---

Tartalom

Az Úr Krisztus... egy és egyetlen egyházat alapított (UR 1)
...mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége... külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg (UR 1)
A századok Ura azonban... napjainkban az egymástól különvált keresztényekre bőségesebben kezdte árasztani a megbánás lelkét és az egység vágyát (UR 1)
Krisztus... rábízta a Tizenkettő Kollégiumára a tanítás, a kormányzás és megszentelés feladatát. Kiválasztotta közülük Pétert, és az ő hitvallása után kijelentette, hogy reá építi egyházát (UR 2)
Isten eme egy és egyetlen egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, amelyeket az Apostol súlyosan korhol, és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus egyház teljes közösségétől (UR 3)
...ebben az emberek mindkét részről vétkesek (UR 3)
...akik azonban most ilyen közösségekben születnek... nem vádolhatók az elkülönülés bűnével (UR 3)
...egyházak és közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában (UR 3)
...az üdvösség eszközeit hiánytalanul... csak Krisztus katolikus egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el (UR 3)
...jóllehet a katolikus egyház az Istentől kinyilatkoztatott igazságok és kegyelemeszközök gazdag birtokosa, tagjai mégsem élnek ezekből kellő buzgósággal (UR 4)
...ha valamit... a hirdetett tanításban - mindezeket gondosan meg kell különböztetni a hitletéteménytől - nem egészen pontosan őriztünk meg,... meg kell újítani (UR 6)
  1. Az igaz és teljes hitvallás értelmezése (megigazulás és predesztináció)
  2. A teljes szentségi élet
  3. Az egyházkormányzat (az apostoli jogfolytonosságban fölszentelt szolgálat és a primátus)
...a Zsinat kinyilvánítja: tudatában van, hogy a keresztényeket Krisztus egy és egyetlen egyházának egységében összebékítő szent célkitűzés meghaladja az emberi erőket és képességeket. Ennélfogva minden reményét Krisztusnak az egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szeretetébe és a Szentlélek erejébe veti (UR 24)
Mikor jön létre és milyen lesz a teljes egység?

---

Ismertetés

A kereszt(y)énség sorsáról és jövőjéről - rendkívüli módon és különös figyelemmel - szükséges gondolkodnunk. Erről olvashatunk Turay Alfréd 2017-ben megjelent "Az egyház egysége és egyetlensége" című írásában. Ennek a műnek az alapja a váci Credo-házban 2017. május 3-án tartott előadása.

Az előadó mottóként állítja fel Loyolai szt. Ignácnak azt az állítását, hogy a keresztény embernek " ... készebbnek kell lenni arra, hogy (mások) állítást jól értelmezze, mint elítélje" (Lelkigyakorlatok, 22) Az előadás alapját az Unitatis Redintegratio, a II. Vatikáni Zsinat dokumentuma adja.

Ez a dokumentum megállapítja az alapevidenciákat. Az első jelentős megállapítás: "Az Úr Krisztus ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége." (UR 1.) Ezt az állítást nem vonta kétségbe sem az Ágostai hitvallás, sem a Heidelbergi Káté, sem a Magyarországi Baptista Közösségek Hitvallása sem.

A pártoskodás azonban már Pál idejében is jelentkezett (vö. 1Kor 12,12sk; 1Kor 1,11sk) Ezt az akkori közösség nem Krisztus megoszlásként élték meg, hanem emberi rendetlenségnek, minthogy az is volt.

Ennek a mai szétszakított állapotnak a felismerése önvizsgálatra indít minden kereszt(y)ény felekezetet. Ezt pedig minden érdekelt fél a Szentlélek indíttatásának vélte.

További evidencia, hogy Jézus a későbbi őt képviselő közösség alapelemeit maga állította fel.

Az egyik: Péter a fő, és mellette vele szoros egységben a további apostolok (MT 16,19 és 18,18; Jn 21,15sk). A katolikusok szerint ez érvényes a péteri tisztséget betöltő későbbi személyekre is. A protestánsok szerint ez nem így van, mert - szerintük - a szentírásból ez nem mutatható ki.

A második századtól a gyakorlatban azonban már kimutatható, hogy Róma püspöke elsőbbséget kap a többi egyháztól. Ez az elsőbbség még nem látszott olyan világosan az első századokban, mint már hatodik században. A protestánsok sem állíthatják, hogy már itt eltévelyedett volna az akkori közösség, hiszen betartották mesterük iránymutatását (a péteri hivatal viselőjét tekintették kősziklának/elsőnek/alapnak).

Maga a katholikosz kifejezés (ép, általános, mindenre kiterjedő) is már az első században használatba került Anthiochiai Szt. Ignác (+110) által, aki ezt először írta le. Ő fogalmazza meg, hogy "ahol a Krisztus ott a katolikus (ép) egyház", amit Ignác egy apostolutód által vezetett, eucharisztiát ünneplő közösségre ért. Nyilván nem a Krisztus oszlik meg, ha közösség felbomlik, hanem az Őt megjelenítő közösség, itt már felmerülhet az emberi felelősség.

Helyesebb lenne tehát úgy beszélni minden felekezetnek magáról, hogy - szándékaiban legalábbis - katolikusnak tartja magát még akkor is, ha éppen az Ágostai Hitvallást, a heidelbergi Kátét, vagy a nicea-konstantinápolyi hitvallást tekinti hite alappillérének. Katolikus egyház a II. vatikáni zsinat óta ezt teszi, amikor egymástól különvált és nem elszakadt keresztény testvérekről beszél, amikor a protestánsokról szól.

Forrás: https://denzingerhu.wordpress.com/2018/01/19/mi-lesz-belolunk-keresztyenek-1/#more-3624

---