---

Tartalom

ELSŐ RÉSZ. A FORDÍTÁS ELMÉLETE

1. A NYELVÉSZETI FORDÍTÁSELMÉLET KELETKEZÉSE
1.1. A fordítói tevékenység jellege
1.2. A fordítói tevékenység eszköze
1.3. A fordítói tevékenység tárgya
1.4. Van-e folytonosság a fordításelméletben?
1.5. A fordítás mint szakma
1.6. A fordítás mint tantárgy
1.7. A fordítás mint kutatási tárgy
1.8. A műfordítás és a szakfordítás aránya
1.9. A nyelvészet megjelenése
1.10. Az irodalmi és a nyelvészeti megközelítés
1.11. Fordításelmélet és kontrasztív nyelvészet
1.12. A fordításelmélet és a kontrasztív nyelvészet különbsége
1.13. Fordításelmélet és kontrasztív szövegnyelvészet
1.14. A fordítási szituáció nyelvi és nyelven kívüli elemei
1.15. A fordításelmélet mint interdiszciplináris tudomány
1.16. A fordításelmélet mint hasznos tudomány
1.17. A fordításelmélet mint alkalmazott nyelvészet
1.18. A fordításelmélet definíciója
1.19. A fordításelmélet első korszakának főbb művei

2. FORDÍTÁSELMÉLET ÉS SZOCIOLINGVISZTIKA
2.1. Egyéni beszédsajátosságok visszaadása
2.2. Tájnyelvi jellegzetességek visszaadása
2.3. Alá- és fölérendeltségi viszonyok visszaadása
2.4. Az ekvivalens nélküli lexika fordítása
2.5. Fordíthatóság - fordíthatatlanság
2.6. A reáliák és a fordíthatatlanság
2.7. Mit nyújthat a fordítástudomány a szociolingvisztikának?
2.8. Mit nyújthat a szociolingvisztika a fordítástudománynak?
2.9. Új kihívások a fordítás szociolingvisztikája számára

3. FORDÍTÁSELMÉLET ÉS PSZICHOLINGVISZTIKA
3.1. Percepció és produkció a fordításban
3.2. A szinkrontolmácsolás mint pszicholingvisztikai kísérlet
3.3. A hallgatás és a beszélés egyidejűsége
3.4. A percepció aktivitása
3.5. Tolmácsolástól független kísérletek
3.6. A valószínűségi előrejelzés
3.7. A hipotézisek fajtái
3.8. A hipotézisalkotás jellege
3.9. A fordítás/tolmácsolás egysége
3.10. Anyaggyűjtési nehézségek
3.11. A fordító "belső beszéde" és az introspekciós módszer

4. FORDÍTÁSELMÉLET ÉS SZÖVEGNYELVÉSZET
4.1. Szövegközpontúság a fordításban
4.2. Eltávolodás a szövegtől.
4.3. Visszatérés a szöveghez
4.4. A belső szerveződés felőli megközelítés
4.5. A szövegtípusok felőli megközelítés
4.6. Szakszövegtipológia
4.7. A két megközelítés integrációja
4.8. A kvázi-helyesség kutatása
4.9. Szkepticizmus a szövegszintű megközelítéssel kapcsolatban
4.10. A szövegnyelvészet mint divat

5. A FORDÍTÁS FOLYAMATÁNAK NYELVÉSZETI MODELLJEI
5.1. Analízis és szintézis
5.2. Az átváltási szakasz
5.3. A denotatív (szituatív) modell
5.4. A transzformációs modell
5.5. A szemantikai modell
5.6. Az ekvivalencia szintjeinek modellje

6. AZ EKVIVALENCIA FOGALMA A FORDÍTÁSELMÉLETBEN
6.1. Az olvasó, a fordító és a kutató ekvivalencia-felfogása
6.2. Az ekvivalencia különböző megközelítései
6.3. Catford ekvivalencia-felfogása
6.4. Nida ekvivalencia-felfogása
6.5. Egyéb ekvivalencia-felfogások
6.6. Mit kell megőrizni a fordításban?
6.7. Komisszarov ekvivalencia-felfogása
6.8. A kommunikatív ekvivalencia feltételei
6.9. Az ekvivalencia fogalmának elvetése

