4. Róluk – a tanulási zavar fogalmi lehatárolása

Lásd a ^[6] lábjegyzetet!

Arról már szó esett korábban, hogy több szempontból is releváns probléma az, hogy megértik-e legalább a Magyarországgal határos területeken az általunk használt fogalmakat. Ha csak a praktikus okokat vizsgáljuk, akkor ennek kapcsán említettük meg a munkavállalás miatt külföldre távozó családokban élő tanulási zavarral küzdő gyermekek helyzetét, de a hazánkba betelepülő családok esetében is legalább ennyire érvényes kérdéskör mindez, hogy képesek vagyunk-e adaptálni a nemzetközi fogalmakat. A hazai gyógypedagógiai kutatások szempontjából sem közömbös, hogy nemzetközi szintéren megértik-e a magyar kutatásokat, illetve hogy egyáltalán relevánsnak tartják-e.

A kutatásban vizsgált tanulók sajátos nevelési igényű, tanulási zavarral, részképesség zavarral küzdöttek. Mivel az ő befogadásuk volt a vizsgálat tárgya, megkerülhetetlen volt azt tisztázni, hogy egy-egy kifejezés mit is jelent, és hogy az miként értelmezhető az adott kutatás keretein belül. Mindemellett a fogalmak tisztázásával indokolttá vált annak érvelése is, hogy a kutatás miért is az adott diagnosztikus csoportot vizsgálta, illetve hogy mitől lett egyáltalán diagnosztikus csoport. Azért is releváns mindez, mert ez adhatja azt az ismereti bázist a hazai rendszer sajátosságainak beazonosításához. Ez a hatékonyság megítélésének szempontjából sem lehet közömbös. Az egyszerűség kedvéért a már említett OECD meghatározásait érdemes áttekinteni.

A tanulási problémák felosztása az OECD meghatározásai alapján^[7] A, B, C részre bontható, melyet a hazai rendszer is igyekezett követni az 1993-as közoktatási törvény megváltoztatásával. Fontossá vált, hogy ne legyen a helytelen fogalomhasználat miatt rosszul reprezentált a fogyatékosok száma Magyarországon a nemzetközi statisztikákban, azaz a 2011-es köznevelési törvény előtt a tanulási, figyelem és magatartászavaros tanulók is fogyatékosnak, „egyéb fogyatékosnak” minősültek. Emiatt hazánkban a fogyatékosok száma az európai átlag fölött volt jóval. Hogy ez miért kedvezőtlen, annak tárgyalásától eltekintenénk, hiszen egyértelmű. Az alapvető OECD stratégia arra fókuszál, hogy mennyire hangsúlyos fejlesztésre van szüksége a sajátos nevelési igényű tanulóknak – tehát valóban egyfajta „súlyossági” kategória, mely azonban az ellátás tartalma felől közelít, ellentétben a hazai törvényalkotó aktuális meghatározásával. A súlyosság tehát inkább a beavatkozás, fejlesztés intenzivitására utal, sem mint a tanulási problémák diagnózis jellegű sajátosságára. Bár a hazai rendszer látszólag törekszik arra, hogy megfeleljen az OECD meghatározásainak, a gyakorlat ezt nem támasztja alá teljes mértékben. A kutatási célcsoport az OECD által meghatározott A és B kategória, azaz a hazai rendszeren belül a súlyos tanulási zavar, magatartás-, figyelem és viselkedészavar, beszédfogyatékosság és az értelmi fogyatékosság. A kutatás bemutatása során már indokoltuk, hogy valójában miért és melyik csoportot vizsgáltuk csak. Ez volt a tanulási zavarral küzdők populációja.

Ez azonban még mindig nem elég szűk és pontos meghatározás tudományos szempontból, ezért a soron következő felsorolásban láthatjuk a pontos felosztást és meghatározást nemzetközi viszonylatban és hazai perspektívából is, hiszen szükséges a kutatás szempontjából a vizsgált populáció meghatározásának fogalmi alapja.

Az európai rendszer fogalmi kategóriájának feltárását egy 2008-as OECD tanulmány^[8] alapján történt a kutatás során. Azért a 2008-as tanulmányt vettük alapul mert a kutatás kezdésekor 2014-ben, ez volt az az alapnak tekinthető fogalmi keret, ami lényegi elemeit tekintve azóta is változatlan. Időben közel esett a 2011-es köznevelési törvényhez, így a kettő kategóriáinak összevetése is érvelhető. Ráadásul ez a tanulmány részletesen tárgyalja azt, hogy adott országon belül miképpen épül fel a gyógypedagógiai kategorizálás taxonómiája, és hogy az adott ország ehhez miképpen rendel intézményi keretet. Nyilván már elérhetők frissebb tanulmányok is, melyeket nyomon követünk, de az elvégzett kutatásnak a fenti okok miatt a fogalmi alapját ez adta. Képtelenség is lett volna 2014-ben 2017-es vagy 2019-es meghatározásra építeni. A hazai köznevelésben fogalmi szinten változások 2011-ben történtek, az „egyéb fogyatékos meghatározást” ekkor váltotta az „egyéb pszichés zavar”. 1993 és 2011 között voltak azért változtatások, 2007 után is, de a fogalmak szempontjából érdemi előrelépés nem történt, de valamiféle konszolidáció kísérlet mégis tetten érhető, hiszen az 1993-as, továbbiakban tarthatatlan „egyéb fogyatékos” meghatározását leváltotta. Hogy ez az OECD-vel milyen kölcsönhatásban történt, illetve hogy volt-e bármi hatás, nem volt a kutatás fókusza.

 

4.1. Az OECD általános kategóriái
4.2. A tanulási zavar és nehézség szaktudományos meghatározása
4.3. A tanulási nehézség tudományos kategóriája a hazai modellben
4.4. SNI vagy sem?!