5.3. Gyerekek a számok mögött

A kutatás keretein belül szükségesnek tűnt annak kizárása is, hogy az intézmények vizsgálata esetén egyik vagy másik helyi, SNI tanulókból álló minta olyan jellegzetességeket mutat, melynek tekintetében nem összevethető a többi intézmény mintájával. Mit jelent ez? Jelentheti azt, hogy szándékosan vagy akár véletlenül adott képesség szerint válogat az iskola a tanulási zavarral küzdő tanulók között. Ez meghiúsította volna a sikeres kutatást, illetve érvénytelenítette volna a levont következtetéseket. Azt sikerült bizonyítani, hogy ha van is válogatás, akkor nagyon bizonytalan. Korábbi kutatások azt igazolták, hogy a mintában szereplő iskolák sokkal inkább a szülőket válogatják, mint a tanulókat (Vida, 2019).

Ráadásul az intézmények száma igen dinamikusan változik, ahogy az is, hogy mikor hány és milyen diagnózisú SNI tanuló van éppen az adott intézményben. Ha tehát van bármilyen torzítás a normál eloszláshoz képest a képességek területén, akkor arról tudunk kell. Előzetesen elmondható, hogy ilyen torzításra nem volt példa.

Hogy ezt szűrhessük, indokoltnak látszott pont az intézményváltoztatási adatokból kiindulni, hiszen ebből elő felvetésként vélhetően egy tendencia is kirajzolódni látszik, valamint az integráció hatékonyságáról is kaphatunk információt. Az SNI tanulók esetében ugyanis a szakértői bizottságnak kell kijelölni a fogadó intézményt és csak olyat jelölhet ki, amelyik alapító okiratába foglalja, hogy vállal integrációt és hogy rendelkezik is a feltételekkel. Ez tehát hozzáférhető adat. Az elemzési feltételek közé bekerült az intézmény fenntartása is az SNI intézményváltoztatási mozgásai és indikátorai mellé, hiszen láthattuk, hogy a nem állami fenntartású intézményekre nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak az integráció költségtérítése kapcsán. Egyszerűen megfogalmazva, az állami és nem állami fenntartású intézmények SNI integrációjának költségvetési háttere nem azonos^[19] (az állami fenntartású iskolák számára kedvezőbb a rendszer). Kérdés lehet így, hogy a törvény által kialakított aránytalanságok ellenére is vajon ugyanolyan mértékben vállalják-e a különböző fenntartású intézmények az SNI integrációt. Amennyiben igen, akkor az utalás lehet arra, hogy a magyar köznevelési rendszer elkötelezett az SNI integráció mellett. Ezt a kutatás nem tudta alátámasztani. Illetve, ha szelekciós hatások érvényesülnek, akkor az intézményi mintából ki kellett volna zárni adott fenntartású intézményeket vagy külön kellett volna vizsgálni őket fenntartás szerint is, hiszen a minta akkor nem azonos.

A kutatást kiegészítő és alátámasztó rész-vizsgálatban a Baranya megyében tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek intézményváltoztatását vettük tehát górcső alá a 2015/2016-os tanévben és a 2016/2017-es tanév márciusáig tartó időszakban. A rendelkezésre álló adatok közül szűrésre került az, ahol az intézményváltoztatás lakcímváltozás miatt következett be, illetve, ahol a középiskolai felvételi miatt kellett formálisan ezt elvégezni a törvények értelmében. Tehát csak olyan adatokat igyekezett a vizsgálat felhasználni, ami a „valós” (pl.: teljesítmény, magatartás miatt következett be). Így képződött a tisztítás után egy 257 elemszámú adatbázis. A 2015/2016-os tanévben az összes intézményváltoztatás teljes mintája 426 elemszámú (esetszám) volt, a 2016/2017-es tanévben 543. Ebbe viszont beletartozott a lakhely változás miatti intézményváltoztatás is, illetve a Baranya Megyei Szakértői Bizottság statisztikájában az is intézményváltoztatásnak minősül, ha középiskolába, speciális szakiskolába iratkozik be az SNI-s tanuló. Ezeket az esetek kiszűrve lett végül 257 elemszámú a minta, mely adott időszakra vonatkoztatva nem a középiskolai vagy lakhelyváltozás miatt bekövetkező, „valós” intézményváltoztatások teljes mintája.

