5.1. A kutatás során vizsgált gyerekek kiválasztása

Mivel a könyv ezen részében foglalkozunk azon tanulók és gyerekek körével, akiket a kutatás során vizsgáltunk, nem halogathatjuk tovább a konkrét vizsgálati eredmények gyerekekre vonatkozó részének bemutatását sem. Hiszen a fogalmakkal már tisztában vagyunk és azok bizonytalanságával is. Most tehát bemutatjuk a vizsgált, tanulási zavarral küzdő tanulók csoportját és az elemzés során tapasztalt sajátosságokat és az azok alapján levonható következtetéseket. Már statisztikai eszközökkel is sikerült ugyanis rámutatni arra, hogy akiket egy csoportba sorolunk, azok bizony nem feltétlenül tartoznak egy kategóriába.

A vizsgálat során a sajátos nevelési igényű, tanulási zavarral küzdő tanulók mintája lépcsőzetes volt. Ez azt jelent, hogy első lépcsőben a teljes esetszámból adatbázis készült, azaz a Baranya Megyei Szakértői Bizottság 2015/2016-os és 2016/2017-es tanévére vetítve az összes eset, diagnózis, életkor, SNI típus, IQ érték, vizsgálat típusa (SNI megállapítása, visszavonás, felülvizsgálat, intézményváltoztatás, korai ellátás, magántanulói státusz stb.) rögzítésre került. Ennek eredménye alapján a 2015/2016-os tanvére vonatkozó 2751 elemszámú és 2016/2017-es tanévre vonatkozó 3110 elemszámú, adatbázis került létrehozásra, mely a teljes mintának tekinthető. Tekintve, hogy az akkori gyakorlat alapján digitálisan ezen adatok egy részét rögzítette csak a vizsgálatban részt vevő szakértői bizottság és az sem volt kinyerhető, papír alapú feljegyzésekből kellett generálni a több ezres elemszámú adatbázist, ami sok időt és energiát emésztett fel.

A második lépcsőben a vizsgálati mintát olyan tanulókra szűkítettük, melybe 8-16 éves tanulók kerültek csak be. Ez a megkötés azért volt szükséges, hogy látható legyen több éves távlatban, hogy mi változott a képességprofil és a teljesítmény tükrében. Hiszen a vonatkozó szabályozások értelmében az SNI diagnózis után egy évvel, majd 10 éves kor betöltése esetén két évente, az után pedig három évente kell elvégezni a felülvizsgálatot a tanköteles kor végéig. Ezáltal, ha valakit adott esetben 10 évesen diagnosztizálnak, akkor a 2. vagy 3. felülvizsgálata már 17-18 éves korában történik. A felülvizsgálatokat a tanköteles kor végéig kell folyamatosan ismételni, ami SNI tanulók esetében akár 23 éves kor is lehet, de alapesetben születési évtől függően 16 vagy 18 éves kor. A 16 éves kor tehát minden esetben még tanköteles korú tanulót jelentett a vizsgálat során, hiszen a rendeletek értelmében csak tanköteles korú tanulóval lehet felülvizsgálatot végezni.

A nyolc éves kor alsó határként való megkötésére azért volt szükséges a minta esetében, ugyanis adott esetben (pl.: enyhe intellektuális képességzavar) hosszabban elhúzódik a kerettantervekben is megadott iskolai alapképességek (pl.:olvasás, írás, számolás) kialakulása, így az alacsonyabb követelmény szint, valamint a korlátozott számú és hatókörű gyógypedagógiai vizsgáló eljárások miatt kevés az elvárható és vizsgálható, már kialakult iskolai képesség alacsonyabb életkorban. Ráadásul a kutatás időszakában még érvényben voltak azok a törvények, melyek értelmében akár 8 éves korig is maradhatott óvodában a sajátos nevelési igényű tanuló. Mivel a kutatás fókuszában az iskola állt, ki kellett zárni, hogy esetleg óvodás korú sajátos nevelési igényű gyerekek kerüljenek a mintába. Pszichológiai tesztekkel természetesen óvodás korban is vizsgálhatók a kognitív képességek, de az, hogy azok milyen mértékben jelennek majd meg az olvasás során kevésbé. Adott esetben maga az olvasás teljesítmény sem mérhető, hiszen ebben az esetben a vizsgálat során még nincs is olvasás. Felmerül még az évismétlés problematikája is, ami halmozottan érinti az SNI-s tanulókat (Szekeres, 2014), így osztályfokhoz kötni a vizsgálatban résztvevő SNI-s tanulók csoportját, kezelhetetlen mértékű szórást eredményezett volna életkorban is. Az életkor pedig az SNI megállapításában alkalmazott tesztek szempontjából releváns faktor. Az IQ számításánál súlyozási alap. Ezért tehát mindenképpen 8 éves kor lett az alsó határ az SNI-s minta populációban.

