---

Tartalom

ELŐSZÓ

BEVEZETÉS
1. A közlés célja és az olvasat
2. Az átírás kérdései
3. A könyv fölépítése

A MÜNCHENI KÓDEX NAPTÁRÁNAK OLVASATA

A MÜNCHENI KÓDEX NÉGY EVANGÉLIUMÁNAK OLVASATA
Máté evangéliuma
Márk evangéliuma
Lukács evangéliuma
János evangéliuma

JEGYZETEK
Szövegjavítás, szöveghiány
Jelölési hibák és megjegyzések
Fordításra vonatkozó, értelmezést segítő megjegyzések

SZÓJEGYZÉK
1. Nyelvjárási sajátosságok
2. A szószedet kérdései
Szójegyzék a naptárhoz
Szójegyzék az evangéliumokhoz

FÜGGELÉKEK
Rövidítések, jelek, fogalmak magyarázata a Függelékekhez
I. Függelék
  Az e-féle hangok rendszere a Müncheni kódexben
  Áttekintés
  Szóállományok
  Összegző gondolatok
II. Függelék
  A zárt ë-zés általános rendszere

VÁLOGATOTT IRODALOM

---

Előszó

A most közzétett olvasat sorról sorra haladva (mintegy "sorvezetőként") követi ómagyar nyelvünk csiszolatlan gyémántjának, a Müncheni kódexnek (Tatrosi másolatnak) a Nyíri Antal és kutatócsoportja által közzétett kritikai szövegkiadását (Nyíri 1971). Másik, sűrűn használt forrásmunkánk volt a kódexnek - ugyancsak kiemelkedő tudományossággal megalkotott - magyar-latin szótára (Nyíri 1993).

A nyelvtudomány művelői e szakmunkáktól támogatva eddig is folyamatosan végezhették, és végezték is kutatómunkájukat. Akkor mi szükség van erre az újabb kiadványra? Nos, az említett két alapmű Bevezetéseiben maga Nyíri professzor nehezményezi a különféle egyéb kiadások hiányait- hibáit. És teljes mértékben igaza van, hiszen a Müncheni kódex szövegének a mai helyesírással készített eddigi legújabb, a mai napig is forgalomban levő (nyomtatásban és a világhálón, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elérhető) változata számos hibát és pontatlanságot, köztük félreolvasásokat, szótévesztéseket is tartalmaz (Szabó T. 1985); ráadásul olyan olvasatra építve (Décsy 1966), amely éppen a Müncheni kódex egyik különleges és nyelvtörténeti szempontból is kiemelkedő, a Huszita Biblia két kódexének, a Bécsi és Müncheni kódexnek egyedülálló jelentőségű jelölési sajátosságát hagyja figyelmen kívül: a zárt és a nyílt e hangok megkülönböztetését.

Munkánk legfőbb célja tehát olyan, tudományosan megalapozott, pontos olvasat elkészítése volt, amely azt is lehetővé teszi, hogy az ómagyar nyelvezetű írásmű eredeti szövegét bárki megismerhesse. Szeretnénk, ha nyelvemlékünk szokatlan eredeti helyesírását megkerülve, körülményeskedés, hosszas előtanulmány vagy gyakorlás nélkül akár a kutatói szárnyait bontogató hallgató, akár a művelt érdeklődő bátran kézbe vehetné és olvashatná e korai evangéliumfordításunk szövegét. Másik fő szempontunk volt, hogy munkánk az e-féle hangok aprólékos - és főként rendszerszerű - megjelenítésével segítse a tatrosi naptár és evangéliumok megismerését és kutatását - hangtani, helyesírás-történeti, nyelv- és nyelvjárástörténeti szempontból is. Bár a magánhangzók hossza vitatható, s másféle átírás is elképzelhető, olvasatunk - egészét tekintve - sokkal hitelesebb és pontosabb az eddigieknél.

Abból indultunk ki, hogy a tatrosi másoló (valamint a II. és III. kéz) előtt a naptár és a négy evangélium első, forráskézirata feküdt, s hogy a jelenlegi betűhű olvasat megbízható kiindulópont: tudniillik a müncheni könyvtárban őrzött másolat eredeti példányát személyesen és huzamosabb ideig tanulmányozta maga Nyíri Antal. (A munka példás pontosságáról bárki meggyőződhet, hiszen a kézirat egy ideje már a világhálón is elérhető.)