Emellett az adatrögzítés során az is indikátor volt, hogy az adott intézmény, ahova érkezett a tanuló a korábbi intézményből, az fenntartását tekintve állami, egyházi (felekezeti) vagy alapítványi fenntartású-e. Ez az adatok elemzésekor feltárható kellett, hogy legyen, ugyanis ez utalhat arra, hogy létezik-e releváns eltérés a különböző fenntartású intézmények befogadási gyakorlata között. A teljes, általános és középiskolákban integrált SNI-s tanuló populáció vizsgálata ismét olyan feladat lett volna, mely jelen kutatás kereteit tekintve kivitelezhetetlen lett volna.

A korábbiakban tárgyalt WISC-IV teszttel megállapított IQ volt a másik indikátor a mintában. Ugyanis kérdés volt, hogy ezen IQ és az intézményváltoztatás között létezhet-e kapcsolat. Amennyiben igen, az utalhat arra, hogy a befogadás vagy az integráció nem kellő hatékonyságú, hiszen ezáltal bizonyítottan „célcsoport fókuszú” (Varga, 2014). Hiszen ebben az esetben nem képes kellő mértékű fejlesztést elérni, adott esetben a bizonyos részképességet mutató tanulók esetében, illetve kiderült volna, hogy sikeresen válogat adott intézmény képességek alapján. Ez a vizsgált SNI integráció hatékonyságának vizsgálata szempontjából sem lett volna közömbös. Erről a rész-kutatásról részletes tanulmány is készült, így csak azon eredmények összefoglalója került bele jelen összegzésbe, mely illeszkedik a kutatás fókuszaihoz.

Az alábbi képen (4. ábra) a 2016/2017-es Baranya Megyei Szakértői Bizottságának vizsgálati eredményeiből összeállított adatbázis látható a teljes esetszámra (3110) vonatkoztatva. Elkészült a 2015/2016-os év adatbázisa is, de az adatok tekintetében nincs releváns eltérés, ezért indokoltnak tűnt iterálni adott tartalmat és a frissebb adatbázist felhasználni. A teljes esetszám^[20] idézése pedig azért indokolt mert láthatóvá válik belőle, hogy milyen IQ eredményhez csatlakozik a legtöbb esetszám a mintában, ugyanis az érvényes lesz a felülvizsgálatra is, illetve nagyobb adat felhasználása mellett élesebben láthatók az eloszlás sajátosságai.

1. ábra
Sajátos nevelési igényű tanulók WISC-IV IQ eloszlása az összes esetszámra vetítve 2016/2017-es tanévben Baranya megyében

Látható a képen, hogy az egyik legnagyobb esetszám 2016-17-ben az enyhe intellektuális képességzavarokkal küzdőkhöz tartozik, illetve a második legnagyobb esetszám eloszlását tekintve 79-97-es IQ között adható meg. Ez a felülvizsgálatra is érvényes, hiszen a felülvizsgálati minta nem IQ alapján, hanem életkor és vizsgálati dátumtól függ, mely nem okoz ebben szórást. A tanulási zavar alkalmazott törvényi és diagnosztikus kategóriája az IQ szórás alapján így bizonyíthatóan nem felel meg a szakmai kívánalmaknak, mely hatással volt a kutatás során kapott eredmények értelmezhetőségére is.

Külön választva az megállapított diagnózisokat adott esetszámra és IQ-ra vetítve a következő képet (5. ábra) kaphatjuk az alkalmazott mintában:

2. ábra
WISC-IV teljes teszt (IQ) eredmények adott SN kategóriához rendelve az esetszámok tükrében a 2016/2017-es tanévben Baranya megyében

Ez megerősíti, hogy a tanulási zavar hazánkban az alacsonyabb IQ-val esik egybe, ami abszolút nem felel meg a fogalmi bázist taglaló részben leírt tanulási zavar szaktudományos kategóriájának és az említett módon a kutatás során kapott eredmények értelmezhetőségét is nehezíti. Ez a minta azonban a teljes, Baranya megyében vizsgált, megállapított SNI tanulók mintája. Ebből nem mondható meg, hogy adott esetben előfordulhat-e, hogy egy intézményben csak alacsonyabb intellektusú SNI tanuló van, még a másikban pedig magas intellektusú és még mindig nem mutatja, hogy az intézményváltoztatás és az IQ összefüggnek-e. Azt viszont mutatja, hogy a minta normál eloszlású. Ezt már kifejtettük, hogy a minták összehasonlíthatóságának szempontjából kulcskérdés. A fenti eredményekből készített IQ eloszlás ábráját tekintve elmondható, hogy bár alacsonyabb értékhez rendelhető a haranggörbe csúcsa az SNI diagnózis esetében, még így is teljesül a normál eloszlás, ami utal az alkalmazott teszt validitására is. Ez tehát a kutatásban szűkített SNI tanulók mintájára is igaz kell, hogy legyen, hiszen a mintavétel is ennek megfelelően történt.