A második lépcsőben a felülvizsgálatra és az első felülvizsgálatra kellett szűkíteni a baranyai mintát a 2015-16-os tanévben és a 2016/2017-es tanévben. A 2015/2016-os tanévben ez a szám a teljes mintára vetítve 1023 fő volt még a 2016/2017-es tanévben 1130 fő.

A következő lépcsőben indokolt volt a fenti életkori határoknak megfelelően azok kiválasztása, akit ugyanaz a fő vizsgált a teljes mintából. Ez mind kutatásetikai, mind módszertani szempontból indokolt volt, ugyanis így a tovább szűkített mintánál szavatolható volt, hogy közel ugyanazon módszerekkel történt a mintavétel. Mint a későbbiekben láthatóvá válik és a kutatási adatok elemzése is indokolja, a sajátos nevelési igény, tanulási zavar kategóriáját sokféle módon értelmezheti a diagnosztikát végző személy. Mivel állt rendelkezésre kapacitás annak felfedésére, és az elvégzett kutatás fókuszához nem is tartozott, hogy melyik diagnosztikus szakember milyen elvek mentén állapít meg sajátos nevelési igényt és azon belül súlyos tanulási zavart, másképpen nem volt kizárható, hogy ne legyenek vélhetően nagy torzítások a mintában. Ennek hátránya, hogy a levont következtetések csak korlátozott mértékben kiterjeszthetők és érvényesek. Bár így is kaptunk meglepő eredményeket a vizsgálat során, melyeket be is mutatunk a későbbiekben.

Az így kapott esetszámok tehát a következőképpen alakultak: a 2015/2016-os tanévben a korábbi lépcsőknek megfelelően felülvizsgált tanulók száma Baranya megyében 625 fő, a 2016/2017-es tanévben 678 fő. A felülvizsgálat ebben a csoportban alapvetően gyógypedagógia képességvizsgálatot jelent, mely a korábbi kognitív képességvizsgálatra épült. Azaz számolási, olvasási és helyesírási teljesítmény feltárása volt a vizsgálat tárgya összhangban a kerettanterv minimumkövetelményeivel adott évfolyamban. Az első felülvizsgálatok esetében pedig pszichológiai vizsgálat is történt, melyet a törvényt kiegészítő rendelet ír elő. Illetve abban az esetben, ahol felmerült az állapotromlás vagy javulás lehetősége, ott ettől függetlenül minden esetben pszichológiai-orvosi vizsgálat is következett (a rendeletnek megfelelően). Az ebben felhasznált eszközöket a gyógypedagógiai vizsgálatok során releváns protokoll megszabja, bár nem tilos eltérni tőle (Lőrik, Meixner stb. tesztek) (Nagyné dr. Réz, 2015). Mindez igazodott a kutatás felvetéséhez, hogy hatékony integráció mellett a sajátos nevelési igényű gyermekek teljesítményének javulást kellene mutatnia – mind magukhoz, mind a kerettantervi minimum követelményekhez képest, hiszen a fejlesztés is az eltérő fejlődésmenetből fakadó hátrányok kompenzációjára, felszámolására irányul. A 625 fős mintából 331, a 678 fős mintából 372 tanuló teljesített alul vagy stagnált a feltárt képességprofilnak megfelelően tervezett felülvizsgálaton. Ez egy vagy több vizsgált képesség területet érintett. Ez rosszabb eredmény, mint amire a bevezetőben utaltunk, azaz kedvezőtlenebb, mint az a naiv felvetés és gyakorlati tapasztalás, ami a kutatást megelőzte.