Némëti György szándéka nyilvánvalóan a szöveg pontos lemásolása volt; az e-féle hangok betűjeleit tekintve azonban ez a törekvése különféle okoknál fogva - a Bécsi kódex jelöléséhez viszonyítva - kevésbé következetes módon valósult meg. Az e-féle hangok betűjeleit éppen ezért a Bécsi kódexszel való összevetésre és a legfontosabb szakirodalomra támaszkodva egységesítettük, rendszerbe illesztettük. A Bécsi kódexnek Mészöly Gedeon által közzétett betűhű kiadását (Mészöly 1916) úgyszintén hitelesnek kell elfogadnunk, hiszen azt mind Imre Samu, mind Károly Sándor áttanulmányozta, és egybe is vetette az eredetivel - egymástól függetlenül -, jelentősebb eltéréseket azonban nem tapasztaltak, illetőleg az ellenőrzés során talált hibákat kiadványaikban - pontos helyhivatkozással - már javították és közzétették.

Az átíró munka közepette további két kérdésre is igyekeztünk választ találni: 1. Mennyire egyezik a Müncheni kódex és a Bécsi kódex e-ë-jelölése? 2. Tulajdonképpen milyen jellegű Henzsël Ëmre fiának, Némëti Györgynek, a kódex másolójának az egyéni e-ë-használata? E kérdések megválaszolásához a Bécsi kódex két alaktani és hangtani feldolgozását (Imre 1964, Károly 1965), valamint a legfontosabb alaktani szakirodalmat (Zelliger 1992, E. Abaffy 1992, Sárosi 1992) használtuk, kitekintéssel magyar szótárainkra és az "általános zárt ë-zés" rendszerére. Az eredményeket az I. Függelék tartalmazza.

E kitűzött céloknál ezúttal nem vállalhattunk többet: sem a keletkezési körülményekre vonatkozó viták eldöntését, sem a függőben levő egyéb - filológiai és nyelvi - kérdések megválaszolását nem tartottuk feladatunknak. Az eddig leginkább elterjedt és elfogadott nézet szerint tehát mi is Huszita Bibliaként említjük és tartjuk számon a három irat (Bécsi, Müncheni és Apor-kódex) nyelvemlékegyüttesét, s továbbra is lehetségesnek tartjuk, hogy a korábbi - a többektől s újabban is megkérdőjelezett - feltevések szerint Pécsi Tamás és Újlaki Bálint fordította az elveszett eredeti kódex(ek) szövegét. Reméljük, hogy a további kitartó kutatások a nyitva maradt kérdésekre is választ adnak majd, s hogy kiadványunk is némi részt vállalhat e kérdések megválaszolásában azzal, hogy nyelvemlékünk e-ë-jelölésére ráirányítja a figyelmet, s adalékokkal szolgál a Huszita Biblia másolatainak hangjelölési és nyelvjárási sajátosságaira vonatkozóan.

Hálásan köszönjük H. Tóth Tibornak a folyamatos szakmai támogatást, a kézirat tüzetes átvizsgálását és alapos javítását, valamint Zelliger Erzsébetnek és Horváth Katalinnak értékes lektori, illetve kutatói megjegyzéseiket, szakavatott tanácsaikat; Fehér Bencének köszönjük, hogy néhány bonyolult szöveghely latin megfelelőjének értelmezésében és értékelésében számíthattunk szakértő véleményére; Maleczki Józsefnek és Ferenczi Gábornak pedig a szöveg ellenőrzésében végzett munkájáért mondunk köszönetet.

Végül szívből köszönjük Tóth Attila igazgató úrnak és a Magyar Nyelvstratégiai Intézetnek, illetőleg a Magyarságkutató Intézetnek, hogy kiemelkedő nemzeti értékünknek, a Müncheni kódexnek ezt az újabb munkálatát fölvették az Intézet 2018-2019-es munkatervébe, s az Intézet és Alapítványunk együttműködésével elkészült kötetet a mintegy 600 éve született Némëti György emlékének is ajánlva immár közkinccsé teszik.

Mészáros András
elnök
a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány
munkatársai nevében

---