Előzetesen is feltételezhető volt, hogy nem csak a felülvizsgálatokon, hanem az intézményekben is ez fog érvényesülni, azaz mindegyik iskolában ugyanannyi alacsony és magas intellektusú (WISC-IV IQ teljes teszt értékére vonatkoztatva) SNI tanuló lesz, hiszen az eloszlás sajátossága ezt diktálja. Ha esetleg ezt sikerült volna cáfolni, akkor az azt bizonyította volna, hogy a kutatás ideje alatt a köznevelésben hatékonyan érvényesültek volna az SNI-s tanulók szempontjából valamilyen rejtett szelekciós hatások, amikre már utaltunk. Az elvégzett kutatás alapján nem zárja ki a szelekciós mechanizmusok létezését, de annyi bizonyos, hogy nem a valós, tesztekkel feltárt tanulási képességekre épül. Azóta végeztünk 2019-ben további vizsgálatokat és a középiskolába kerülés szempontjából egyetlen releváns háttérváltozó a szülők iskolázottsága. Erről beszéltünk, amikor azt állítottuk, hogy az iskolák szülőt válogatnak inkább, mint gyereket, tanulót. Nyilvánvalóan csak annyit tudunk mondani a 2019-es vizsgálat alapján is, hogy az SNI gyerekek gimnáziumba kerülésében potenciális szelekciós tényező a szülők és főleg az anya iskolázottsága, azaz a magasabban iskolázott szülők SNI gyermeke nagyobb valószínűséggel kerül gimnáziumba és ebben a képességprofil vagy IQ elenyésző mértékbe szól bele. Ezek a következtetések azonban abban a tanulmányban olvashatók, jelen kutatási beszámoló fókuszához részletesebben nem csatolhatók.

Ha visszatérünk tehát az IQ és intézmény kérdésköréhez, akkor az intézményváltoztatási adatokat is latba vetve készítettünk egy vizuális megjelenítést (6. ábra), mely azt mutatja, hogy adott fenntartású intézményben, adott SNI kategória és a hozzá csatlakoztatható WISC-IV teljes IQ teszt eredménye alapján milyen az eloszlás képe. Ennek a szemléltetése azért indokolt, hogy elvethető legyen az esetleges, intellektuális, tanulási képességeken alapuló szelekció. Ez a minta érvényességének szempontjából is indokolt visszacsatolás, hiszen ha lehetséges és valós, hogy adott képességek alapján egy intézmény sikeresen válogassa össze a tanulókat, akkora a véletlenül választott intézmények esetében sérülne az az elv, hogy ugyanazon képességű SNI tanulók mintáját vizsgáltuk teljesítményük alapján. Így érvényes következtetések sem levonhatók és az eloszlás torzult volna.

3. ábra
SNI kategóriák eloszlása teljes IQ teszttel összekötve az állami fenntartású intézményekben a 2016/17-es tanévben Baranya megye teljes, SNI-t integráló mintáján

A 6. ábrán látható gyakoriság vagy eloszlás görbe fenntartótól függetlenül mindegyik intézményben jellemzőnek volt mondható. Mivel az állami intézmények mintájához volt rendelhető a legnagyobb esetszám a vizsgált mintában, ezért azok az adatok jelenítik meg a legjobb felbontásban az eredményeket, de ismételten elmondható, hogy fenntartótól függetlenül, mindegyik intézményben ez az eloszlás érvényes. Az WISC-IV gyermek intelligencia teszt validitását tekintve, illetve a normál eloszlás populációra vetített érvényességét tekintve ez az elő-felvetésekben említetteknek megfelelően alátámasztotta a várakozásokat. Tehát elmondható, hogy ha van is bármiféle szelekciós törekvés az eltérő fenntartású intézményekben arra, hogy magasabb intellektusú SNI tanulókat integráljanak, az semmiképpen sem sikeres.

