---

Tartalom

Schéner Mihály
  Ars proxemica
  Boldogságbetakarítás
    Utam szülőfalumtól, Medgyesegyházától a békéscsabai evangélikus reálgimnáziumba
    Útkeresés kereszteződésekkel és akadályokkal, égből jött segítség és földi jóakarat
    Körmendi Anna és Csák Máté világa
    Virágok világában Murvay László galériájában
    Vágási István barátomról

Árpási Zoltán
  A krumplinyomó huszártól a győzelemig

Bajnai István
  Az értékmentő

Baránszky-Jób László
  Schéner Mihály vállalkozása

Borsos Mihály
  Prófécia, avagy Schéner Mester és a Meseház

Csák Máté
  A Meseházból

Deim Pál
  Ördögi remeklés

Dobos Marianne
  Isten éltessen, Mihály!

Döbrentei Kornél
  Lankadatlan ihlet-delelésben

Dr. Fehér Dezső
  "Aki magasra tette a lécet..."

Fekete Jánosné
  Büszkeségünk, a Meseház

Halász Miklós
  Schéner Mihály Meseháza

Juhász Ferenc
  A halál ellen: játszani!
  A maradandóság-kereső
  És mit tehet a festő?

Kabdebó Lóránt
  Schéner Mihály mítoszai
  Schéner Mihály Diabolikonja

Dr. Kiss István
  Meseházban

Kratochwill Mimi
  Drága Mihály!

László Gyula
  Schéner Mihály kaposvári kiállítása

Major Máté
  Schéner Mihály csabai kiállításához
  Játékteremtő művészet

Mádl Dalma
  Köszönet a varázslatért

Majzik István
  Gyermeklélek virágai

Mucsányi János
  Felnőni a gyermekhez

Olasz Sándor
  Schéner Mihály megtartó-megváltó művészete

Oktatási, Közművelődési és Sportiroda munkatársai
  A mi ékszerdobozunk - a Meseház

Persányi Ferenc
  Töretlen alkotóerőben

Pintér Lajos
  Dadogás egy vers elé

Dr. Simon Mihály, dr. Gally Mihály, Vágási István
  A díszpolgár

Székely András
  A beskatulyázhatatlan

Szilágyi András
  Magyar játékfundamentum

Szoboszlai Péter
  Levél a Kalapemelés Schéner Mihály művészete előtt című film rendezőjétől

Ágh István
  Viráglányok
  Mákgubófejű kakas-huszárok
  Krumplinyomó huszár
  Diabolikon
  Mihálynak, születésnapján, nagy vásárokra emlékezve

Csukás István
  Mihály szíve értünk dobog

Döbrentei Kornél
  Helybengalopp
  Schéner Mihály bohóckocsikáján

Gyurkovics Tibor
  Banya-vers
  Schéner Mihály "Tulipános" képére
  A 70 éves Ördögkirály

Határ Győző
  A 70 éves szeretethozó Sch. Mihálynak

Kemsei István
  Dorottyás hangzatka

Kiss Dénes
  Szivélyes rögtönzés Schéner Mihálynak

Lackfi János
  A nagy nyargalászás

Lászlóffy Aladár
  Schéner Miska Virágtára
  Kikiáltvány!

Matyikó Sebestyén József
  A bábonyi kertben

Nagy Gáspár
  Kalap mellé jégvirág
  Kalap mellé jégvirág (faximile)

Nagy László
  Vidám üzenet

Nádor tamás
  Sziromgyermek

Oláh János
  Szédült ecset

Pintér Lajos
  Bettyárdall
  Lyukas cipő, fellegjáró
  Ujjévi versch
  Virágvasárnap
  Az angyal szárnyasuhogása

Szabó Ferenc
  "Bújj, bújj zöldág..."

