Előzetes feltevésünk az volt, hogy bizonyos változók elfogadóbb attitűdöt eredményeznek a vizsgált pedagógusok mintájában, mely ezáltal mérhető is. Ezek a változók a következők voltak, melyre rákérdeztünk az attitűdvizsgálat során:
- iskola elhelyezkedése (megyeszékhely, város, község);
- a pályán eltöltött évek száma;
- a végzettség, tanított szaktárgyak;
- az intézményben, osztályban van-e SNI tanuló;
- az átlagos osztálylétszám;
- a kitöltő neme;
- gyógypedagógiai ismeretek.
A kutatás során a vizsgált pedagógusok csoportjával összefüggésben azonosítható változó volt, hogy rendelkezik-e az az adott pedagógus az SNI integrációhoz szükséges gyógypedagógiai képzettséggel, illetve hogy nő vagy férfi, valamint hogy az osztályában vagy az intézményben van-e integrált SNI tanuló. Azonban fenntartásokkal kell kezelni bizonyos indikátorokat. A minta sajátosságai miatt nem egyértelműsíthető, hogy az SNI integrációval kapcsolatos elfogadó attitűd szempontjából valóban releváns változó-e a pedagógus neme. Illetve a gyógypedagógiai kompetencia sem egyértelműen azonosítható, ugyanis volt gyógypedagógus végzettséggel rendelkező, de az integrációt elutasító vizsgálati alany is. A gyógypedagógiai ismeretek mélysége és érvényessége sem volt a vizsgálat tárgya, hiszen ekkora adatmennyiség esetében az külön kutatási egység lett volna. Mindenesetre az adatok így is értelmezhetők. A kutatás ismétlése esetén azonban átgondolandó, hogy a gyógypedagógiával kapcsolatos ismeretek indikátorait feszesebb meghatározás mellett valamilyen módon érdemes-e vizsgálni. Mivel a befogadó attitűd vizsgálata volt a célunk és nem az, hogy beazonosítsuk mennyire valós a pedagógusok önértékelése a saját tájékozottságukról, nem vizsgáltuk mélyebben ezt a kérdést. Az adatok összefoglalásánál ismét kitérünk majd erre a faktorra.