Márton Jenő
A görög irodalom története
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
I. RÉSZ. A KLASSZIKUS KOR
A) A KÖLTÉSZET VIRÁGKORA
A peloponnesosi háború végéig (404 Kr. e.)
A legrégibb idők
a) Az eposz
α) Homeros
β) Az epikus ciklus
γ) A didaktikus eposz. Hesiodos
b) Az elégia
c) Az epigramma
d) Az iambusi költészet
e) A lira
α) A dalköltészet
β) A kardal
f) A dráma
α) A tragédia
β) A komédia
B) A PRÓZA VIRÁGKORA
A peloponnesosi háborútól Nagy Sándorig (431-323 Kr. e.)
a) a történetírás
b) A bölcselet
c) A szónoklat
II. RÉSZ. A HELLENISMUS KORA
A) AZ ALEXANDRIAI KORSZAK
B) A RÓMAI KORSZAK
Bevezetés
...
3. A görög nyelv. A görög nyelv az ú. n. árja vagy indoeurópai nyelvek családjához tartozik. Leszármazottja épúgy mint a hinduk, perzsák, kelták, italikusok, germánok, lettek és szlávok nyelve, egy ősnyelvnek, melyet Közép-Ázsiában beszéltek.
A görög szellem egyik legremekebb alkotása maga a nyelve. "Ha a hellénektől semmi sem maradt volna ránk, csak a nyelvtanuk, már ez is teljes értékű bizonyítékúl szolgálna e nép rendkívüli képességeiről." (Curtius G. Tört.) Magánhangzóinak sokasága, a hangsúlyozás finomsága kiváló zengzetességet kölcsönöz a nyelvnek, formákban való gazdag változatossága képessé teszi a gondolat legfinomabb árnyalatának kifejezésére. De különösen az igeragozás gazdagsága és szabatos kimívelése az, amiben a nyelv főereje rejlik. Igemódjaival az állítás minden árnyalatát, igeidőivel az időfogalom legnagyobb sokféleségét, időpontot, időtartamot és a cselekvés befejezettségét a legnagyobb könnyűséggel tudja kifejezni. Azonképen rendkívüli könnyűség uralkodik a szóképzésben és szóösszetételben is.
E nyelv képezte a törzsekre szakadt görögség közt az összekötő kapcsot, mert változatos dialektusai mellett is alapjában egy.
A főbb görög nyelvjárások a következők:
Az aeol nyelvjárás, melyet Thessaliában, Boiotiában, Lesbos szigetén és Kis-Ázsia aeol gyarmatjaiban beszéltek. Főjellemvonása az ósdiság. Hangkészletében és igeragozásában megtartott oly elemeket is, melyek a többi dialektusból kivesztek (pl. a "v" hangnak megfelelő ú. n. aeol digammát).
A dór nyelvjárás a spártaiaknak és a Peloponnesos nagyobb részének nyelve. Beszélték még a dór gyarmatokban K.-Ázsiában, Alsó-Itáliában és Siciliában. Mint férfias nyers hegyilakók nyelvét az erő és ünnepélyes komolyság jellemzik. A nyílt "a" hang uralkodó benne.
Az ión nyelvjárás. Attika földjén, Euboia szigetén, K.-Ázsiában és a szigeteken beszélték. Lágyság és zengzetesség jellemzik; az "e" hang uralkodó benne. A szellemileg mozgékony iónoknál indúl meg a tulajdonképeni irodalom.
A perzsa háborúk után a vezető szerep Athénre száll, Athén válik a nemzet szellemi életének középpontjává. Itt fejlődik az ión nyelvjárás egy válfaja irodalmi nyelvvé: az attikai.
A dráma, történetírás, bölcselet, szónoklat gazdag kimívelése az attikai írók érdeme. Ez időtől az attikai lassanként általán a míveltek nyelvévé kezd válni. Közös irodalmi nyelvvé azonban csak Nagy Sándor ideje óta lesz. Tisztaságát és finomságát természetesen részben elveszti, mennél szélesebb körben használják, mert egyrészt a többi nyelvjárásból sok szivárog át belé, másrészt mert Nagy Sándor hódításai után a hellenizált zsidók, egyptusiak és syriaiak is rontják a nyelvet. Ezen általánossá vált irodalmi nyelvjárást közös-nek (κοινή διάλεκτος) szokás nevezni. Ebben van írva az új-testámentum is.
