---

Tartalom

VÉGLEG MOST

I.
A berlini szín
Az éteri szín
De profundis

II.
Alkaiosz Szapphónak
Szapphó Dikának
Eurüdiké a kézfogón
Rítus
Eurüdiké Orpheusznak
Költő dala nőkhöz
Szimbolizmus
A távozóhoz
Orpheusz a felvilágban
Apollón és Orpheusz
Jefte lánya
Sámson
Dávid elsiratja Jonatánt
Bethsabé álma
Dávid menekül Jeruzsálemből
Heródes végnapjai
Saul panasza
Flashback
Egyiptomi múmia
Pilátus előtt
Utolsó vacsora
Új tanítás
A gázlón
Angyali üdvözlet
Szeráf
Mariegola
Reneszánsz
Casanova gyermekkora
Ifjúság
A bak
Vurstliban
Harmat
Larisza Fjodorovna búcsúja
In memoriam
Pár
Gyufaskatulyák
Múzsa
Pilla-tánc
A szabadok
Sz. P.-nek Taganrogba
Tilos rakpart
Hullámhegy
Hullámvölgy
Szabadesés
Az emlék
Arc anyajeggyel
Sokk
Éji folyó
Itt és most
Szerkezet
Szfinx
Menádok

SZONETTEK EURÜDIKÉNEK
Első rész
I. A megfordítható visszafordíthatatlan
II. Hold. Sapka. Sál. Kerengő kődarab
III. Amit mindenki, azt nem épp: a tested
IV. Elmúlni is tudás. Minden folyó
V. A fordított terek kivájta utcák
VI. Hús fátylon át, leánytestű tavasz!
VII. Forrás felel: a tavasz víznyelői
VIII. Pisztráng: sodromnak pettyes ellenáram!
IX. A jelkép nincs így. Még egész világa
X. A fasorokban a platán-avar
XI. Iszonyú volt a megszokásból
XII. Már lénynemlakta erdeid
XIII. Kellett belőled az illúzió
XIV. Aki adtad a lázadásnak
XV. Mint tojáshéj rejti robbanását
XVI. S még azt hitted, míg istennő a távol
XVII. Mikor még jég között fut a folyó
XVIII. A költő dolga a vígasztalás
XIX. A költészet a másik ország
XX. A tagadásra nem jut már erőd
XXI. Szavakkal látni, megragadva
XXII. Minden vers egy eloldozott csomó
XXIII. Mint egy olajfolt, lassan elmarad
XXIV. A dolgok ott történnek, hol a láng
XXV. De mi a szó? Nem összeütköző
XXVI. És ott vannak a nyári délutánok
Második rész
XXVII. A zúzmarától öntöttvas faágat
XXVIII. Merj elszakadni tőlem, ahogy éltem
XXIX. Nem egyszerűen hely kérdése volt
XXX. Ott vagy, ahol a lélek fölszakad
XXXI. Ne hidd, hogy itt ez nem az alvilág
XXXII. Az út fel és le folyton ugyanaz
XXXIII. Akár a függöny, már köztünk a fény
XXXIV. Mikor meghalsz, a rettegés olyan
XXXV. Fekete lyuk az éjszaka: beszippant
XXXVI. Mert nincs kétféle jó. S ha tárt karokkal
XXXVII. A lét súlyát a módként két világ
XXXVIII. Az árny ez még, a belső ébredés
XXXIX. Nem, nem lehettem más; akkor se, ha
XL. Meddig tart még, míg nem tudom
XLI. Már elfeledtelek. De érteni
XLII. A lélek: szárny; és elragadtatása
XLIII. De, látni: mint a kő, melyről a véső
XLIV. Taníts a tágra nyitva élni
XLV. Legkevésbé a szó alkalmas arra
XLVI. Az eső is szobor. A sors is az
XLVII. Az idő hozza létre a teret
XLVIII. A szemem nem öregszik. Vers vagyok
XLIX. Most először oszthattam szét magam
L. S hogy ezt is megbocsássuk. Vissza hozzád
LI. A lázas porcelán lassan kihűl
LII. Várok még, de már nem tudom, mire
LIII. Akár egy belső vízesés
LIV. A létezés a tárgy. Ecset a szó
LV. Nem áll utamba álom több. Kevés

III
Abszurd
Trisztán és Izolda
A századvégi szín

NARVÁL ÉS MÁKVIRÁG

1. FÖLDI
Alászállás
Csóva
A csók
Szerelem
Szeretők
Narvál és Mákvirág
Vátszjájana albumából
Parti Brooklynban
Laura a csecsemővel
Virágzás
Egy halászhoz
Merlin veszte
Télutó
A kérdés
Törött lebegés
Ehhez a testhez nincs közöm
Narancsliget

2. ELSŐ
Monszun
Úton a jajtalanba
Viharos indigóval
Lüktetés
A névtelenek
Arccal a dombnak
Az üveggömb
Beton és csempe
Évforduló
Ima későn
Szertartások
Ulysses
Hatvanadik születésnapomra
Felvonásköz
"Minden lángban áll"
Gyermekarcképek
Semmi más

3. MÁSODIK
Dávid
Ária és kuplé
Róma örök
Lépték
Sábado de gloria
Utánad az özönvíz
Végül is érdektelen
Megbékélés
Apák esti dala
Titkos tudás
New York 1995
Lidi
Rekviem anyósomért
Ne nézz körül
Valami
Nem tudtam hogy majd visszajársz
Des Ballets Africains
Rabszolga-ékszer
Tű és irány
Ithakát elkerülve
Stigma
Búcsúbeszéd keveseknek
Tannhäuser
Félálom
Undine

4. ÉGI
Lucifer
Pál
Reggel és déja vu
Meghasonlás
Meskete
A titokzatos tárgy
A másik mondat
Szőke víz
Nem véletlenül
Elkana és az égi testvériség
Anima

---

Fülszöveg

A Végleg most mintegy képkeretben áll: Az ember tragédiája továbbírt, átértelmezett keretében. Ám amiről szól: Orfeusz elvesztette Eurüdikét, a felvilágban bolyong, feledi őt és megénekli mindazt, aminek tanúja. Amaz pedig hosszasan búcsúzik tőle, mielőtt útra kelne. Tiszta opera.

A Narvál és Mákvirág azt kutatja, hogyan kell elfogadni a halandóságot. Látszólag mi minden történik, de csupa ismétlésben, mire véletlenül sikerül. Mennyi mindentől kell eltávolodni. És persze vannak más magyarázatok is.

---