Schéner Mihály
Játék, plasztika, rajz
TARTALOM/CONTENTS, ELŐSZÓ/INTRODUCTION
Tartalom/Contents
1. ELŐSZÓ / INTRODUCTION
1.1. A "Schéner-jelenség" / The Schéner Phenomenon
2. ÉLETRAJZ / BIOGRAPHY
3. ESSZÉK / ESSAYS
3.1. Nem/gyerek/játék / Not/Child's/Play
3.2. Schéner Mihály játékai a porondon / Mihály Schéner's Toys in the Spotlight
4. MŰVEK / ARTWORK
5. MŰTÁRGYJEGYZÉK / LIST OF WORKS
Előszó/Introduction
Aki törvénytáblákat alkot, törvénytisztelő és törvényszegő is egyszemélyben. Aki törvénybe foglalja a rendet, ítéletet mond a káosz felett. A törvénytáblák, akár az itt kiállított csikóhalas diófából készült is, öntörvényű kultúra örökségét hordozzák.
Schéner Mihály pazarló zsenialitással játék-birodalmat teremtett. Világának forma törvénykönyvét a magyar népi hagyományok szentesítik. A gyermekekre jellemző lehet, hogy teremtett világukban, a játékban milyen világot építenek fel. (Utalok itt többek között Polcz Alaine ismert Világjáték-tesztjére is). De nem csak a gyermek által teremtett világra érvényes ez. A felnőttére is.
...
Schéner sokszor beszélt boldog gyerekkoráról. Vidéken - falun, Medgyesegyházán gyerekeskedett, ahol famíliája - szegények voltak - megvalósította a "szív és lélek gazdagságát". "Amit kaptam élményt gyermekkoromban, itt vannak összegyűjtve" - mondta nem egy játék-tárlatán. Szerepe volt ebben ügyeskezű fúró-faragó kovács nagyapjának - és lehet, hogy a hajdanán Békéscsabán működött, Első Magyar Játékszer-gyár (Werther Hugó féle, 1904-1910 között működött) hírének.
Az 1900-as évek elején fedezte fel a művészet a maga számára a játékok világát. Milyen lehetett a Kosztolányi-féle "különös" játék, a "gömbölyű és gyönyörű", "csodaszép és csodajó, a nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű"? Ezt ha nem is tudjuk, a hazai ezerkilencszázas évek eleji játék-tervezői nekibuzdulásról némi szakirodalombeli tájékozódással megtudhatunk egyet s mást: elméletben Szemere Samu foglalta össze pedagógiai-pszichológiai szempontból a jó játék kritériumait: "Azok a játékszerek az élvezetesek és hasznosak, melyek előmozdítják a gyermek spontán tevékenységét, vagyis azok amelyek leginkább táplálják leleményét" - vagyis: az egyszerű, nem részletező játékszer bízza a legtöbbet a gyermek képzeletére. De említhetjük az Iparművészeti Iskolát végzett Wessely Vilmos munkásságát is, aki egyszerű, fűrészelt és esztergályozott fából készített ember- és állatfigurákat, gyakran kosárfonással készített részletekkel kiegészítve, vagy ló-, vár- és doboz funkciójú trójai falovat, vagy a kerekeken guruló-, láda-testű vadrucát. Schénernél is megtaláljuk a kerekeken gördülő állatformát, emberi alakkal kombinálva. A mozgás-mozgatás is megjelenik, a stabil álló formától kezdve billenősen keresztül folytatva a ténylegesen mozgó szerkentyűkig, vagy, más megoldásoknál, a madzagrángatós figurákig. De nem csak a formalelemények variánsai nyűgöznek le bennünket - ezek szóleleményekkel is kiegészülnek.
Olyan gazdag ez a játék-műtárgy sokadalom, mintha egy nagy elvarázsolt dzsungelbe keveredtünk volna, ahol békésen megférnek egymással a való világ lényei, különböző anyagokból, sokféle méretben, békében a fantázia-teremtette figurákkal. Schéner számára óriási kincsestár volt gyerekkora - de legalább olyan nagy szerepet játszott a fantázia is: "Én a fantáziát éppúgy az alkotás domináns szférájának tekintem, mint a természetet. A fantázia területe határtalan. ...Soha nem látott területekre sodor. ...Az, hogy miként keveredik a tudatosság és az ösztönösség ebben a teremtő, fantáziáló állapotban - előttem titok."
A kiállítás megmutatja a Mester "technikáját" is: játékos, kurzív, egyvonallal készített rajzok, ember-, állat-, növény-konfigurációk töltik meg a lapokat, amelyek aztán három dimenzióban, plasztikaként kelnek életre a térben. Organikus biológiai formák - geometriai formákban-síkokban megjelenve alkotnak sorozatokat. Fa, kerámia, fém, és hajdanán: mézeskalács is szolgált alapanyagul ezekhez a játékokhoz. Örömmel találkozunk kombinált: játék-bútor rekonstrukciókkal (Elefánt cókmókláda) is. Szellemes kiegészítője az "elefánt-programnak" a drapp 23 x 15 cm-es csomag, az "Elefánt Puzzle".
Úgy lehetünk részesei a Schéner-féle nagyszabású szellemi kalandnak, hogy megcsodálhatjuk fantáziáját, amelyet összekapcsolt sokféle anyag értő kézműves megmunkálásával.
