---

Tartalom

Előszó (Király Károly)
Bevezetésül (Bojtor István)
  Az erdélyi kérdés
  Az "Erdélyi krónika" tartalma és műfaja
  A Krónika célja
  Irodalmi utalások

ROMÁNIA ÉS ERDÉLY
A történetírás szempontja és dilemmái
  Erdély fekvése
  Dákok
  Dákóromán elmélet
  Nézőpont
  Hunok
  Csángó magyarok
Erdély történetének vázlata
  A honfoglalástól Mohácsig 896-1526
  A török és a Habsburg elnyomás 1526-1848
  A szabadságharc évei 1848-1849
  Erdélyország 1849 és 1920 között
  Események 1920-tól 1944-ig
  Események 1944-től 2001-ig

ERDÉLYI ÚTINAPLÓ
Minden kezdet nehéz (Elindulás)
Lelkipásztor és püspök (Nagyvárad és környéke)
Hitvallók és megalkuvók (Szatmárnémeti és környéke)
A győzedelmes evangélium (Zilah és környéke)
Egyház és teológia (Kolozsvár és környéke)
Egy kis szociográfia (Mezőség)
Székelyföld (Marosvásárhely és környéke)
Templomok, falvak, gyülekezetek (Brassótól Kolozsvárig)
Hazafelé (Kalotaszeg és környéke)
Szülőföldem (Magyarország)

TÁBOROZÁS
Előőrsök
Körösrévtől a Hargitáig

POST SCRIPTUM
Köszönet
Idegen nyelvű összefoglalók
  Summary
  Zusammenfassung
  Sommaire

---

Fülszöveg

"Magyarország nem ismeri Erdélyt - írta Kazinczy Ferenc 1824-ben az "Erdélyi levelek" előbeszédében. - Megszokván nyugot felé venni utunkat, valamikor honunkból kimozdulunk, feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik, melyet nem illik nem ismernünk." A ténymegállapítás másfél évszázaddal később is érvényes volt, amikor pedig a Romániába bekebelezett Erdély, valamint Magyarország azonos politikai tömbbe tartozott. A személyes motívumok mellett ebben az is szerepet játszott, hogy ekkor adminisztratív intézkedésekkel emeltek gátat a határokkal elválasztott nemzettestek tagjainak érintkezése elé. A túlzottan szemérmes és lojális történelemtanítás nem nyújtott megfelelő ismereteket az ifjú nemzedékeknek, nem csoda hát, hogy a felmérések szerint a fiatalok többsége nem tudta megmondani, milyen nyelven beszélnek a székelyek. Adósai maradtunk az utánunk következőknek, mert nem keltettük fel eléggé érdeklődésüket Erdély iránt.

Minden könyv, amely hozzásegít ahhoz, hogy múltunkat és jelenünket tisztább fényben láthassuk, adósságaink törlesztését szolgálja. Ezek közé tartozik Bojtor István új kötete, az Erdélyi krónika is. A szerző mint anyaországi magyar református lelkipásztor került kapcsolatba a Romániában élő hitsorsosaival, s fölismerte a szolidaritás kötelezettségét. Történelmi búvárlatai és erdélyi útjai során megismerkedett az ottani magyarság életsorsával, s vitte a segítség testvéri jeleit: a Bibliát, a könyveket, a szellemi és a testi táplálékot.

Az Erdélyi krónika három tematikus egységből áll. A Románia és Erdély című első rész történelmi áttekintést ad a kevéssé tájékozott olvasónak. A másodikban Bojtor István Erdélyi útinapló címmel a Bütösi János amerikai református püspökkel a Ceauşescu-rendszer idején tett látogatásainak élményeit eleveníti fel, pontos rajzát adva a rettegés korának, a kisebbségi sorsot elviselő ottani reformátusságnak. A Táborozás című harmadik részben hazai fiatalokkal tett missziói útjának élményeiről ad számot a szerző, aki korabeli feljegyzései alapján hiteles adatokkal idézi föl egy szerencsére már tovatűnt időszak viszonyait. A szöveget fényképek, rajzok kísérik.

Történelmi idők, emberi példák, ihlető tájak foglalkoztatják e könyv íróját, aki szellemi és erkölcsi értékeket hoz át magával a határon, hogy megossza ezeket olvasóival.

Kováts Dániel

---