Bojtor István
Az ítélet
[följegyzések és dokumentumok néhány magyarországi református egyházi döntésről 1948 és 1998 között]
TARTALOM, FÜLSZÖVEGTartalom
Előszó
I. A DEBRECENI TEOLÓGUSOK FEGYELMI ÜGYE
1. Egyház a világban
Az elhivatás
A nézőpont
Magyarország politikai és egyházi vázrajza (1944-1990)
Egyetem - Lelkészképző - Akadémia
Az ítélet háttere
Teológus csendesnap
2. Az ítélet
Kihallgatás
Memorandum és nyomozás
Az első ítélet: június 23.
A második ítélet: július 3.
Protestálások
A harmadik ítélet: augusztus 7.
A negyedik ítélet: augusztus 22.
Az ötödik ítélet: augusztus 31.
Búcsúzás a professzoroktól
Életpályák néhány sorban
Búcsúzás a diáktársaktól
Sárospatakon
A hatodik ítélet: szeptember 15.
A hetedik ítélet: szeptember 11.
Levél Bakó Lászlóhoz
"Összesítés"
3. Sárospataki teológusok a Tiszántúlon
Az első félév
Debrecenben
Sólyom Ferenc utazásai
Horváth Zoltán, a motoros
Debreczeni István januári vakációja
Bojtor István szolgálati naplója
Újra "itthon"
Évzáró Sárospatakon
II. A FONYI FEGYELMI
Bükkszentkereszt
Kihallgatások
Útkeresés
Fony
Huszonöt vaságy
Nyomozás
A Járási Rendőrkapitányságon
A lakáskérdés
Az ítélet
A Megyei Rendőr-főkapitányságon
"Csendesnap"
A Megyei Tanácson
Búcsú a gyülekezettől
Fellebbezés
"Közbenjárók"
Az utolsó felvonás
Emlékezés
Naplótöredékek
III. EGY DOKTORÁLÁS MARGÓJÁRA
Curriculum vitae
Tanulmányaim
Szolgálataim
Folyamodványok a doktorátusért
A Doktori Tanács döntése
Válaszlevelek
Mentőötletek
Tudomány vagy dilettantizmus?
A könyvbemutató
Report on procedure of doctorship
Zárszó
Összefoglaló
Summary
Névmutató
Fülszöveg
Azt mondják: minden ember sorsa kész regény, ha megfelelően választjuk ki az ábrázolni kívánt életút fordulópontjait. Különösen így van ez olyan korszakokban, amikor az egyén sorsválasztásába a külső erők durván beavatkoznak. A 20. század emberét próbára tették köztörténetünk fájdalmas eseményei; a két világégés után nem a béke, hanem a hidegháborús időszak feszültsége következett be. Mint sokan mások, Bojtor István református lelkipásztor is a maga mindennapjaiban, hivatásának gyakorlása során tapasztalhatta meg, miképp működik az elnyomó hatalom az úgynevezett "békés építés" időszakában. Új könyve tanúvallomás, akárcsak korábbi művei: a Misszió a Tiszán innen (1996), a Júdás, az Iskáriótes (1998) és az Erdélyi krónika (2001). Arról számol be dokumentált hitelességgel, miként torzíthatja el a diktatúra vagy a szolgalelkűség a legnemesebb törekvéseket is.
A szerző pályájának három eseményköréhez kapcsolva mutatja be küzdelmeit, témaválasztása szabja meg könyvének fő részeit. Az elsőben néhány debreceni teológus fegyelmi ügyét idézi föl, ami alkalmat ad a református lelkészképzés akkori gondjainak bemutatására is. 1948 és 1951 között Debrecenben és Sárospatakon él meg, szenved el néhány teológiai hallgató hétszeres ítéletet a missziói elhivatottság miatt. Akinek sikerült közülük a választott hivatás szolgálatába állni, újra meg újra megtapasztalhatta mozgáskörének korlátait. A könyv második részében tárgyalt fegyelmi ügy tragikomikus példázata ennek. Ma már hihetetlen, hogy egy lelkészt állami és egyházi elöljárók még az 1970-es években, sőt az 1980-as évek első felében is azért zaklatnak, mert kötelességérzettől vezérelve missziói tevékenységet végez, táborba gyűjti a fiatalokat, hogy Krisztus követésére, tiszta életre nevelje őket. Szomorú tény, hogy a maga útját járó lelkipásztor még a rendszerváltozás után sem kapott elégtételt, amint arról a könyv harmadik részében leírt doktori eljárás momentumai tanúskodnak.
Ez a könyv úgy tölti be hivatását, hogy másokat is őszinte szembenézésre késztet, s elősegíti a megbillent morális egyensúly helyreállítását. Szerzője nem bosszúért kiált, hanem tanúbizonyságot tesz: Istennek kell inkább engedni, nem az embernek. Pál apostollal elmondhatja: "Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben".
Kováts Dániel