Szakolczay Lajos
  Schéner Mihálynak - Miska-napra

Szepesi Attila
  Körülbelül

Tóth Éva
  Csillagének
  Köszöntő
  Virágos versek
  Betlehemes

Veress Miklós
  Az EGY ÉN-eke
  Titokmély

Képek
Schéner Mihály pályaképe

Utószó

---

Utószó

A boldogság-betakarításhoz békességre van szükség. Fogadjuk szívünkbe Pál apostol lelkesítő szeretethimnuszát az I. korinthus 13 szövegét! Szelleme maradjon örökkön örökké velünk! Keressük mindig a jót, a Békességet, mert, ahogy napjainkban is tapasztalhatjuk, nem szűnik meg a Rossz soha. A pocskondiázásban pocsolyatáncot, danse macabre-ot járunk, ezt fejeztem ki útikárpitjaimmal is, a Tűzhalál címűn az ártatlanságot egy fekvő szűzi alakkal ábrázolom, amelyet egy négyszögletes karám vesz teljesen körül, aminek a tetejéről szörnyek leselkednek rá. Két kárpitomnak a Danse macabre címet adtam, ezeken azt a kegyetlenséget ábrázolom, amelyet az emberiség több évezred alatt elkövetett saját maga ellen. Tűzhalál című művem külföldön, Svájcban és Olaszországban is szép publikációt kapott.

Becsüljük meg az utunkra hullatott jót és gyűjtsük össze hitünk templomának szeretet-oltárán! Két feledhetetlen ajándékkal, két csodálatos, unikális emlékkel lepett meg a kitűnő szerkesztő, Szakolczay Lajos és múzsája, Faragó Laura, a kitűnő énekművész. 1998-ban, 75. születésnapomra, egyetlen példányban, kézírással készült a Corvina kódexekkel felérő, bőrkötésű műalkotás, Vincze Zoltán, papírmolnár kézzel merített papírjából, Molnár Imre, iparművész műhelyében, a borítón Zsin Judit reliefjével. Harminc alkotó, képző- és iparművészek, írók és költők, koreográfus, énekművész, zeneszerző, fotóművész, filmrendező tisztelt meg alkotásával a Szakolczay Lajos kezdeményezésére létrejött egyedülálló könyvműremekben, Tornai József, Deim Pál, Orosz János, Marschall László, Kerényi József, Novák Ferenc, Csukás István, Orosz István, Dubrovay László, Parádi Tamás, Tóth Bálint, Lóránt János, Kiss Dénes, Keresztes Dóra, Faragó Laura, Banga Ferenc, Nagy Gáspár, Sára Sándor, König Róbert, Kiossy Irén, Szepesi Attila, Bencsik István, Várnagy Ildikó, Gerle Margit, Gyurkovics Tibor, Szabados Árpád, Kovács Péter, Móser Zoltán és Lászlóffy Aladár műve gazdagítja a születésnapi kódexet. A másik, hasonlóan unikális könyv 1998. május 28-án készült Virágköltészet címmel, ugyancsak Szakolczay Lajosnak köszönhetően és az ő szerkesztésében. Művészetem fő motívuma a virág. Diákkorom óta, több mint hatvan éve festek virágokat, és azt vallom, hogy a gyermekek a virág kelyhében vannak, ártatlanságuk a gyermekboldogságot szimbolizálja. Az utóbb készült kódexben több színes virágkompozícióm szerepel, a műveimhez írt virágversek, Lászlóffy Aladár, Nagy Gáspár, a Londonban élő Határ Győző, Kemsei István, Tóth Bálint, Hárs Ernő, Bertók László, Czigány György, Kalász Márton, Pintér Lajos és Deák László költeményeinek társaságában. Ez a virágcsokor soha nem fog elhervadni! Ez a könyv invitáció és invokáció volt számomra, tiszta pagináin lehetőségem nyílt a színes filctollakkal készült efloreszkátumaim, viráglány-alkotásaim közlésére. Csaknem tíz év telt el a két könyvművészeti alkotás megjelenése óta. Most szeretnék visszaemlékezni Szakolczay Lajos barátomra, akinek egyedülálló irodalomszervezői adottsága Juhász Ferenc Új írás folyóiratában is fontos szerepet kapott, hiszen a szerkesztőség jelentős tagja volt. Ez a folyóirat fénysugárzó fároszként világított a magyar kultúra egén évtizedekig, a szocialista realizmus mutációinak idején a legkitűnőbb alkotók műveit közölte. Legyen hát hála és dicsőség Juhász Feri barátomnak örökké, Isten éltesse! Nesztorom, Baránszky-Jób László, esztéta-filozófus írását is mindenkor közölte. Biztos vagyok abban, hogy ő sem feledkezik meg erről a nagyszerű szerkesztőségről a mennyekben.

