„B” intézmény megyeszékhelyi, belvárosi intézmény. Művészeti iskola és gimnázium is egyben. Fenntartását tekintve felekezeti iskola. Alapító okiratát tekintve nem fogad enyhe értelmi fogyatékos tanulókat, csak tanulási zavarral küzdőket és hallássérülteket. A kutatás intervallumában egy hallássérült tanuló volt az intézményben integrálva. Ő külön szurdopedagógiai ellátást kapott utazó gyógypedagógiai szolgáltatás keretében, a kutatás fókuszába az ő integrációja nem tartozik bele, ugyanis érzékszervi fogyatékos és felülvizsgálatát az FPSZ Hallásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézménye látja el. Az intézmény elhelyezkedését tekintve a belvárosban helyezkedik el. Nem tagja intézményi társulásnak. Az átlag osztálylétszám a kutatás intervallumában 18-20 fő között mozog, de értelemszerűen előfordul magasabb létszámú osztály is. Az intézmény rendelkezik saját gyógypedagógussal, akinek személye hosszabb ideje állandó. Az osztályokban átlagosan 2 fő SNI tanuló vesz részt integrált formában. Az intézmény a kezdetektől fogva rendelkezik jól felszerelt fejlesztő helyiséggel. Ezt az intézményt is sikerült a 2016/17-es tanévben helyszíni felülvizsgálatban részesíteni, így volt alkalom a 2015-ös és 2017-es viszonyok összevetésében. Releváns eltérés azonban a kutatás fókuszának szempontjából nem volt tapasztalható. A felülvizsgálatok megszervezésében az iskola gyógypedagógusa segített, aki személyesen, a szakértői bizottság által küldött értesítés másolatát adta a szülőnek, melyen a többi gyermek nevét kihúzta, így csak az érintett tanulóról kapott információt a szülő. Az „A” intézményhez képest az inklúziós indexből itt kevesebb rész sérült csak. Amelyik teljesült, értelemszerűen nem kerül megjelenítésre, csak amelyik itt is sérült (Ainscow – Booth, 2015).
Munkatársaink kerülik a normális szó használatát a gyermekekkel kapcsolatban, nehogy azt közvetítsék, hogy a „sajátos nevelési igényű” gyermekek kevesebbek, mint a „normálisak”?
Bár a normális nem került használatra, de az „SNI-s” igen, a gyerekek előtt is.
Munkatársaink gondolkoznak azon, hogy a „sajátos nevelési igényű” kifejezés helyett a „tanulásban és részvételben akadályozott” jelzőt kellene használni?
Ez tapasztaltak alapján nem teljesült
Iskolánkban a munkatársak ellenállnak annak az egyre erősödő tendenciának, hogy a gyermekeket „autista”, „Asperger-szindrómás”, hiperaktív vagy hasonló címkékkel lássák el?
Nem teljesült, ugyanis aktívan használták az SNI-s, címkéket. A megfigyelt tanórán azonban nem került elő ez a meghatározás.
Munkatársaink megfelelnek annak az elvárásnak, hogy nem használják a „sajátos nevelési igényű” kifejezést a gyermekek azonosítására sem a gyermekekkel történő, sem az egymás közötti párbeszédeikben?
Nem felelnek meg ennek a kritériumnak és a felülvizsgálatra kíséréskor előfordult a „meghoztam az SNI-s” tanulókat kifejezés.
A vizsgált intézményben azonban a felső tagozatos történelem és az alsó tagozatos matematika tanórán ugyanúgy csak mennyiségi differenciálás volt megfigyelhető. A számológépen kívül más speciális segédeszköz nem került felhasználásra, olyan sem, amit a szakértői vélemény kifejezetten ajánlott volna. A többlet idő biztosítása sem érvényesült minden esetben A pedagógusok azonban tudták, hogy melyik tanulók rendelkeznek SNI státusszal az osztályukból. Az osztálytermi munka frontális szervezésben folyt. Ebből az intézményből 5 kérdőív érkezett, amit a gyógypedagógus személyesen adott át a felülvizsgálat során. A kérdőívek nagyon változatosak voltak és 3 elutasító volt, 2 elfogadó. Az elutasító kitöltők közül 1 alsó tagozatos tanító 8 év szakmai gyakorlattal és két szaktanár volt 14 és 15 év szakmai gyakorlattal. Az elutasítónak mondható kérdőívekben az összes a következő kérdések mentén adtak alacsony pontszámot a vizsgált pedagógusok, azaz értettek legkevésbé egyet az állítással bevallásuk szerint:
- Szívesen venném, ha osztályomban sérült gyermek is tanulhatna;
- Iskolánk népszerűségét növeli, ha felvállalja a sajátos nevelési szükségletű tanulók nevelését;
- Birtokában vagyok annyi és olyan pedagógiai tapasztalatnak, ismeretnek, hogy képes vagyok az SNI-s tanulók nevelésére-oktatására;
- Vannak érveim, hogy az aggályoskodó szülőket meggyőzzem az integráció helyességéről;
- Nem okoz problémát a szakértői vélemény értelmezése;
- Szívesen tanítok, tanítanék sajátos nevelési igényű gyermekeket integráló osztályban;
- Régen is volt SNI, meg lehetett oldani.
- A mentességek arra jók, hogy kibújjanak a kötelezettségeik alól
- Az elfogadó kérdőívekben ezek közül egyik sem.