Schéner Mihály tudta, hogy minden gyermekben benne van az isteni zsenialitásnak a szikrája - ezért is tartotta kötelességének a gyermekkultúra támogatását, pallérozását. Azt, hogy kreativitásra szoktassuk a gyermekeket.
Jó példával járt elöl. Nem bánt szűkmarkúan az ötleteivel: nemcsak zseniális festő volt, de nagyformátumú jelenség is. A sors ajándékának tartom, hogy dolgozhattam vele. 1979-ben az akkor Tihanyi Múzeum néven működő kiállítóhelyen - mely ma ismét a bencések kolostora - több hónapig nyitva tartó kiállítást rendeztünk. Máig rejtély, hogyan is sikerült pazar katalógusra és plakátra forrást teremtenünk - a tervező Kemény Zoltánnal együtt a múzeumi gárda jutalomjátéknak tekintette a vele való közös munkát.
Annak idején elmulasztottam feltenni neki azt a kérdést, amelyet a sziporkázóan sokoldalú, zseniális Jean Cocteau-nak is feltettek: ha tűz ütne ki a műtermében, mit mentene? Mit vinne magával elsősorban? Gyanítom, hogy ugyanazt felelte volna, mint Cocteau: a tüzet.
*
He who creates Tables of the Law, is both law abider and law breaker. He who puts order into law, draws a verdict on chaos. The Tables of the Law, or even the seahorse cookie mold made of walnut wood exhibited here, carry the heritage of self-determining culture.
Mihály Schéner created a toy kingdom of lavish genius. His world of form, his book of law, sanctifies Hungarian folk tradition. Children probably by instinct create their own kind of world through play. I refer here to Alaine Polcz's "Világjáték" [world game] test, amongst others. This not only applies to the world created by children, but to the adults' world as well. And to the world created by this artist!
...
Schéner often spoke about his happy childhood. He grew up in the village of Medgyesegyháza, in the countryside in eastern Hungary. His family - though poor - put 'wealth of heart and soul' into practice. At more than one of his toy exhibitions, he said: "The experiences I had in childhood are gathered together here". His grandfather - a smith, was good with his hands, at carving, drilling - certainly had a role here; as did perhaps local talk of Hugó Werther's First Hungarian Toy Factory that had functioned from 1904-1910 in [nearby] Békéscsaba.
The art world discovered the world of TOYS at the beginning of the 1900s. What could Kosztolányi's special toy have been like? The one [he described as], "round and beautiful, magnificent and wonderful, it can be opened and closed, it is a button, sphere, pearl, and ring". Some information can be found in the professional literature - if we don't already know - about the burst of activity in toy design at the beginning of the 1900s in Hungary. Samu Szemere summed up the theoretical criteria for a good toy from the pedagogical-psychological point of view: "Toys that are enjoyable and useful, facilitate, encourage a child's spontaneous activity, or at least nourish his invention". Simple, uncomplicated toys leave the most to the child's imagination. But we can also mention the work of Vilmos Wessely who graduated from the Budapest College of Arts and Crafts, and made simple wooden sawed and turned human and animal figures, often with added basket-woven details. He also made horses, castles, a wooden Trojan horse that functions as a box, or a wild duck with a box body and wheels. With Schéner we also find animal forms that roll on wheels - combined with human forms. The moving or movable also appear, from stable standing forms to ones that tip, going on to moving gadgets, or other solutions such as figures pulled with string. But it's not just the form-invention variations that bowl us over; it's the word-inventions that come along with them.
This toy-work of art multitude is so rich, it's as if we've wandered into a large magical jungle with room for all the creatures of the world to be peacefully together. The creatures are made of a variety of materials, in many different sizes - they are figures created peacefully with imagination. For Schéner his childhood was a huge treasury - but his fantasy played at least as large a role. "I consider fantasy to be the dominant sphere of creativity, like nature. Fantasy has no borders...It sweeps us into unknown territories....and how, in a state of fantasy, the creator mixes consciousness and spontaneity, is a mystery to me."
The exhibition presents also the Master's technique: playful, cursive, drawings done with one line; man, animal, plant configurations fill the pages, which then come to life in space, in three dimensions, as sculptures. Organic biological forms, geometric forms in planes - which then appear in series. Wood, ceramic, metal; at one time gingerbread dough also served as a medium for those toys. We are also pleased to meet up with combinations: toy-furniture constructions (elephant toy box). A clever addition this time was the exhibition program package: an elephant-puzzle printed on plain 23 x 15 cm cardboard.
This way we can be part of Schéner's kind of large scale intellectual adventure. We can admire his fantasy, which connected many kinds of materials with the work of his understanding hands.
Mihály Schéner knew that in every child there is the spark of God-given genius and that's why he made it his duty to support and cultivate children's culture. So that children can become accustomed to creativity.
He provided a good example. He was not tight-fisted with his ideas: he wasn't just a great painter, he was a large-scale phenomenon. I consider it a gift of fate that I was able to work with him. In 1979 together we curated his exhibition at what was then called the Tihanyi Museum - today it is back to being a Benedictine monastery. The exhibition stayed open for several months. Today I'm still amazed that we were actually able to bring together the lavish catologue and poster with the designer Zoltán Kemény who, like the museum staff, considered [the opportunity of] working with [Schéner] a reward.
At the time I neglected to ask him the question that had also been asked to the scintillating many-faceted genius Jean Cocteau: If fire broke out in his studio, what would he save? What would be the first thing he would take with him? I suspect Schéner would have answered the same as Cocteau: the fire.