Sok minden történt még, amiről nem ejtettem szót. Rajzok tömkelege hever a polcaimon s alussza ott örök álmát. Régi támogatóm, dr. Körmendi Anna a napokban meglátogatott budapesti otthonomban és békéscsabai műtermembe is eljött. Sorra kutatta a polcok rejtekét, a szekrények alját, a feledés mélyéről bányászta elő a rajzaimat, a hatvan éves pályám során rólam készült publikációkat. Összeszámolta, hogy több mint száz helyen volt kiállításom bel- és külföldön, a publikációk száma több száz is lehet. Úgy éreztem, hogy újra felfedezett engem az én legnagyobb meglepetésemre.

Visszagondolva a pályámra, megnyugvással állapítom meg, hogy sikerült elfelejtenem a lelkemen keletkezett sérüléseket, amelyeket az alkotások cipelése közben, mint alkotó elszenvedtem. Ha nem így történik, ha a sok rosszat nem nyeli el a feledés homálya, most nem lenne helye a megbékélésnek, a megbocsátásnak és a megigazulásnak. Hála Istennek elmondhatom, hogy békében élek Istenemmel és mindenkinek ezt kívánom, azoknak is, akik sebeket ejtettek rajtam és azoknak is, akiket félreértés folytán esetleg én bántottam. Szeretném, ha e könyvet nemcsak boldogságbetakarításként olvasnák. Szeretném, ha visszaemlékezésem a megbékélést is szolgálná, amire oly nagy szükség van most, amikor világszerte háborúságok, gyűlölködések pusztítják a testet és a lelket.

Az ember az idő múlásával fizikailag is változik, más-más periódusba érkezik. Nekem mostanában megváltozott a retinám látása, színeim megvilágosodtak, a tárgyi világ egyre inkább jelenséggé válik számomra. Már nem látok olyan messzire mint régen, s mivel szemüveget nem hordok, a világ számomra évek óta hangulat és tünemény. Az évszakok változása csodálatos hangulatokat evolvál, amelyeket a retinám remegő, párás jelenségként fog fel. Monet idős korában festette a legszebb képeit. Most még jobban csodálom az ő művészetét, most ismertem fel, hogy idős korában párás tüneménynek látta a világot.

Ami engem illett, az idők során a szemléletem is változott, most még inkább szeretem a Trianon után megmaradt hazát, és idős koromban sikerül egyre jobban megismernem. Semmi mással nem tudnám elcserélni ezeket a gyönyörű hangulatú tájakat, amelyeket művészetem az utóbbi időkben festményeimen rögzített. Boldogságbetakarító visszaemlékezésemben nem mindig követtem a kronológiát, mert gyermekkori emlékeim sokkal virulensebben élnek bennem, mint mások. De azt hiszem, így vannak ezzel mások is. Megható érzés lett rajtam úrrá, és igaz az a dal, hogy csak a szépre emlékezem. Pedig mindig keresztúton álltam, s az emberiség, hazánk történelmének útjára is igaz ez. Rögös volt az út és mindig választani kellett. Nagyon hálás vagyok az én Istenemnek, hogy mindig átsegített a bajokon, a küzdelmeken, úgy hogy most itt vagyok lőtt, vágott és szúrt sebekkel, de mégis azt mondhatom, hogy békesség és boldogság tölt el, megmenekültem a rossztól s talán ezután is így lesz.

Talán azt is elmondhatom, hogy nem csak sok szeretetet kaptam életem folyamán, hanem, hogy én is adtam, s adok, mert volt és van miből. Bízom az ifjúság jövőjében s azt kérem mindenkitől, hogy segítse pályája kezdetén a fiatalságot, hogy előrejuthasson életútján. Én sem jutottam volna előre, ha nem kaptam volna sok segítséget a pályámon. Az úton mindig akadnak nehézségek, ragadjuk meg a jót, ne késlekedjünk, mert elrepül a jónak az ideje. Fogadjunk mindent dilemmával, fogadjuk el, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, vannak hibáink. A művészet fő célja a hibák állandó javítása. Minden nap fel kell támadni, én is minden nap várom a feltámadást, amelyet az alkotásban találok meg újra és újra.

---