---

Tartalom

Előszó, avagy miről lesz szó
Bevezető - tézisek
Szerepek és szituációk kódolása a színházi szövegben
Szöveges színjátéktípusok
Értelmezési keretek a színházban (és a színház körül)
A színházművészet - enciklopédikus művészet
Értelmetlen szövegek jelentése a színpadon
A költői dráma - és eltűnése
Prózai nyelv a színpadon
A könyvdrámákról
A zenés színház szövege
A műfordítás és az újrafordítás
Szerzői jogi kérdések a színházi szöveggel kapcsolatban
Irodalomjegyzék
Fábri Péter (1953) Szakmai életrajz

---

Előszó

Ez egy elfogult dolgozat. Körülbelül harminc éve foglalkozom színházi szövegek előállításával a legkülönfélébb műfajokban. Írtam és fordítottam drámát, musicalt, rockoperát, gyerekdarabot. Számomra a színházban megszólaló szöveg állandó munkaeszköz, tehát szentség. Éppen olyan szentség, mint bármilyen mesterember számára az ő munkaeszköze: asztalosnak a fűrész, számítástechnikusnak a notebook, hegedűművésznek a hegedű. Ha pontatlanul mondják a színpadon Arany János Hamlet-fordítását, felszisszenek. Ha tudatosan beleírnak, látom magam előtt az összefirkált szöveget és elképzelem, mi történne, ha nem Shakespeare és Arany, hanem például Mozart és Chopin volna az áldozat (azért éppen ők, mert néha Chopin is műfordító volt, és írt egy "La ci darem la mano variációk" című, a Don Giovanni híres dalán alapuló zenekari művet). Elképzelem a karmestert, aki atonális zenévé változtatja Mozart dallamait és szaxofont ír Chopin partitúrájába, mondván, ma már az atonális zene a mi anyanyelvünk és a szaxofon hangzását tartjuk természetesnek. (Természetesen nincs ezzel semmi baj, ha a művet nem Mozart és Chopin neve alatt hirdetik, hanem az átíró variációjaként. De az egy másik mű.)

Ez a dolgozat tehát arról fog szólni, szerintem hogyan szabad és hogyan nem szabad színházi szövegekkel dolgozni. Ha olvasómat sikerült az előző bekezdéssel elijesztenem, elmondom: nem gondolom, hogy a színházi szövegek, vagyis a színpadi művek (drámák, tragédiák, komédiák, musicalek, rockoperák, stb.) amelyek valamikor egy élő, valóságos színház céljaira születtek, ne volnának átalakíthatók. Csak azt gondolom, hogy az esetleges átalakításnak komoly művészi oka kell, hogy legyen, és hogy nem mindegy, ki végzi el azt és milyen színvonalon. A mai magyar színházban ezt a munkát gyakran valami mellékes, bárki által elvégezhető feladatnak tekintik, rosszabb esetben pedig, ilyen szempontból engedékeny rendezőknél, úgyszólván bármelyik színész átírhatja a saját szövegét, ha nincsen vele megelégedve. Képzeljük el ugyanezt egy opera dallamaival és rögtön szembesülünk a dolog abszurditásával.

De hát mi is az a színházi szöveg egyáltalán? Dolgozatom egyik fejezetében írok majd arról a közismert színházi mondásról, miszerint a jó színész akár a telefonkönyvet is felolvashatja, abból is előadás lesz. Mint majd kiderül, én ezt a mondást csak nagyon erős megszorításokkal tartom igaznak.

...

---