Fülszöveg

Három gyerekkori esetre emlékszem.

Úgy beszéltek a felnőttek a járványról, hogy azt megállíthatatlannak, és olyan hatalmasnak képzeltem, amelynek csizmája vetekszik a Békény parti jegenyékkel, könnyedén átlép házak, patak fölött. Óvodás kori megszemélyesítés, meseszerű arányváltoztatással.

Abban az időben az óvó néni vékony kartonokra rajzolt körvonalakat osztott ki, amiket tűvel körbelyuggattunk, bélyegként leválasztva a figurákat, megdicsérték a kézügyességünket. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyű feladat sikernek számít. Viszont elismerést érdemeltem ki első éves főiskolásként, amikor mértani testeket hajtogattunk vékony kartonból, felötlött a lyuggatott vonalak emléke, és ívekké rajzoltam át óraszerkezet fogaskerekével az egyenes szakaszokat, hajlítás után egy domború és egy homorú felület keletkezett. Kröbl Mária tanárnő azt mondta, hogy nem fogok öreg koromban unatkozni. Óvodáskori énemet dicsérte meg.

Véletlenül előbb egy rugót kilövő játékpuskát kaptam, ami érdekelt. Utána kicsi, kék gumilabdám is került, annak rugalmasságát teszteltem, ki akartam találni, hány rugó és milyen irányból helyezkedik el benne. Kisollóval felvágtam, ami rossz ötlet volt, mert kikacagták kíváncsiságomat. Mégis haszna volt az ötletnek, mert rájöttem, hogy két különböző dolog lehet azonos hasznosítású és viszont, tehát mai szóval több forma egy funkcióval, vagy egy forma több funkcióval rendelkezik. Kézzel foghatóan tapasztaltam meg azt, amit nyelvtan órán alanyként és állítmányként tanítottak. A nyolcvanas években megfogalmazott esztétikám első fejezete a tőmondat szerkezetének és a nyelven kívüli valóságnak az átfedését vette górcső alá. (Földesi Tamás: Igazság az igazságról c. könyve adta meg hozzá az impulzust.)

Gyergyószentmiklóson jártam iskoláim első hat évét, a következő hatot a marosvásárhelyi zene és képzőművészeti líceumban. Ambrus Imre, frissen végzett alfalvi festőművész készített fel, neki köszönhetem, hogy bejutottam. (Akkoriban nem láttam festményeket, szülővárosomban nem voltak kiállítások.) Középiskolában formaérzékemet versfordításokkal gazdagítottam. Kolozsváron négy esztendő alatt kiérdemeltem egy szobrász diplomát. Foglalkoztatott a mesterségbeli tudás és a művészi rang viszonya, tehát a művészetelmélet, illetve a műalkotások öntörvényűsége. Esztétika tanárom Földes László volt, aki az ötvenes években Tóth Sándorral megjelentette filozófia tanáruk, Gaál Gábor egyetemi jegyzeteit. A nyolcvanas években korábban végzett képzőművészek jegyzeteiből összeállítottam Földes László esztétikai előadásait, amelynek szövegéből szerencsémre a Hargita Megye Tanácsa támogatásával és a gyergyószentmiklósi könyvtár megbízásából 2021 őszén könyv született. Fontos számomra az előadások megjelentetése, mert esztétika könyvemben (Nyelv és esztétikum) sokat idéztem belőlük. Akárcsak Fülep Lajos írásaiból. Ők ketten az esztétikai gondolkodás ikertornyai. Földestől tanulva jobban érthető Fülep művészetfilozófiája és viszont. Váci Mihály költészetét minősítő könyvemben (Túlzás a szép) Tőlük idéztem sokat. És Váci Mihály az, aki ugyanúgy értette, megfogalmazta és alkalmazta az alkotás folyamat lényegét, a művészi általánosítást, mint Földes és Fülep. Váci Mihály a legköltőibb költő, jó volna, hogyha fősodrú hagyománnyá nemesedne.

Előadásaiban három szempontra bízza Földes László okfejtéseit. 1. Preesztétikai valóság: "a művészet és a társadalom viszonya". 2. Esztétikai valóság: "a műalkotás elemzése". 3. Történeti visszapillantás: "a művészet mint fejlődéstörténeti jelenség". Földes írásaiból idézeteket illesztettem a második rész megfelelő bekezdéseihez, hogy a Tanár és az Esztéta szövegei felerősítsék egymást. Egészében odamásoltam a Páskándi Géza színműveiről megjelent elemzést, ami tanárom hattyúdala, a műelemzés tökélye.

Végül Stefano Bottoni tanulmánya zárja a kötetet, amely elemzi az ötvenes évek "kultúrpolitikáját", Földes László meghurcoltatását. (Ami párhuzamba állítható 2017-ben papírra vetett Nyílt levelemmel családom "örömdéesz" általi terrorizálásával.)

Bretter György-idézettel búcsúzom, ami értelmet ad jelen vállalkozásomnak: "Erdélyben csak addig marad meg a magyar kultúra, amíg minőségi alkotásokra törekszünk."

Széptant írt-e más is
erdélyi megyékben?
Mégis Mikolánál
távolabb nem értem.