7. MERRE TART MA A FORDÍTÁSTUDOMÁNY?
7.1. Új elnevezés
7.2. Új társadalmi feladatok
7.3. Új műhelyek
7.4. Új folyóiratok
7.5. A fordításelmélet második korszakának főbb művei
7.6. Új kutatási módszerek
7.7. Új témák megjelenése

MÁSODIK RÉSZ. A FORDÍTÁS GYAKORLATA

1. ÁTVÁLTÁSI MŰVELETEK A FORDÍTÁSBAN
1.1. Az átváltási művelet fogalma
1.2. A fordítás folyamata és az átváltási műveletek
1.3. Behelyettesítés és transzformáció
1.4. A fordítás mint választások sorozata
1.5. Esettanulmány a választási szempontokról
1.6. Az átváltási műveletek osztályozása
1.7. Források

2. A LEXIKAI ÁTVÁLTÁSI MŰVELETEK
2.1. A lexikai átváltási műveletekről általában
2.2. Jelentések szűkítése (differenciálás és konkretizálás)
2.3. Jelentések bővítése (generalizálás)
2.4. Jelentések összevonása
2.5. Jelentések felbontása
2.6. Jelentések kihagyása és betoldása
2.7. Jelentések áthelyezése
2.8. Jelentések felcserélése
2.9. Antoním fordítás
2.10. Teljes átalakítás
2.11. Kompenzálás

3. A GRAMMATIKAI ÁTVÁLTÁSI MŰVELETEK
3.1. A grammatikai átváltási műveletekről általában
3.2. Grammatikai konkretizálás és generalizálás
3.3. Grammatikai felbontás (felemelés) és összevonás (lesüllyesztés)
3.4. Grammatikai kihagyás és betoldás
3.5. Grammatikai áthelyezések
3.6. Grammatikai cserék

HARMADIK RÉSZ. PÉLDATÁR A LEXIKAI ÁTVÁLTÁSI MŰVELETEKHEZ (ANGOL-NÉMET-FRANCIA-OROSZ)

1. JELENTÉSEK SZŰKÍTÉSE (DIFFERENCIÁLÁS ÉS KONKRETIZÁLÁS)
1.1. Testrészek konkretizálása
1.2. Idéző igék konkretizálása
1.3. Kezdő igék konkretizálása
1.4. Igék általános jelentésszűkítése

2. JELENTÉSEK BŐVÍTÉSE (GENERALIZÁLÁS)
2.1. Testrészek általánosító fordítása
2.2. Napszakok általánosító fordítása
2.3. Az igék általános jelentésbővülése
2.4. Reáliák általánosító fordítása

3. JELENTÉSEK ÖSSZEVONÁSA
3.1. Kezdő ige beolvasztása a főigébe
3.2. Idéző igék módhatározójának beolvasztása az igébe
3.3. Általános jelentésű ige összevonása konkrét jelentésű főnévvel vagy melléknévvel
3.4. Összevonás rokonságnevek és egyéb páros megnevezések esetében

4. JELENTÉSEK FELBONTÁSA
4.1. Kezdő igék kiválása a szintetikus magyar igéből
4.2. Módhatározó kiválása a szintetikus magyar igéből
4.3. Idéző igék módhatározójának kiválása
4.4. A konkrét jelentésű ige felbomlása általános jelentésű igére és konkrét jelentésű főnévre vagy melléknévre
4.5. Felbontás rokonságnevek esetén
4.6. Felbontás körülíró fordítás esetén

