---

Tartalom

PREAMBULUM

I. EMANCIPÁCIÓ
Törekvés a civilizáció és kultúra felé
A neológ zsinagóga

II. A TELTSCH CSALÁD GYÖKEREI
A liptószentmiklósi Teltsch család
A szegedi Domán család

III. TELTSCHÉK MAKÓI LETELEPEDÉSE
Teltsch Adolf mecenatúrája
A Hollósy Kornélia Színház

IV. A NAGY HÁBORÚTÓL A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNYIG
Kovács Márton, a tutajos
A Nagy Háború
Trianon után
Fellendülés és numerus clausus-törvény

V. ÉLET A SZUSZOGÓBAN

VI. ÉLET A BÉRPALOTÁBAN

VII. A TELTSCH-VILLA

VIII. A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐSZELE

IX. KOVÁCS KATALIN
A kis "lelenc"

X. VÉSZKORSZAK
A Teltsch család a vészkorszakban
Gettósítás – hatósági leltár
Hamvadó cigarettavég (Rekonstruált történet)

XI. GENOCÍDIUM
A Teltsch szülők a makói gettóban
Poros út – deportálás – (Kovács Katalin memoár)
A szegedi gyűjtőtáborban
Strasshofban, az elosztótáborban
Auschwitzban, a megsemmisítő táborban

XII. A TÚLÉLÉSÉRT
Világégés és mentés
Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége
Makóról – Makóra (Hirsch Zoltán emlékezése)

XIII. A TELTSCH LESZÁRMAZOTTAK SORSA
Teltsch Lilli
– Dr. Baranyi János zongoraművész
– A mentesítés
Teltsch György
Teltsch Pál

XIV. OSTROM IDEJÉN
A szuterén ablakából – ostrom – (Kovács Katalin memoár)

XV. KOVÁCS MÁRTON CSALÁDEGYESÍTÉSE
A piroskabátos kislány – találkozás – (Kovács Katalin memoár)
Újra együtt! (Rekonstruált történet)

EPILÓGUS

MELLÉKLETEK
Rövidítések
Bibliográfia
Fényképek, iratok
Személynevek mutatója

---

Előszó

Jelen kötet lehetőséget ad arra, hogy Kovács Katalin elbeszélése mentén megidézzük Makó prominens családjainak egyikét, a Teltsch család életét, miközben figyelemmel kísérhetjük a Kovács család sorsának alakulását is.

Urbancsok Zsolt főlevéltáros segítségével a levéltári dokumentumok föltárásával szélesedett ki a történelmi rekonstrukció lehetősége. A személyes emlékezéseknek és konzultációknak köszönhetően pontosíthattam a korabeli eseményeket.

Kovács Katalin édesanyja, Chindea Katalin 1941 januárjában tüdőgyulladásban hunyt el. Férje, Kovács Márton hat gyermekkel maradt magára a II. világháború küszöbén, aki a szegedi műszaki alakulatnál, a pontonhidászoknál teljesített szolgálatot. A négy legkisebb gyermek Szegedre került állami gondozásba, onnan pedig nevelőszülőkhöz.

A görögkeleti vallású Kovács Katalin épphogy belépett a negyedik évébe, amikor Makóra helyezték a Teltsch család segítségével. A kislány a Teltsch-villában és Makó-Újvároson élt. Itt vészelte át a deportálást, majd a város ostromát. Teltsch Adolf családja, Kincsesék és a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, alkalmanként jószándékú családok viselték gondját.

1944. június 16-án deportálták Teltsch Adolfot és feleségét is, akiket a kis Katica kétségbeesetten keresett a tömegben, ahonnan Zsiros M. Emília nővér mentette ki. Csak felnőttként értette meg a tragédiát, és a két asszony lélekjelenlétét, az iránta érzett szeretet megnyilvánulását.

Az Ígéret című könyv kísérletet próbál tenni arra, hogy az ígéretek beteljesedésének útját kövesse, mely által kibontakoznak őszinte, tiszta emberi sorsok, jellemek, miközben fölfedezhetünk gyarló személyiségeket, és szembesülünk a megrázó társadalmi igazságtalansággal is, mivel nincs béke az olajfák alatt.

Kovács Katalin féltette gyermekeit, unokáit a veszedelmes világtól, melyet ő átélt.

Két házassága volt. Férje Benák István, majd Köblös József. Három gyermeket szült, de ötöt nevelt föl. Gyermekei: Benák Katalin, Benák István, Köblös Zoltán. Nevelt gyermekei: Köblös Zsuzsanna és Köblös József.

A vásárhelyi rizsföldektől, a körtvélyesi erdőtelepítéstől, a nehéz mezőgazdasági munkáktól a varrásig, számtalan munkával kereste kenyerét, míg felnőttként szakács képesítést szerezhetett. A mindszenti Speciális Szakiskola alkalmazottjaként a kis gazdasszonyok oktatójaként, szakácsként ment nyugdíjba.

Kiváló munkájáért Miniszteri Dicséretben részesült, míg a gyermekközösségért végzett tevékenységéért a Magyar Úttörők Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. Szerette az embereket, akinek tudott, segített. Karitatív tevékenysége kiemelkedett. A délszláv háború menekültjeinek támogatásaként az adományozás mellett egy egész menekült-tábor részére sütött. Gyermekkori álmát nem valósíthatta meg, nem lett belőle színésznő, csak amatőr színjátszó, de lett belőle jó anya! Mint minden testvére, édesapjától ő is megtanult tamburálni, énekelni. Háborús és erdélyi dalokat gyűjtött, melyet hangfelvételen tervezett megörökíteni.

Éjszakánként rémálmai tartották fogva a háború borzalmaival. Időről-időre kutatta makói gyermekkorának helyszíneit, a zárdát, iskoláját, templomokat, a Kálvária kápolnát, a Korona szállót és bérpalotát, a villát, az állomásokat, a mozit, Kincses bácsi műhelyét és Emília nővért... Hálából az 1990-es évek elején kezdte el a memoárját, de korai halála miatt nem valósíthatta meg.

Memoárja most levéltári kutatásokkal egészült ki, melyet az érintett családok, sorstársak emlékezései tesznek teljessé.

A Kőrózsák című kötet Zsiros M. Emília nővért és családját mutatja be az egyház szerepvállalásával, s enged betekinteni Kovács Katalin világába. Az Ígéret című kötet a Teltsch család sorsát tárja föl, érintve a Kovács család életét.

A Kőrózsák és az Ígéret című kötetek önállóan is egészek, ugyanakkor kapcsolódnak is egymáshoz, melynek köszönhetően összefüggéseiben ismerhetjük meg a sajátos nézőpontból föltárt időszakot és hőseit. Mindezt szép és értékes képi anyaggal illusztrálva, mely nemcsak igazolja a múltat, hanem segít megidézni a régiek hiteles életét...

---