent elhomályosít.
mikor megszülettem,
mindenki nevetett,
csak én sírtam egyedül.
féltem, s hideg volt cefetül,
csakis így lehetett.
úgy élek,
ha végleg elmegyek
mindenki sírjon,
csak én nevethetek.
ne azon fáradozz
hogy sikeres legyél,
hanem, hogy értéket alkoss.
ha nem ismernek,
ismeretlen senki vagy.
ha felületes munkát végzel,
ismert senki maradsz.
ha zenét játszol,
akár ha Tereminen is,
ha hallod, akkor látod is,
ha látod, akkor hallod is.
mozgatod a kezed, s dalol.
mosogatni este örömmel,
reggel körömmel kell.
jó munkát és
szép öreg asszonyt
ritkán lehet látni...
ha valamire nincs időd,
mondhat bárki bármit,
az nem is érdekel igazán.
minden fordítva sül el,
pedig elsőre jó ötletnek tűnhet.
úgy élj, nehogy kitüntessenek.
az egyik szemem sír,
a másik meg üveg.
szűrömet kiakasztják,
kint lóg a becsület.
ha gúnyolódni akarsz versemen,
ne azt mondd, hogy ez a vers rossz,
hanem csupán csak annyit,
nekem ez nem tetszik.
kritikusnak nem állítottak még szobrot.
ezek a tények,
mindent megvilágítanak
a fekete fények,
ragyog a fekete ében.

Éljen és
Illatozzon
Minden Virág.
Fekete
Minden Zászló
Mint a Világ.
Melyben Fekete
Minden Virág.

Eltűnt a színes ifjúság.
Banális Majális,
Már nem fenomenális.

önálló az akaratom,
választási jogom fenntartom.
az úton mindenki elfér,
van legalább kettő térfél.
ússzunk egyenlő eséllyel,
mindenki egyformán fizet,
csak az én oldalamon
mindig leengedi a vizet,
a sok briganti....
rád találnak in flagranti.
egyébként mindenki
bárhová állhat,
csak az útba ne... állj,
s erre kanálszám
szedheted a ciánt.
ezek nem bugyuta gondolatok,
ha átszűröd az agyadon,
vannak néha jó pillanatok,
egyebet nem mondhatok.

Ha majd elér a végzet,
utolsó nadrágodon
már úgysem lesz zseb.

2021. május 12.

105.
FÉLELEMBEN ÉLEK

NÉHÁNY HANGULATI ELEM

Egy körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt, s a bifszteket,
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre így emlékezem.
Mikor megszülettem,
két csupasz pusztánk volt,
és nadrágunkon a folt,
végül is.
minden jöhetett,
ami jó volt,
ami jó,
az vagy hizlal,
vagy erkölcstelen.
Vallja a csízió,
vagy egy néző asszony,
látó, szólnak rám,
de nem mindenki Buzurgán...
Néha úgy érzem,
ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
hogyha nem vigyázok.
Úgy kell viselkednem, mintha
mise történt volna,
mondhatnák a papok,
ha egyet fizetsz,
kettőt adhatok.
Nem kell ide milliónyi
törvény és határozat,
elég lenne csak a tíz parancsolat.
Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj,
más feleségét ne kívánjad,
neked úgysem lesz olyan házad,
az ünnepeket megtartsad,
ne nagyon gondolkozz,
vagy tedd el magadnak,
jobb időkre várva,
aztán pont.
Hány szentség is van?
ezen tűnődtem éjjelente,
a hétszentségit,
most éppen nem jut eszembe.
Soha nem alkudozom,
ráfizettem, mondhatom.
Lassacskán elindulhattok,
erre van Nemesmedves,
arra meg Dombiratos.
Ne féljetek, hogy
nekimentek a falnak,
hamarvást vége a dalnak.
Mostanság azon gondolkodhattok,
ha lettem is,
miért vagyok?

2019. július 22.

106.
FÉLELEM MÁSKÉPPEN

Gyermekkorom óta
félek a sötétben.
Affene.
Hiába mondták,
akkor ott,
nem kell félni,
nincs itt semmi és senki,
de én érzem,
mint nyúlfi az esőt,
mára már lett.
na hiszen.

Hiába is mondtam,
hogy én mégis félek,
kutyát, macskát nem érdekelt.

Most újra itt vagyok,
szemtelenül, vakon,
néha leverem a poharat,
sohasem süt már ki a Nap.

Időnként a marhahúst
el-eldobom,
ha átrendezik a bútorzatot,
megváltozik a hajlékom.

Na, te boldogtalan lélek,
sorsod megérdemled,
mondja, kitől nem reméltem,
most már aztán félhetsz,
olyant láttál, amit nem kéne,
ez a büntetésed érte,
minden semmivé lett,
eljött a végítélet,
foglald el a bérleményed,
az a földrög sem a tied.

Gyújts egy szál gyertyát,
hogyha majd meghalok,
abból a pirosból,
amit rég hagytam ott,
a sárga pamlagon.

Figyeld majd meg,
hogy a fénye
merre szalad,
s roppan a deszka
a tűz súlya alatt.

Végezetül a láng
kihunyva lekushad,
kihűlve egy markocska
por és hamu marad,
benne fürödhetnek
a dalos madarak.

Hogy végleg elérjen
engem az enyészet,
öntsd a kevéske pernyét
egy virág tövéhez,
Ő legalább hadd éljen,
illatozva, szerényen.

2020. május 05.

107.
FÉLÉNK, ŐRÜLT KOBOLDOK

RÉMÁLMOK

Félénk, őrült Koboldok
húzgálják el az ablakok elől
a Napot takaró lópokrócot.
Rávetülnek a fények,
útjuk a tengerhez vezet,
s megcsillannak a vizek.
Végül minden patak
a tengerbe ömlik,
elindulnak lassan a folyók
az óceánokig.