5. JELENTÉSEK KIHAGYÁSA
5.1. Márkanevek kihagyása
5.2. Jelzőként használt ország-, város-és népnevek kihagyása
5.3. Városrészek, utcák, intézmények nevének kihagyása
5.4. Megszólítások, udvariassági formák kihagyása
5.5. Történelmi reáliák kihagyása
5.6. Vegyes reáliák kihagyása
5.7. Nyelvi utalások, szójátékok kihagyása

6. JELENTÉSEK BETOLDÁSA
6.1. Magyarázó betoldás márkaneveknél
6.2. Magyarázó betoldás étel- és italneveknél
6.3. Magyarázó betoldás földrajzi neveknél
6.4. Magyarázó betoldás intézményneveknél
6.5. Magyarázó betoldás történelmi reáliáknál
6.6. Magyarázó betoldás vegyes reáliáknál
6.7. Betoldás megszólításoknál

7. JELENTÉSEK FELCSERÉLÉSE ÉS AZ ANTONÍM FORDÍTÁS
7.1. A cselekvés eredményének felcserélése a cselekvéssel
7.2. A cselekvés helyének felcserélése a cselekvéssel
7.3. A cselekvés okának felcserélése a cselekvéssel
7.4. Állapot felcserélése cselekvéssel
7.5. Tulajdonság felcserélése cselekvéssel
7.6. Tulajdonság felcserélése a cselekvés módjával
7.7. Antoním fordítás

8. TELJES ÁTALAKÍTÁS
8.1. Teljes átalakítás étel- és italneveknél
8.2. Teljes átalakítás személyneveknél, államneveknél, mesefiguráknál
8.3. Teljes átalakítás megszólításoknál
8.4. Teljes átalakítás gyermekjátékoknál
8.5. Teljes átalakítás történelmi reáliáknál
8.6. Teljes átalakítás vegyes reáliáknál
8.7. Teljes átalakítás idiomatikus kifejezéseknél
8.8. Teljes átalakítás valamely forrásnyelvi formára való utalásnál
8.9. Teljes átalakítás pénzeknél, mértékegységeknél

9. KOMPENZÁLÁS
9.1. Veszteségek
9.2. Nyereségek (dúsítás?)
9.3. Lokális kompenzáció
9.4. Globális kompenzáció

NEGYEDIK RÉSZ. PÉLDATÁR A GRAMMATIKAI ÁTVÁLTÁSI MŰVELETEKHEZ (ANGOL-NÉMET-FRANCIA-OROSZ)

1. GRAMMATIKAI KONKRETIZÁLÓDÁS ÉS GENERALIZÁLÓDÁS
1.1. A nemek konkretizálódása
1.2. A nemek generalizálódása
1.3. A generalizálódás miatti félreérthetőség

2. GRAMMATIKAI FELBONTÁS ÉS FELEMELÉS
2.1. Mondathatárok felbontása (több mondat)
2.2. Mondaton belüli felbontás (több mondategység)

3. GRAMMATIKAI ÖSSZEVONÁS ÉS LESÜLLYESZTÉS
3.1. Mondatok összevonása (kevesebb mondat)
3.2. Mondaton belüli összevonás (kevesebb mondategység)

4. GRAMMATIKAI BETOLDÁS
4.1. Betoldások a főnevek bővíthetőségi különbségei miatt
4.2. Alany betoldása
4.3. Tárgyi bővítmény betoldása
4.4. Birtokos jelző betoldása
4.5. Hiányos mondatok kiegészítése

5. GRAMMATIKAI KIHAGYÁS
5.1. Kihagyás a főnevek bővíthetőségi különbségei miatt
5.2. Alany kihagyása
5.3. Tárgyi bővítmény kihagyása
5.4. Birtokos jelző kihagyása
5.5. Hiányos mondatok keletkezése a fordításban