Ez az eredmény ellent mond annak, hogy a kutatásban részt vevő egyes intézményekből érkező tanulók gyengébb pedagógiai teljesítményt mutattak a felülvizsgálaton, mint az a képességprofiljuk indokolta volna. A teljes vizsgált minta globálisan 55%-a gyengébb teljesítményt mutatott az elvárhatóhoz képest és ebben nem volt jelentős intézményhez csatolható minta. Mindez utalhat arra, hogy az integráció hatékonyságában nincs az alkalmazott eszközökkel mérhető különbség a mintában szereplő intézmények között, annak ellenére, hogy a vizsgált pedagógus minta bizonyíthatóan megoszlik adott indikátorkérdések (pl.: gyógypedagógiai kompetencia megléte vagy hiánya) mentén aszerint, hogy elfogadó vagy elutasító az SNI integrációval kapcsolatban. Ebben a fenntartót tekintve minimális eltérést tudtunk mérni, de tekintve az alkalmazott metodika sajátosságait, nem nyilatkoztatnánk ki, hogy adott esetben a felekezeti fenntartású iskolák kevésbé befogadók, hiszen ezt így nem tudjuk bizonyítani. Arra viszont utaltak az adatok, hogy az integrációból kevesebb részt vállalnak, amin nem is érdemes meglepődni, hiszen a költségvetési szabályokat tekintve, számukra kedvezőtlenebbek a feltételek.

Ezért is idéztük ezeket az eredményeket, hiszen utalhatnak arra is, hogy hiába van egy adott intézményben elfogadó pedagógus, az iskola egészére talán nem tud elég hatékonyan hatást gyakorolni, így intézményi szinten nem értelmezhető a kérdés, főleg nem fenntartóhoz csatolva. Illetve utalhat arra, hogy az SNI kategóriák félreértelmezése és diagnosztikus bizonytalansága miatt értelmezhetetlenek az eredmények. Ennek további kutatása indokolt, ugyanis hitelt érdemlően a kapott adatokkal egyiket sem lehet cáfolni vagy bizonyítani. Így felmerülhet, hogy az 55% pont az az alacsonyabb intellektusú tanuló, aki alapvetően kedvezőtlenebb profillal rendelkezve kell, hogy megfeleljen ugyan azoknak a követelményeknek, hiszen a gyógypedagógiai ellátás a tanulási zavarral küzdő tanulók esetében nem profilhoz, hanem SNI típushoz központilag megállapított. Tehát egy 80-as WISC-IV teljes teszt eredménnyel (IQ) rendelkező tanuló intenzitásában ugyanazt a fejlesztés kapja, mint egy 100-as vagy 120-as teszt eredménnyel rendelkező tanuló, ami nehezen érvelhető és mint látható, feltételezhetően nem is hozza azokat az eredményeket. A felzárkózás vagy esélykiegyenlítés így kudarcba torkol és a felülvizsgálatokon inadekvát teljesítményben manifesztálódik. A későbbi adatok igazolják, hogy ez az elemzés során is problémát okozott, hiszen ezt nem tudtuk megfelelően kizárni. Az idézett ábrákon belül pedig a haranggörbe eloszlása pont azt mutatta hogy 50% a nem értelmi fogyatékos, tanulási zavarral küzdő tanulóknak alacsonyabb intellektuális övezetbe tartozik a mintában. Ez összefügghet az 55%-os kudarccal is és megjelenik az intézményváltoztatási adatokban is. Ugyanis az IQ érték alapján az alacsonyabb övezetbe tartozó tanulók sokkal több intézményváltoztatáson esnek át, mint magasabb IQ-val rendelkező társaik. Ennek háttere nem feltárt, jelen kutatásban csak összekapcsolható statisztikai tény.

Ezt igazolja egy rész-kutatás, melyben az SNI tanulók intézményváltoztatásokra is kiterjedő adatbázisát hoztuk létre. A kutatás fókuszán ugyan kívül esik, de elemzésre került, hogy mikor és hova távoznak, illetve milyen intellektusú SNI tanulók változtatnak intézményt – ezt a kutatást is azért végeztük el, hogy elvethető legyen adott intézményben annak a lehetősége, hogy különböző eloszlásúak a minták a tanulási képességek tükrében, hiszen akkor a mért teljesítmény sem értelmezhető egységesen. A következő ábrán (7. ábra) ezek az adatok jelennek meg és megjelenítésük azért indokolt annak ellenére is, hogy nem tartozik a kutatás fókuszához mert utalnak az SNI-s tanulók leszakadására is, ezen keresztül pedig közvetve az SNI integráció hatékonyságát vagy inkább „hatékonytalanságát” és sajátos vonásait is megmutatják. Alacsonyabb intellektus mellett az SNI-s tanulók gyakrabban változtatnak intézményt. Ez arra utalhat, hogy az eleve nagyobb lemaradással küzdő tanulók folyamatos iskolai kudarcok miatt ismétlődő intézményváltoztatással próbálkoznak. A teljes populáció tekintetében átlagosnak vehető intellektust hivatott megjeleníteni. Ha tovább vizsgáljuk, hogy a tanév mely időszakában történt ez az intézményváltoztatás és milyen fenntartású intézményekben történt mozgás, újabb utalást találhatunk az SNI-s tanulók leszakadására.