A szellemi élet fejlesztésében minden néptörzs kivette a maga részét. Az eposz az iónoknál virágzott, a dalköltészet az aeoloknál, a kardal a dóroknál, a dráma, a fejlettebb történetírás, a bölcselet és szónoklat az attikaiaknál. De nevezetes megfigyelni azt, hogy a nyelvjárások mily hatással voltak a műfajodra. Az eposznak, még a legkésőbb időkig is, örök mintája Homeros és a homerosi nyelvhasználat. Az eposzból fejlődött és az ión nyelvjárást használó elégiának mindvégig az ión maradt a nyelvjárása; még dór költő is, mint Theognis, elégiáit ión dialektusban írja. Az attikai drámaírók kardalaikat dór nyelvjárásban írják, mert a kardal dór műfaj. Így a műfajok mindvégig megtartották eredetüknek bélyegét.
4. Görög irodalom. Görög vagy hellén irodalom alatt itt szűkebb értelemben véve csak a klasszikus ó-görög irodalmat értjük. Az ó-görög irodalmat klasszikusnak nevezzük azért, mert a görög nép volt az, mely megteremtette a még ma is használatos irodalmi műfajokat, mely tartalom és forma tekintetében mintaszerű műveket alkotott. E görög irodalommal a római és nagyobbára ennek közvetítésével a modern irodalmak ezer szállal függenek össze: minden míveltségünknek, minden művészetünknek alapjait a nagytehetségű hellén nép rakta le, minden nagy kérdést, mely azóta is foglalkoztatja a nemzetek legjobbjait, ők vetettek fel, minden helyes módszert tudományban, művészetben ők hoztak be. Irodalmuk szervesen, minden zavaró idegen befolyástól menten fejlődött, a műfajok természetes egymásutánban keletkeztek, először az eposz, aztán a líra, legkésőbb a dráma; a prózában - mely természetszerűleg jóval később lép fel, mint a költészet - először a történetírás, azután a bölcselet és szónoklat. A görög irodalom történetének tárgyalása tehát természetszerűleg követheti a műfajok fejlődésének menetét.
5. A görög irodalom korszakai. A görög irodalom klasszikus korát két nagy név határolja: Homeros és Aristoteles. Ezen időszakba esnek a görög szellem halhatatlan alkotásai. Amikor a görögök makedón Fülöp idejében (338 Kr. e.) politikai szabadságukat elvesztették, a görög szellem nagyjában már befejezte nagy alkotásait; a következő korszak az elődök szellemi kincseiből él és már kevés eredetit hoz létre. Nagy Sándor világbirodalmában a hellént teszi állami nyelvvé, a hellén míveltség meghódítja a barbár tartományokat, de a hellén nemzeti szellem módosúl és bizonyos kosmopolitikus szellemnek, a hellenismus-nak nyit tért Varázsával a görög irodalom meghódítja a győztes Rómát is és diadalmasan áthatja a római szellemet. A hellenismus ezen korszaka két részre oszlik, az alexandriaira, melyben a szellemi élet középpontja Alexandria városa, a rómaira, a római császárok korában, mikor Róma a mívelt világ feje. E korszak végét Justinianus császár jelzi, aki 529-ben Kr. u. beszüntette az athéni bölcseleti iskolákat s így mintegy véget vetett a régi hagyományokat folytató görög irodalom további fejlődésének.
Eszerint a görög irodalom a következő korszakokra oszlik:
I. A klasszikus kor, még pedig
A) A költészet virágkora (404-ig Kr. e.)
B) A próza virágkora (N. Sándorig 323 Kr. e.)
II. A hellenismus kora, még pedig
A) Az alexandriai korszak (Augustusig 14 Kr. e)
B) A római korszak (Justinianusig 529 Kr. u.)
Jegyzet. Constantinus császár a római birodalom fővárosává Byzantiont tette, melyet róla ezóta Konstantinápolynak neveztek. A kelet-római birodalomban a görög irodalom tovább él, de csak a tudósok körére szorítkozva és kevés eredetit előhozva. E görög irodalmat, melynek határát Konstantinápolynak török kézbe jutása jelzi (1453), bizánci irodalomnak szokás nevezni.