Fábri Péter
Bámészkodásaim könyve
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
MIKROFON
BÁTORSÁG
GYUFÁZÁS
NAPOZÓ
VÉGELADÁS
SZÓZAT
RÓZSACSOKOR
ÉVTIZED
IDŐPONT
UTASLÁDA
CSALÓDÁS
CSAPDA
FÉLHOMÁLY
LAKÓTELEP
KÉRDÉS
ÉNEKSZÓ
ROSSZASÁG
BALETTCIPŐ
LEVÉLTITOK
CSOKOLÁDÉ
SÍRÁS
REMÉLNI
BÁBTÁNCOLTATÁS
LOPÁS
VELŐSCSONT
HÁZTETŐ
KONCERT
GYURIKÁM
KÖRNYÉK
NÉGYKÉZLÁB
Fülszöveg
Elmondok egy történetet e könyv egyik történetéről.
Tegnap (1988. április 20-án) délelőtt azzal a jó hírrel hívott föl a Szépirodalmi Kiadótól Károly Márta szerkesztő, hogy ideje fülszöveget írnom a könyvemhez.
Én nagyon boldog voltam, és tökéletesen tanácstalan. Mit tudok még elmondani ezekről a történetekről, amit ők nem árulnak el magukról?
Még mielőtt bármi is eszembe juthatott volna, ismét csöngött a telefon. Tamás volt az, a szakállába dörmögő clown, akivel két-három évvel ezelőtt barátkoztunk össze. Tudtam, hogy az utóbbi hetekben elég ramaty állapotban volt, és letoltam:
- Mindig csak akkor jössz, amikor jól vagy. Tessék olyankor is jönni, amikor valami bajod van.
- Nem, nem, olyankor nem szabad - válaszolta. - Olyankor itt van a Sátán. Meg is írtad te ezt egyszer. Néhány éve olvastam a Nemzetben egy írásodat, amiben, talán hetvenhétben, odamegy hozzátok az a fiú a Párizsi cukrászda előtt és azt kéri, hogy hallgassátok meg.
- Igen, tudom, Kérdés volt a címe.
- Az, az. És azt mondja nektek: "Ti meghallgattok! Ugye ti meghallgattok!? Ugye ti meghallgattok engem?!"
- Persze, emlékszem. Miért, te is ilyen kétségbeesett szoktál lenni, ha kiborulsz?
- Én voltam az a fiú. Csak akkor még nem ismertük egymást.
Azóta eltelt néhány hét. Egy este becsöngetett Tamás. Péterrel, színész-rendező barátommal éppen dolgoztunk.
- Azt mondtad, jöjjek akkor is, ha baj van. Hát most baj van - mondta Tamás és bedülöngélt a szobába.
- Ülj le, egyél. Vagy feküdj le a szomszéd szobában. Vagy mondd el, mi baj - mondtam neki.
Se evett, se feküdt, se a baját nem mondta el. Csak belekötött Péterbe.
Én pedig kidobtam.
(1988. április-június)