4. ábra
SNI tanulók intézményváltoztatásához csatolt esetszám a WISC-IV teljes teszt (IQ) eredményével összekapcsoltan az esetszámok megjelenítésével a 2016/2017-es tanévben

Október közepe után gyerekek jelennek meg az állami fenntartású intézményekben. Ennek feltételezhető oka, hogy a vizsgálat során érvényben lévő jogszabályok értelmében, az intézményi statisztika ekkor kerül zárásra és a fennmaradó időszakra akkor is lehívható a többlet támogatás, ha sajátos nevelési igényű tanuló már nincs is az intézményben. Tekintve, hogy a rész-kutatás mintájából, szűrésre kerültek azok, akik lakhelyváltozás miatt kényszerültek iskolát váltani, nem marad más lehetőség, mint hogy ezek a tanulók másik, de szintén baranyai iskolákból érkeztek, hiszen az kizárható, hogy hat, hét vagy akár nyolc évesen jelentek meg a közoktatási rendszerben először.

5. ábra
SNI tanulók intézményváltoztatásának időpontjai a 2016/2017-es tanévben csak az intézményváltoztatás esetszámához kapcsoltan a teljes baranyai mintán

Az adatbázisból az nem látszik, hogy melyik vagy milyen fenntartású intézményből. Az is látszik, hogy a tanévkezdést követő egy hónapban javarészt már csak az állami intézményekben van felvétel. Ennek oka lehet, hogy az állami fenntartású intézmények a normatív rendszerű támogatás miatt bizonyos mértékben érdekeltek is a felvételben – ráadásul a más fenntartású intézmények szeptemberben már szinte rögzült létszámmal kezdenek az ábra tanúsága szerint.

Mindez utal arra is, hogy az iskolák helyi statisztikájának zárása után több gyerek intézményt változtatni kényszerül. Az ő felvételükről az állami fenntartású intézmények gondoskodnak, mintegy gyűjtő jelleggel, hiszen a beiskolázási körzetből csak férőhely hiányában utasíthatnak el bárkit, ha rendelkeztek SNI fogadásáról az alapító okiratban. Mindez érthető módon szorosan összefügg a normatív ellátási rendszer hazai sajátosságaival az adott időszakban. Bizonyított tehát, hogy a mintában a többletforrásokkal rendelkező alapítványi vagy felekezeti iskolák valamiért kihátrálnak a statisztika zárása után. Feltételezhető, hogy az adott SNI tanulók oktatása, nevelése során felmerült nehézségek miatt. Erre csak utal, hogy az alacsonyabb intellektusú(nak mondott) tanulók gyakrabban váltanak intézményt. Képességprofiljuk alapján nagy valószínűséggel számukra nehezebb a teljesítés, több kompenzációt igényel, melyet akár saját forrásból kell biztosítani, hiszen a normatív rendszerben nem képességprofilhoz, IQ-hoz rendelik a fejlesztési óraszámot, hanem SNI kategóriához (pl.:71-180-as IQ-ig a tanulási zavar kategóriájában mindenkinek ugyanaz az óraszám jár adott osztályfokban). Nyilvánvaló, hogy nem általánosítható valamennyi nem állami fenntartású intézményre, sokkal inkább, mint potenciális trend azonosítható mindez.

Ezt súlyosbíthatja, hogy az állami fenntartású intézmények esetében kedvezőbb a plusz források elosztása a már hivatkozott^[21] törvények értelmében. Ez torzító hatás lehet Mindennek kifejtése indokolt volt a kutatás szempontjából is, hiszen a hazai SNI integráció hatékonysága ezek nélkül csak jelentős torzítások mellett mérhető.

Összességében ez tanulságos hiszen kiderült, hogy az intézmények, legalábbis a vizsgált középiskolák megpróbálnak szülők szerint szemezgetni a gyerekek között. Utaltak az adatok arra, hogy a kompetencia mérések intézmények közti szórása semmilyen kapcsolatban nem állhat a tanulók kognitív képességeivel, hiszen minden intézményben képesség alapján normál az eloszlás a tanulók között, tehát nem tartható, hogy egyik vagy másik iskolába tömörült volna az összes magas vagy alacsony intellektusú tanuló. Az is kiderült, hogy a kudarcos tanulóktól a statisztika zárása után megválni szeretnének az intézmények és hogy a nem állami fenntartású iskolák ezt meg is teszik. Önmagában már itt meg is állhattunk volna az integráció kutatásában, de folytattuk a vizsgálatot, hogy lássuk, mit mutat a pedagógus attitűd a befogadásról.