A kontroll intézményben nincs SNI integráció. Egy megyeszékhelyi, szintén belvárosi iskola. Egy nagyobb intézményi társulásnak tagja, de nem székhely intézmény. Fenntartását tekintve állami intézmény. A pedagógus kar 50 feletti létszámmal bír, az osztálylétszámok 25-28 fősek átlagosan, de előfordul magasabb osztálylétszám is.
Mivel nincs integráció, ezért a befogadás mértékét mutató Inklúziós Index vizsgálati protokollja és kérdéssora nem is végig futtatható, de ennek ellenére sikerült két kérdőívet begyűjteni. Mind a két kérdőív felső tagozatban tanító szaktanártól származik 17 és 15 év szakmai gyakorlattal. Egyikük 28, a másik 32 fős osztályban tanít. A két kérdőív kifejezetten elfogadó és viszont 2 indikátor kérdésben kifejezetten elutasító. Ezek a következők (Ainscow – Booth, 2015):
- Szívesen venném, ha osztályomban sérült gyermek is tanulhatna.
- Iskolánk népszerűségét növeli, ha felvállalja a sajátos nevelési szükségletű tanulók nevelését.
A nem SNI-s tanulók ennek ellenére jól megoldották a felülvizsgálatban használt diagnosztikus gyógypedagógiai feladatokat, mivel azonban az ő képességprofiljuk nem feltárt, ez nem tekinthető releváns eredménynek és semmilyen következtetés nem levonható belőle. A tanórák látogatása során tapasztaltak nem térnek el „A” és „B” intézményben tapasztaltaktól. A látogatott biológia óra frontális szervezésű volt, speciális, egyénre szabott eszközöket egy-egy tanuló megsegítéséhez nem használt egyik tanulónál sem. A két kérdőívben az összes indikátor kérdés megjelent.