Folyton-folyvást,
örök a körforgás.

Rám szegeződnek a szemek,
italhoz kell nyúlnom,
azt hiszem, kocsmába megyek,
hogy elfelejtkezzek.

Hívtam a pincért,
de ő visszaintett,
tétova léptekkel
mégis odalépett,
aztán rám legyintett.

Drága ez neked,
szájber gyerek,
Erre magam eszétől is fussa,
mindenkinek megmarad
a saját bejáratú jussa.

A pultos nő fát rak a tűzre,
tüzelünk? kérdem szemlesütve,
nem, fűtünk, mondja
bőszen rám nevetve.
Lelép a díványról,
akár egy cemende.

Viselem sebző homlokomon
a rásütött, vöröslő billogot.

Végezetül kiolvasztják az arany sárgájából
a fehér aranyat nekem,
így majd gazdagabb leszek.
Aztán visszahúzzák a függönyt
tétova, őrült Koboldok,
s félősen kilesnek
a koszos ablakon.

Nézik a vörösen vérző
fehérrel betakart Hont.
Felülről pislognak rá
álmosan hunyorgó csillagok.

Ám ez kutyát macskát nem érdekel,
mit is mívelnek veletek most,
e delejes Manók?!

2020. április 27.

108.
FELIPEREDTEM

Hatvan éve elmúlt már,
hogy feliperedtem,
ilyen nagy legénnyé,
hogy felcseperedtem.
nem volt akkoriban
semmiféle tervem,
engedtem, hogy a szél
mind feljebb emeljen,
aztán hogy elejtsen.
vagy megejtsen.
én nagyon örülök a nyavalyáimnak,
mert az egy jelzés felém,
akinek semmi baja nincsen,
ő már nem is él.
élni kell,
az élet egy kincs,
ennél fontosabb nincs,
élni csak egyszer lehet,
ezt mondják neked
a hitetlenek,
kevesen hisznek már
az örök életben.
élsz egy keveset,
aztán évezredekig mi lesz?
ésszel felérhetetlen.
bolyongunk a végtelenben,
időtlen időkig
az időtlen időben.
talán nem is ez a legfontosabb.
úrnak és bolondnak
sohase higgyél.
mindkettőnek születni kell,
akár békának a tó partjára.
az após tipródik hajnaltájt a vő ablaka előtt,
ne aludjatok már..
mindjárt dolog van.
hajajj reggel van...
jajjaj reggel van.
az alvás az legális halál.
a tudás az hat alma...
utánad nyúl a hatóság,
a hathatós hathatóság,
a mondva csinált előjáróság.
aki nem hiszi, annak utána jár.
ilyenkor sok a golyhó,
elszabadul a dedó.
aztán a végén fogom magam,
s többé el nem eresztem.
olyan vastag vagyok,
mint a ló dereka.
majd hangosan sivalkodnánk,
mintha döglött lóval imádkoznánk.
Isten adjon tinéktek
ezerszer annyit,
mint amennyit ígértek,
nekem meg kétezerszer.
kapzsiságotokkal
önzéssel vetekszem.
az ígéret adósság,
tisztelt járkállás bíróság.
jól áll nekem a muszájkabát.
nemsokára idestova,
visszarúgó gumiszoba...
lendkerekes teknősbéka...
sípoló macskakő,
ez lehet a valóság?
a legeslegvégső.
Ne mondják rám egy szóra,
vidéki nyekenyóka.

2017. december 01.

109.
FÉNYLŐ ALABÁSTROM

TRIANONI MERENGŐ GONDOLATOK

Szoborrá vetkező
fényes alabástrom,
megcsillanó fénye,
királyi paláston,
véres, aranyos koronákon,
csillagok rőt fénye,
ragyog a napsugáron.

Ha alkot a szobrász,
egyszerű a terve,
csak a felesleget
kell majd levernie.

Kemény legyen a szerszám
éle és hegye,
vésni lehessen vele,
nem kell ezzel szenvednie,
az eredményre kell figyelmeznie.

Az író embernek is
elmegy már a kedve,
ha a tolla folyik,
vagy kifogyott tintás üvege,
nem figyelhet maradéktalanul
a megkezdett versezetre.

Hogy folytatni tudja
a gondolatmenetet,
koromból s vérből
friss tintát kevert,
fekete betűkkel
írja a verset,
hófehér papírlapon,
mindkét komoly szín
nyomot hagy a gondolaton,
és a megérlelt
megrágott szavakon.

Alabástrom színű papírról
áradnak a nehéz sorok,
rögzülnek keményen
évszázados gondok,
könnyes szemű asszonyok arcán
fáradtan guruló
keserű könny csorog,
felivódik derekukra
kéjesen simuló
szoknyájuk ráncán,
s feszülő pruszlikon.

Messziről tárogató hangja regél,
elhalkuló távolról szép igazán,
vágyott szabadság dala száll,
mélyen öblös hangján,
bizakodó mosoly suhan át,
nehéz sorsú emberek
alabástrom orcáján.

2020. május 26.

110.
FURCSA TALÁNY

ÖREGEDÉS

Szívem is gyengül,
Kedvem is enyhül.
Tompább a fény is,
Furcsa talány.

Észre sem vettem,
Megöregedtem.
Hirtelen tört rám
Az őszi magány.

Nézek az égre
Választ remélve,
Vállalnom kéne
Bátran talán!

2020. július 20.

111.
GITÁRTOK

EGYVELEG