Tercsi Mihály
Csillagok porából
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Hozzátok, akikhez szól!
A költészetről röviden
Ars poetikám
Stílusom
Bevezető
Mottó
A mottóhoz
Rák jegyében
Töltődés
Kiterjedve
Jövőmre vigyázva
22. születésnapodra
Bennem dobbanva
Erőd, gyengeséged
A szenvedély vonata
Kétségünk oldásában
Inspiráció
Szereteted
Csillagok porából
Spontánia - A gondolatok okán
Árnyjáték
Spontánia - Tézisek, hipotézisek
Arctalanul
Körforgás
Karmám
Változva, változatlanul
A XXI. század előestjén
Gyökereimet vesztetten
Jövőmbe pillantva
Énemből kilépve
Nyelvünkbe örökítve
Mióta már?
Virtuális valóságom
A végtelen képeihez
Aggódva jövődért
Önhipnózisban
Devolúciós rejtély?
Spontánia - Velünk, önmagunkért
Jövőtudatom
Bennem csendesülve
Tudatomba rejtetten
Szellem-szemelvények
Befelé hasadás
A formák
Újévi fohász
Spontánia - Az élet utórezgése
Születésnapodra
Spontánia - Egy villanásnyi eszmefuttatás a szép fogalmáról
Atommáglyám sugárzón
Szomjúság
A szenvedőkért
Terjedő szürkeség
A szorítás tágulatában
Spontánia - Önkéntelen benyomások a tisztaságról
Ihletemhez
Belső zenei hangok
Szemük tükrében
Aforizmák
Jelenés hullámaiban
Holtpontról
Megkísértő messzeség
Sötétlőn fénylő álmaim asszonya
Metamorfózis
Sorsommal szinkronban
Még benned rejtezem
Emlékedben bujdosva
Álomképekben
Ideámat vesztetten
Hitem átkodban
Szinopszis
Tézis az orvosláshoz
Ismét élek
Őszülő jelmezen
Utószó
Epilógus
...S egyszer
Művészeti stílus
Előszó
... Mint világunk történéseinek folyamába merített szűrő, fogtam fel életem eseményeinek minden mozzanatát, és a hatások s kölcsönhatások megérintő lélekrezdülései indították meg bennem az írás kényszerét.
Élem mindennapjaim, az élettér kicsiny, de szenvedélyekben s indulatokban dús, markáns s egyben érzékletesen rapszodikus körülményei között, átérezve a földi lét spiráljának örök misztériumát, a szeretet és gyűlölet bennünk rejtőző szélsőségei között.
Természetesen, a mindenkori társadalmak felgyülemlő feszültségeit önkéntelenül is tovább hordozzuk magunkban, melyek reflexeket működtetnek így vagy úgy mindannyiunkban. Az ősi ösztön, a tiszta, kreatív tudással ötvözötten azonban csodákra lehet képes!
A harmadik évezred küszöbén az értelmes és becsületes tenniakarás transzformáltan inspiráljon hát mindenkit! Mindehhez azonban mindenképp szükség van a szeretet melegére, különben megfagyna körülöttünk minden.
Mindenesetre, fogódzót találnunk kell, az abszolút reménytelenséget "teremtő" közegekben is.
A Lélek virágai című első kötetem fogadtatása arra engedett következtetni, hogy megjelentetésének volt értelme, a kiadás körülményeit megkeserítő álmecénások viselt dolgai ellenére is.
A Csillagok porából című művem szerkesztésekor - kissé eltérve a hagyományoktól -, arra is törekedtem, hogy olykor egy-egy önvallomással tegyem érdekesebbé könyvemet.
Remélem, hogy minden kedves olvasónak újdonságot hordozó esztétikai élményt nyújtanak sajátos stílusú írásaim.
Kecskemét, 1999. január 27.
T. M. A szerző