6. GRAMMATIKAI ÁTHELYEZÉSEK (SZÓRENDI VÁLTOZTATÁSOK)
6.1. Hangsúlyos mondatrész balra helyezése
6.2. Hangsúlyos mondatrész jobbra helyezése
6.3. Jobbra álló jelzők balra helyezése
6.4. Balra álló jelzők jobbra helyezése
6.5. Alany előrehozása
6.6. Kötőszók beljebb csúsztatása
6.7. Megszakítások áthelyezése
6.8. Idéző mondategység áthelyezése

7. GRAMMATIKAI CSERÉK
7.1. Többes szám → egyes szám váltás
7.2. Főnév, melléknév felváltása igével ("igésítés")
7.3. Szenvedő → cselekvő váltás

IRODALOMJEGYZÉK
1. Szakirodalmi hivatkozások
2. Szépirodalmi források

SUMMARY

---

Előszó

Könyvem első része a budapesti és a miskolci bölcsészkaron 1991 és 1993 között tartott fordításelméleti előadásaim szerkesztett változata; második része angol és orosz szakos hallgatóknak tartott fordítástechnikai szemináriumaim törzsanyagát tartalmazza.

Az első rész - "A fordítás elmélete" - a fordítás nyelvészeti megközelítésének keletkezését, önálló tudománnyá válását írja le, majd az egyes fejezetek sorra veszik a fordítás folyamatában szerepet játszó összes nyelvi és nyelven kívüli tényezőt: a forrásnyelvet és a célnyelvet, a forrásnyelvi szöveget és a célnyelvi szöveget, a forrásnyelvi feladót, a fordítót és a célnyelvi olvasót, valamint a fordítás létrejöttének földrajzi, történelmi és társadalmi körülményeit, s megvizsgálják, hogy a fordításelmélet különböző "segédtudományai" - a kontrasztív nyelvészet, a szociolingvisztika, a pszicholingvisztika és a szövegnyelvészet - hogyan segítik a fordításelméletet e tényezők tanulmányozásában. Külön fejezetet szentelünk a fordításkutatás két nagy elméleti problémájának: a fordítási folyamat modellálásának és a fordítási ekvivalencia kérdésének. A könyv első része a fordítástudomány jelenlegi helyzetének áttekintésével, új műhelyek, új folyóiratok, új témák, új kutatási módszerek ismertetésével zárul.

A második rész - "A fordítás gyakorlata" - a fordító által végzett átváltási műveleteket tekinti át. A fordító a legegyszerűbb mondat fordításakor is bonyolult műveletsort végez. Ezeknek a műveleteknek egy része a nyelvek rendszerbeli különbségei által indokolt kötelező átváltási művelet, elvégzésük nélkül a fordító nem kapna grammatikailag helyes célnyelvi mondatot. A műveletek másik része azonban nem magyarázható a nyelvek rendszerbeli különbségeivel, mégsem tekinthető önkényesnek, szubjektívnek, egyszerinek és megismételhetetlennek. Ezek a műveletek a fordítás folyamatának általános törvényszerűségeivel magyarázhatók, és ha a műveletek előbbi csoportját "nyelvspecifikus" műveleteknek nevezzük, akkor ezt az utóbbi csoportot "fordításspecifikus" műveleteknek kell neveznünk.

A fordításkutatás egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy a látszólag szubjektív fordítói döntések mögött objektív törvényszerűségeket tárjon fel, minél több műveletre tudjon magyarázatot találni, minél több műveletet tudjon rendszerbe illeszteni. Ilyen rendszer felállítására tesz kísérletet a könyv második fejezete az átváltási műveletek áttekintésével, osztályozásával, indoklásával.

A harmadik és a negyedik rész - "A lexikai és grammatikai átváltási műveletek példatára" - úgy keletkezett, hogy az ELTE Fordító- és Tolmácsképző hallgatóinak, akik nyelvi szakirányuktól függetlenül közös fordításelméleti előadásokat hallgatnak, a vizsga részeként példatárat kell összeállítaniuk az átváltási műveletek illusztrálására valamely angol, német, francia vagy orosz írásmű és magyar fordítása alapján.

