Magyar fürdőalmanach
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető (Horváth Gábor - Monok István)
Víz az éltető őselem (Fluck István - Gerzanics Annamária - Fejér László)
A gyógyító víz (Fluck István - Gerzanics Annamária - Fejér László)
Ivókúrák (Zajkás Gábor)
A római thermaetől a török ilidzsáig - a hazai fürdőkultúra kezdetei (Fejér László)
Fürdői élet Magyarországon 1780-1848 között (Petneki Áron)
A magyar fürdőfejlődés aranykora (Nagy Zoltán)
A mi fürdőink (Kis Domokos Dániel)
Fürdőfejlesztés és tervgazdálkodás. Törekvések és eredmények az 1920-as évektől az 1990-es évekig (Fejér László - Fluck István)
Gyógyüdülés és üzleti vállalkozás. A Danubius Hotels Group 30 éve (Bíró Anna)
Fürdőkultúra és egészségturizmus. A fürdő mint turisztikai termék (Bánki Erik - Lasztovicza Jenő - Kovács László - Ruszinkó Ádám)
FÜGGELÉK
Ásványvizeink (Bikfalvi Istvánné)
A magyar balneológia kiemelkedő személyiségei (Fluck István)
Híres építészek híres fürdői (Fejér László)
Szervezetek és személyiségek (Fluck István)
Válogatott szakirodalmi jegyzék
Magyarország fürdői
Helységnévmutató
Képjegyzék a fürdőtörténeti tanulmányokhoz
Személynévmutató
A fürdők jelenének és jövőjének bemutatása előtt, a változások jobb megítélése érdekében, a fürdők múltjáról is ejtsünk néhány szót. A Kárpát-medencében a fürdőkultúra ősi nyomai is megtalálhatók. A rómaiak több településen fejlett fürdőkultúrával rendelkeztek, melynek nyomait a régészeti feltárások bizonyítják. A feltárt fürdőmaradványok mérete és művészi szintű kialakítása is meglepő. Mindezek azt bizonyítják, hogy a rómaiak igen magas szintű fürdőkultúrát és fürdőépítészetet honosítottak.
A következő kor, melyből maradandó fürdőemlékeink vannak, a török megszállás korszakára esik. Egyedi fürdőket építettek a törökök melegvizes medencékkel, mely eltér a tradicionális "török fürdő"-től. Ebben a korban is a társadalmi élet fontos eleme volt a fürdőzés.
A fürdők fejlődése újabb lendületet a XVIII-XIX. században kapott. Pöstyén, Trencsény, Tarcsafürdő, Szováta, Tusnád virágzott. Az 1867-es kiegyezés után megindult fejlesztések a fürdőkre is kiterjedtek, és az 1900-as századforduló nagy építkezéseivel Budapestnek, az alakuló főváros világvárosi rangját korszerű fürdők, gyógyhelyek építéseivel is emelni kívánták. Társadalmi mozgalom is segítette a magyar fürdőügy fejlesztését: megalakult a Magyar Védő Egyesület, amely kiadványokkal, évkönyvekkel rendszeres propagandát fejtett ki a magyar fürdők igénybevétele és fejlesztése érdekében is.
Érdemes idézni egyik jelszavát: "Fürdőink és ásványvizeink támogatása a közigazgatási hazafiasság egyik fő feladata." Újabb politikai lökést adott a fürdők fejlesztésének az I. világháború után a trianoni határok meghúzása, mellyel gyakorlatilag a nagy és ismert gyógyfürdők a határon kívül kerültek. Magyarországnak nem volt tengere, ennek pótlására lankás fövenyfürdőket és hullámfürdőket építettek a kor legmagasabb technikai színvonalán.
A fejlesztések a csúcsot 1937-ben érték el, amit a világ azzal ismert el, hogy ebben az évben Budapesten a Gellért Gyógyfürdőben Szállóban alakult meg a Nemzetközi Fürdőszövetség, melynek örökös székhelyéül Budapestet jelölték ki.
Az indoklás így szólt "...egyetlen város sem tarthat igényt erre több joggal, mint Budapest, amelyet a természet pazar bőkezűséggel halmozott el kitűnő hatású gyógyvizekkel, páratlan természeti szépségekkel; Amellett Budapestet magas orvosi felkészültsége, gyógyintézményeinek kitűnő felszerelése, a tudományos kutatás magas színvonala méltóvá teszi, hogy a gyógyfürdők nemzetközi ügyeit innen intézzék."
Ma a közfürdők és számos magán jellegű fürdő kiépítettsége és technikai színvonala nagyon eltérő képet mutat. A Magyar Fürdőszövetség az Országos Széchényi Könyvtárral közösen arra vállalkozott, hogy bemutassa a magyar fürdőkultúra múltját és jelenét.
Remélem sok értékes információt talál a Kedves Olvasó ebben a képekkel gazdagon illusztrált kiadványunkban és vendégként is meglátogatja az itt bemutatott fürdőket.
Horváth Gábor
a Magyar Fürdőszövetség elnöke
Az Országos Széchényi Könyvtár fennállásának bicentenáriumi ünnepségei számos lehetőséget kínáltak arra, hogy elgondolkodjunk a nemzeti könyvtárak időben változó feladatrendszerén. Joggal kérdezheti azonban az olvasó, hogy ebben a feladatrendszerben hol van a helye a magyarországi fürdőkről szóló történeti áttekintésnek?
A választ egyszerűen és röviden is megfogalmazhatjuk: a nemzeti könyvtár, mint tudományos műhely természetszerűleg intézményesen is foglalkozhat a magyar művelődéstörténet bármelyik fejezetével. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy ez a magyarázat mindenkit kielégítene, ezért valamivel hosszabb érvelésre is szükség lehet. A humán tudományos kutatásban az alapkutatásnak minősülő forrásfeltárás jelentős mértékben a közgyűjteményekbe szorul. Így van ez nagyobb hagyományú kutatási területeken is, de főképpen így van ez az egyes korok hétköznapjainak a kutatásában. A fürdőélet - bármennyire is elsősorban az ünnepnapokon, vagy pihenésképpen mentek az emberek ezekre a helyekre - egyike ezeknek a kutatási területeknek. Kósa László klasszikusnak számító monográfiája (Fürdőélet a Monarchiában. Budapest, 1999) módszertanilag és eredményeit tekintve is követésre méltó munka, de nem helyettesíti a módszeres forrásfeltárást. Ez az alapkutatás pedig szükségképpen összekapcsolódik a Nemzeti Könyvtár Kisnyomtatványtárának állományleírásával (képeslapok, plakátok, hirdetések stb.) A forrásfeltárás - könyvtári szempontból: katalogizálás - mentén természetes módon akadnak olyan témák, amelyeket egyegy tanulmányban közre lehet adni.
A Magyar Fürdőszövetség és az Országos Széchényi Könyvtár közös vállalkozásában megjelenő kötet fórumot biztosít az új eredmények közzétételéhez, de emellett album-jellegénél fogva képi segédletül is szolgál az említett tudós értekezéshez is. A kötet megjelenése, és a nagyközönség elé bocsátása jó alkalmat ad egy kamara-kiállítás megrendezéséhez, amelyen bemutatjuk azt a képanyagot, amely a könyvbe terjedelmi okokból már nem férhetett bele. Így a fürdést, a fürdőket kedvelő közönség találkozhat a könyv és a könyvtár szerelmeseivel - a kölcsönös jó példa adása pedig az egészséges, művelt emberek számának gyarapodásával járhat.
Monok István
az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója