Mint rendesen, Shaw kioszt mindenkit a színdarabjában: egyházat, álszentséget, forradalmi hevületet, angol bürokráciát. Mindezt olyan szórakoztató módon teszi, hogy nehéz rá haragudni érte, főleg, hogy pár jó szava is van az alapvető emberi értékekről (szeretet, hála, önfeláldozás) szólva.

A Függetlenségi Háború egy kisebb eseményét felhasználva, elmondja egy család és a környező emberek életén keresztül a véleményét háborúról és emberről. A szereplői nem könnyen szerethetők meg, a negatív figura, észre sem vesszük, és máris hőssé válik, a megfontolt, türelemre intő prédikátorból forradalmár lesz, egyedül a környezetében élők életét megnyomorító asszonynak nincs kegyelem: rajta beteljesedik a sorsa, és ami ennél is nagyobb csapás, elmerül a feledésben. Nem érzem, hogy a harcoló felek bármelyikének az oldalára állna: egyszerűen a történelem (és az angol mentalitás) hozta, hogy melyikük kerekedik felül. Tükröt tart a bürokraták elé, akiknek papiros-ízű, elkésett döntéseit felülírja az élet, a fiatal, alakuló nemzet hevessége és elszántsága.

...

Forrás: https://moly.hu