4.3. A tanulási nehézség tudományos kategóriája a hazai modellben

Bár a kutatás szempontjából nem képezték a minta részét, de ennek ellenére mégis szükséges lehet az SNI hazai fogalmának megértéshez a tanulási nehézség tudományos fogalmának megismerése. Ezt az támasztja alá, hogy a vizsgálat és a hétköznapi gyakorlat során is találkozhatunk elenyésző számban olyanokkal, akiknél visszavonásra került az SNI státusz és a továbbiakban tanulási nehézség „diagnózisát” kapták. Illetve a pedagógus attitűdben és a diagnosztikus protokollban is található egy nagyfokú bizonytalanság a tanulási zavar és tanulási nehézség megkülönböztetésében, mely a kutatás eredményeinek értelmezését is befolyásolja. Az, hogy meddig tanulási nehézség egy adott probléma és mikortól tanulási zavar, továbbra sem olvasható ki egyértelműen a teszteredményekből. Ugyan a kutatásnak nem volt célja, hogy ezt a kérdést eldöntse, továbbá a felhasznált módszertani eszközök nem voltak alkalmasak arra, hogy modellt alkothassunk vele, de a későbbi kutatói munka szempontjából releváns a neuralgikus beavatkozási pontok megtalálása, mint potenciális kutatási témák azonosítása. A kvantitatív kutatás, statisztikai elemzés ennek ellenére az adott eredmények között feltárt újszerű kapcsolatokat, melyek a tanulási zavarral küzdő tanulók csoportjának lehatárolása szempontjából releváns következtetések. Az is biztossá vált, hogy a tanulási képességek mérési adatai alapján és a feltárt szakirodalmi forrásokra támaszkodva sem egyértelműen elkülöníthető a diagnosztikus eszközökkel a tanulási zavar és a tanulási nehézség egymástól. Így még inkább indokolt a tanulási nehézség fogalmának releváns mélységű ismertetése. A korábbi részekben már utaltunk rá, hogy az OECD nem is diagnosztikus csoportként, hanem ellátási kategóriaként kezeli a meghatározásokat. A 2011-es törvények azonban nem és már itt feszültség tapasztalható, hiszen hiába a legkorszerűbb vizsgálati eljárás, ha az eredmények hasznosulása deklaráltan félrecsúszik.

„A tanulási nehézségekkel rendelkező tanulók – akik valamilyen oknál fogva elmaradtak a tanulásban, de rendelkeznek a fejlődés potenciális lehetőségeivel. Speciális bánásmód esetén lemaradásuk behozható, a tanulmányi teljesítmény emelhető.” (Porkolábné – Gergencsik, 1989:126). Ez a megfogalmazás, mint korábban utaltunk rá érvényesnek tekinthető a hazai köznevelési rendszerben a kutatás intervalluma alatt is. A kutatást egyik eredménye volt az attitűdvizsgálat során, hogy az SNI tanulók teljesítménye a lemaradás toposza mentén a leginkább megragadható, illetve az attól való félelem, hogy az SNI tanulók a többiekben is teljesítményében is visszaesést okoznak. Ezt a kutatás során felhasznált kérdőívre adott válaszokból tudjuk és mint látjuk, a fogalmi meghatározásokból egyáltalán nem következik és egyes kutatási eredményekre alapozottan állítható, hogy teljesen alaptalan is.

„A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tehát azok, akik általában korosztályuknál szerényebb szellemi képességekkel rendelkeznek. A tény, hogy nem tudnak a társak többségével azonos szinten teljesíteni, az iskola előtti, alatti, és az állás- és pályakeresés éveiben teljesítményük minden területét áthatja.” (Montgomery, 1990:23) Szintén nem egy új fogalom, de a korábbiakhoz több ponton hasonló azért került említésre, ugyanis a teljesítmény felől közelít, illetve a szellemi képességgel kapcsolatos megfogalmazás miatt. Ez alapján a hazai diagnosztizáló és ellátó rendszerben hangsúlyos szerephez jutnak a megfogalmazás szerint a „szellemi képességek”, illetve az azóta kognitív vagy egyes más megfogalmazások szerint intelligencia mérésnek nevezett tesz eljárások (Nagyné, 2012). Az intelligencia, mint fogalom a kutatás kontextusában nagyon sajátosan jelenik meg, melyre külön részben utalunk, ezért a köznapi vagy tisztán pszichológiai értelmezés az SNI hazai, szaktudományos fogalmának értelmezéséhez biztosan nem megfelelő ugyanis a kutatás értelmezési tartománya megpróbálja mindezt a neveléstudomány területén érvényesíteni.

Jelenleg a már idézett és a kutatás ideje alatt hatályos, így az SNI mintát is meghatározó törvényi kategória a következő: „Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd”, (melyet egyéb pszichés fejlődési zavart – súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavart) is érteni kell.”^[13]