---

Tartalom

Előszó

I. A DEBRECENI TEOLÓGUSOK FEGYELMI ÜGYE
1. Egyház a világban
  Az elhivatás
  A nézőpont
  Magyarország politikai és egyházi vázrajza (1944-1990)
  Egyetem - Lelkészképző - Akadémia
  Az ítélet háttere
  Teológus csendesnap
2. Az ítélet
  Kihallgatás
  Memorandum és nyomozás
  Az első ítélet: június 23.
  A második ítélet: július 3.
  Protestálások
  A harmadik ítélet: augusztus 7.
  A negyedik ítélet: augusztus 22.
  Az ötödik ítélet: augusztus 31.
  Búcsúzás a professzoroktól
  Életpályák néhány sorban
  Búcsúzás a diáktársaktól
  Sárospatakon
  A hatodik ítélet: szeptember 15.
  A hetedik ítélet: szeptember 11.
  Levél Bakó Lászlóhoz
  "Összesítés"
3. Sárospataki teológusok a Tiszántúlon
  Az első félév
  Debrecenben
  Sólyom Ferenc utazásai
  Horváth Zoltán, a motoros
  Debreczeni István januári vakációja
  Bojtor István szolgálati naplója
  Újra "itthon"
  Évzáró Sárospatakon

II. A FONYI FEGYELMI
Bükkszentkereszt
Kihallgatások
Útkeresés
Fony
Huszonöt vaságy
Nyomozás
A Járási Rendőrkapitányságon
A lakáskérdés
Az ítélet
A Megyei Rendőr-főkapitányságon
"Csendesnap"
A Megyei Tanácson
Búcsú a gyülekezettől
Fellebbezés
"Közbenjárók"
Az utolsó felvonás
Emlékezés
Naplótöredékek

III. EGY DOKTORÁLÁS MARGÓJÁRA
Curriculum vitae
Tanulmányaim
Szolgálataim
Folyamodványok a doktorátusért
A Doktori Tanács döntése
Válaszlevelek
Mentőötletek
Tudomány vagy dilettantizmus?
A könyvbemutató
Report on procedure of doctorship

Zárszó
Összefoglaló
Summary
Névmutató

---

Fülszöveg

Azt mondják: minden ember sorsa kész regény, ha megfelelően választjuk ki az ábrázolni kívánt életút fordulópontjait. Különösen így van ez olyan korszakokban, amikor az egyén sorsválasztásába a külső erők durván beavatkoznak. A 20. század emberét próbára tették köztörténetünk fájdalmas eseményei; a két világégés után nem a béke, hanem a hidegháborús időszak feszültsége következett be. Mint sokan mások, Bojtor István református lelkipásztor is a maga mindennapjaiban, hivatásának gyakorlása során tapasztalhatta meg, miképp működik az elnyomó hatalom az úgynevezett "békés építés" időszakában. Új könyve tanúvallomás, akárcsak korábbi művei: a Misszió a Tiszán innen (1996), a Júdás, az Iskáriótes (1998) és az Erdélyi krónika (2001). Arról számol be dokumentált hitelességgel, miként torzíthatja el a diktatúra vagy a szolgalelkűség a legnemesebb törekvéseket is.

A szerző pályájának három eseményköréhez kapcsolva mutatja be küzdelmeit, témaválasztása szabja meg könyvének fő részeit. Az elsőben néhány debreceni teológus fegyelmi ügyét idézi föl, ami alkalmat ad a református lelkészképzés akkori gondjainak bemutatására is. 1948 és 1951 között Debrecenben és Sárospatakon él meg, szenved el néhány teológiai hallgató hétszeres ítéletet a missziói elhivatottság miatt. Akinek sikerült közülük a választott hivatás szolgálatába állni, újra meg újra megtapasztalhatta mozgáskörének korlátait. A könyv második részében tárgyalt fegyelmi ügy tragikomikus példázata ennek. Ma már hihetetlen, hogy egy lelkészt állami és egyházi elöljárók még az 1970-es években, sőt az 1980-as évek első felében is azért zaklatnak, mert kötelességérzettől vezérelve missziói tevékenységet végez, táborba gyűjti a fiatalokat, hogy Krisztus követésére, tiszta életre nevelje őket. Szomorú tény, hogy a maga útját járó lelkipásztor még a rendszerváltozás után sem kapott elégtételt, amint arról a könyv harmadik részében leírt doktori eljárás momentumai tanúskodnak.

Ez a könyv úgy tölti be hivatását, hogy másokat is őszinte szembenézésre késztet, s elősegíti a megbillent morális egyensúly helyreállítását. Szerzője nem bosszúért kiált, hanem tanúbizonyságot tesz: Istennek kell inkább engedni, nem az embernek. Pál apostollal elmondhatja: "Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben".

Kováts Dániel

---