Előzetesen annyi elmondható, hogy visszatekintve ez volt a kutatás legnehezebb pontja. Azóta további kutatásokat végeztünk, illetve a tapasztalatok alapján pedagógus továbbképzési programokat fejlesztettünk, ami utólag már részben magyarázza, hogy mi állt a nehézségek hátterében. A választott eszköz, az Inklúziós Index (Ainscow – Booth, 2015) valóban alkalmas egy iskola befogadó potenciáljának meghatározásához, de egyetlen intézmény esetében is annyi adat képződik, mely a rendelkezésre állt erőforrásokat többszörösen felülmúlta. Így rövidíteni kényszerültünk az általunk relevánsnak vélt területekre, mely utólag már könnyen belátható, hogy téves megközelítés. Ennek oka, hogy valójában csak véltük, hogy releváns faktorokra kérdezünk rá. Ahogy a gyógypedagógus képzettség hatására is lehet valaki elutasító az SNI befogadással kapcsolatban, úgy éppen az is előfordulhat, hogy ami egyik intézmény esetében releváns faktor vagy terület, az a másik esetében nem. Így a levonható következtetések érvényessége jelentősen leszűkül. A jelenlegi ismereteink birtokában és az azóta elvégzett kutatások tekintetében a kutatás ezen szakaszán már változtatnánk és másképpen végeznénk el a vizsgálatot. Ennek ellenére is járt azonban hasznos tanulságokkal a kutatás intézményeket vizsgáló része, melyek összefoglalása hasznos lehet. Az intézményeket kategorizálva mutatjuk be, annak megfelelően, hogy miként teljesítettek a tanulók adott felülvizsgálaton. Nyilvánvaló, hogy ez is számtalan további kérdést felvet, de a teljesítmény kérdésére már kitértünk korábban.
7.3.1. „A” intézmény – a felülvizsgálati eredmények szempontjából gyengébben teljesítő intézmény
7.3.2. „B” intézmény – a felülvizsgálati eredmények szempontjából jobban teljesítő intézmény
7.3.3. „C1” kontroll intézmény – ahol nincs SNI integráció
7.3.4. „C2” kontroll intézmény, ahol van SNI integráció, magas az inklúziós index, de a teljesítmény mégsem kedvező
7.3.5. Az intézményi vizsgálat nehézségeinek és sikereinek összefoglalása