Trianon utóélete, az első sikerektől a százéves évfordulóig
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Előszó
Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. Balassagyarmat felszabadítása 1919. január 29-én
Soós Kálmán: Kercaszomor, a "legbátrabb falu". Az 1920. augusztusi szomoróci fegyveres felkelés és a Communitas Fortissima címért folytatott küzdelem története
Suba János: Somoskőújfalu hazatérése (1921-1924)
Tóth Imre: A leghűségesebb város. Sopron és a civitas fidelissimagondolat a rövid XX. században
Szávai Ferenc: Az osztrák-magyar határváltozás 1923
Gulyás László: Erősödő magyar revíziós diplomácia, avagy az 1938. évi magyar-kisantant tárgyalások, különös tekintettel a bledi egyezményre
Botlik József: Kárpátalja visszavétele és újraegyesülése Magyarországgal 1939. március 15-17., 23-24.
Babucs Zoltán: A Délvidék visszatérése 1941
Hollósi Gábor: Újabb országcsonkítás a második világháború után: Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár (1947)
Borvendég Zsuzsanna: Trianon megítélése a kommunizmus évtizedeiben
Vizi László Tamás: Trianon, rendszerváltozás, nemzetpolitika, nemzeti összetartozás 1990-2010
A kötet szerzői
Fülszöveg
Trianon utóélete - Az első sikerektől a százéves évfordulóig címmel rendezett tudományos konferenciát a Magyarságkutató Intézet Budapesten, 2020. szeptember 3-án. A konferencián a helyi jellegű, határkiigazító sikerek (1919-1924), az országgyarapítás (1938-1941), valamint Trianon 1945 utáni megítélése és a 2010 utáni szellemi nemzetegyesítés folyamata témakörökhöz kapcsolódóan tizenegy előadás hangzott el. Az előadók által megírt, számos új kutatási eredményt felmutató tanulmányból összeállított kötetet veheti most kezébe a tisztelt Olvasó.
A trianoni békediktátumra eleddig három magyar válasz született. Az első a békés területi revízió volt, az első és második bécsi döntés nemzetközi döntőbíráskodás révén született meg, míg Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásakor, az ott élő magyarság védelmében lépett fel a Magyar Királyi Honvédség Kárpátalján és a Délvidéken. Az országgyarapítás eredményeinek megőrzése érdekében kellett belépnie Magyarországnak a megújult világháborúba, de vesztes félként ismét elveszítette valamennyi, 1938-1941 közötti területgyarapodását. A második az 1989-ig regnáló kommunista diktatúrához köthető, amely 1956 mellett Trianont is "indexre" tette, az internacionalizmus jegyében teljesen lemondva a szomszédos, "baráti" államokban élő magyarságról, akiket cinikus módon kiszolgáltattak ottani elvtársaiknak. A harmadik a rendszerváltozástól napjainkig tartó folyamat, a nemzeti-keresztény kormányok által meghirdetett, a határok felett átívelő szellemi nemzetegyesítés. Ennek révén sikerült meghaladnunk Trianont. Nem szabad elfelednünk, bár a határokat átrajzolhatták felettünk a megkérdezésünk nélkül, de attól még a magyar nemzet egy és oszthatatlan, államhatáraink pedig nem azonosak a magyar nemzet határaival.
E célt szolgálja jelen kötetünk is, hittel vallva Szabó Dezső nagyszerű gondolatát: "Minden magyar felelős minden magyarért."