Ezt a feladatot a hallgatók olyan nagy kedvvel s lelkesedéssel végezték, hogy hatalmas négy-, illetve ötnyelvű példaanyag gyűlt össze lexikai és grammatikai átváltási műveletekből. Ez a sok tanulságot hordozó anyag mintegy magamagát kínálta, hogy legérdekesebb darabjait függelékként beemeljem készülő könyvembe. Az anyag rendszerezésekor azonban kiderült, hogy a példatár áttekinthetőségét és egyben használhatóságát is nagymértékben növeli, ha az egyes műveleteket megvilágító példák előtt röviden jellemzem a műveletet, majd magyarázatokat is fűzök az egyes példákhoz. így végül is a példatár függelékből a könyv legtestesebb részévé nőtte ki magát.

Az eredetileg angol-magyar, magyar-angol, orosz-magyar, magyar-orosz fordítási irányra kidolgozott rendszerbe akadálytalanul illeszkedtek bele a német-magyar, magyar-német, francia-magyar, magyar-francia példák, bizonyítva azt, hogy e négy indoeurópai nyelv a köztük lévő különbségek ellenére azonos módon "áll szemben" a finnugor eredetű magyarral, s ez a négy nyelv azonos vagy hasonló jellegű problémák elé állítja a fordítót, bármely indoeurópai nyelvből fordít magyarra és vissza.

Az a körülbelül száz - részben nyelvspecifikus, részben fordításspecifikus - művelet, melyre a könyv harmadik és negyedik része négy nyelven több mint ezer példát ad, a Mengyelejev-féle periódusos rendszerhez hasonlóan, mintegy kijelöli szinte azoknak a műveleteknek a helyét is, melyekről a könyvben nem esik szó.

Beleilleszthetők a rendszerbe a nem szépirodalmi művek fordításakor végzett átváltási műveletek is, szépirodalmi példákat csak azért választottunk, hogy példatárunk mondatait megóvjuk a gyors elavulástól. A magyar és a világirodalom remekművei tehát csak példaanyagot szolgáltatnak mondanivalónkhoz, könyvünk nem arról szól, hogyan kell Dickenst, Thomas Mannt, Balzacot, Paszternákot magyarra, Mikszáthot, Krúdyt, Karinthyt, Rejtőt angol, német, francia vagy orosz nyelvre fordítani, hanem arról, hogyan működnek a fenti nyelvek - és a nyelvek általában - fordítás közben.

Mivel név szerint nem tudom megemlíteni azt a több mint kétszáz budapesti és miskolci hallgatót, akiknek példáit a könyv utolsó két fejezete tartalmazza, ezúton szeretném megköszönni a munkájukat. Segítségükkel a példatár mintegy 150 idegen nyelvű írásmű és magyar nyelvű fordítása, illetve mintegy 50 magyar írásmű és idegen nyelvű fordítása, azaz összesen körülbelül 400, általam megadott szempontok szerint átvizsgált, könyvnyi terjedelmű szöveg (és csaknem 200 fordító munkája) alapján készült.

A hallgatók munkája nélkül könyvemnek ez a fontos és talán majd legtöbbet forgatott része bizonyára kisebb és kevésbé változatos korpuszra támaszkodnék, holott éppen mivel a fordítás alapvető, legközönségesebb s bármely írásmű fordításánál alkalmazható vagy alkalmazandó műveleteit kívántam bemutatni s korántsem kivételes műfordítói leleményeket, az anyag számos stílusréteget, műfajt és nyelvi szintet felvonultató sokszínűsége egyszersmind legfőbb erénye is szememben.

Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén dolgozó kollégáimnak, Simigné Fenyő Saroltának, Dobos Csillának és Salánki Ágnesnek, akik az 1992-93-as tanévben először vállalkoztak arra, hogy könyvemet az oktatási gyakorlatban kipróbálják, és hasznos tapasztalataikat megosztották velem.

Budapest, 1994. február
Klaudy Kinga

---