A vizsgált minta további sajátosságai igazodnak a 2012-es KSH adatokhoz. Ez alapján Baranya megyében a 27212 tanulóból 1410 fő az integráltan oktatott SNI-s gyermekek száma az általános iskolában (2012-ben Baranya megyében), nagyságrendileg tehát ennek a felét sikerült megvizsgálni. Tekintve, hogy csak a felülvizsgálatra kötelezett tanulók kerültek a mintába, teljes mintáról beszélhetünk. Azért utalunk visszatérő jelleggel a 2012-es, Baranya megyét részletező KSH adatokra, mert a kutatás végzésének időpontjában ez volt az elérhető egyik legrészletesebb kimutatás. Az azóta elkészült statisztikai elemzések, a 2019/2020-as tanév elemzései sem mutattak drasztikus mértékű változást a korábbiakhoz képest, tehát visszatekintve nem csak a 2012-es, hanem a 2019-es statisztikával is fedésbe hozható a kutatás és a feltárt összefüggések tendenciát mutatnak és ismétlődő mintázatot. Ez azon túl, hogy a levont következtetések érvényességét növeli, sajnos utal arra is, hogy számottevő javulás nem volt hazánkban a statisztikát illetően az elmúlt 8 évben, annak ellenére, hogy voltak olyan változások a rendszert illetően, melyek a statisztika javítását célozták meg, mint amilyen a 2016-os költségvetési törvénybe rejtett passzusok, melyek nehezítik a nem állami fenntartású intézmények számára az SNI integrációt^[16] (Vida, 2018). Tekintve a demográfiai folyamatokat (pl.: gyermeklétszám csökkenés) a 2012-es KSH tanulmányban, illetve a kutatás időszakára vonatkoztatott KSH 2015/16-os jelentését^[17] a közoktatásról és az SNI-s gyerekek arányáról, ezek a számok nagyságrendileg ennek ellenére sem változtak. Az SNI tanulók aránya tovább emelkedett (KSH, 2020).

Az elkészített adatbázis alapján az kutatás évében (2015/2016) újonnan megállapított SNI diagnózisok száma Baranya megyében 751 fő és a már integrált, a vonatkozó rendeletekből és az adatbázisból kinyert számok alapján az indokolt felülvizsgálati szám pedig 1023, így tehát 1778 fő volt minimum integrálva ebben az időszakban. Azért minimum mert volt, akinek elmaradt a felülvizsgálata stb. 2016/2017-es tanévben ugyanilyen módon számolva 1870, mely egy évre vetítve is 100 fő körüli emelkedés, azaz 5%-os emelkedés, mely teljesen egybe esik a KSH statisztikájával. Ez az emelkedés azóta is tapasztalható, bár mértéke változó.

Ha az iskolák számát nézzük Baranya megyében, akkor azt látjuk, hogy 77 köznevelési intézmény, 144 feladat ellátási helyén volt általános iskolai oktatás 2012-ben, tehát 144 iskola volt az említett időszakban Baranyában. Ez igazolja, hogy a kutatás intervallumában megvalósult a kutatásban a szinte teljes minta elérése. Az iskolák száma az összevonások, átalakítások miatt dinamikusan változik adminisztratív szinten, de az eredeti 144 a valóságban nem változott.

Látható tehát, hogy a vizsgált gyerekek szempontjából releváns és érvényes a kutatás, de eddig az adatok részletezésén túl egyebet nem tettünk. Most mutatjuk be, azok után, hogy igazoltuk, az adataink és a vizsgált minta érvényesnek tekinthető, hogy miért is ez a címe ennek a fejezetnek. Most bemutatjuk a képességvizsgálatokat és azok számszerű adatait, melyek igazolják, hogy nem minden bogár rovar, annak ellenére, hogy morfológiáját tekintve rövid tájékozódó vizsgálat alapján ezt feltételezhetnénk.