7.4. Az átlag pedagógus a statisztikában

Lásd a ^[31] lábjegyzetet!

A pedagógusok vizsgálata a kutatás során azzal az attitűdöt vizsgáló kérdőívvel történt, melyre már korábban utaltunk és egy 2006-ban létrehozott eszköz továbbfejlesztett változata (Moldvayné, 2006). A kérdőívek kitöltésére online és papír alapon is lehetőség volt. Valamennyi integráló iskolába került a kérdőívből, illetve csatolt levélben a kérdőív linkje is elérhető volt. Ennek költségeit és szervezését a Baranya Megyei Szakértői Bizottság vállalta át, hogy a kutatás során létrejött adatbázishoz és eredményekhez hozzáférhessen és azokat felhasználhassa a megfelelő szerzői jogi feltételek mellett. Szerencsés eset állt elő, ugyanis a három lépcsős, rétegzett mintából választott intézmények mindegyikéből érkezett a pedagógusok által kitöltött attitűdvizsgáló kérdőív.

A papíralapon kitöltött kérdőívek postai úton és akár személyesen is átadhatók voltak a helyszíni felülvizsgálatkor, de volt olyan eset is, hogy lezárt borítékban küldték el a Szakértői Bizottságba a felülvizsgálatra delegált tanulókkal együtt. A kutatás során a postai úton visszaküldött kérdőívek száma dominált, illetve az online forma. 4 esetben adták személyesen vissza a kérdőíveket, mely összesen 17 darab volt. A kutatásba való részvételre történő felhívás a Megyei Szakértői Bizottság együttműködésével zajlott a felülvizsgálattal kapcsolatos kiértesítési rendszeren belül. Azaz a kiküldött nyomtatott kérdőívek kézbesítése a kutatásban segédkező szakértői bizottság felülvizsgálatról értesítő leveléhez csatoltan érkezett az intézményekbe. A kézbesítés és a nyomtatás költségeit is így az említett bizottság vállalta. Külön a kutatás azt nem vizsgálta, de vélhetően azért volt kiemelkedően magas a nyomtatott, postai úton visszaküldött kérdőívek száma, ugyanis a hivatalos értesítéssel, a Szakértői Bizottság bélyegzőjével ellátva, az értesítésekkel együtt érkezett a kérdőív és bár tartalmazta a boríték a felhívást, hogy a kutatás nem kötelező és a Szakértői Bizottságtól független, de vélhetően mégis valamilyen szerepet játszhatott, hogy hivatalos, állami szerv értesítésével együtt érkezett. A nyomtatott, pedagógusoknak szánt kérdőívek ugyan anonim módon kerültek kiküldésre, de a válaszborítékon, amelyben visszaküldték szerepelt az intézmény neve minden esetben, ahol nem személyesen adták át a helyszínen, így beazonosíthatóvá vált a kitöltő pedagógus intézménye is.

Mint említettük, a sajátos nevelési igényű gyermekek állapotának felülvizsgálata törvényi kötelesség és annak megszervezésében az érintett intézmény és az érintett megyei szakértői bizottság is érintett. Az intézmények egy nem meghatározott formátumú listán kérvényezik a felülvizsgálatra kötelezett tanulók vizsgálatát adott határidőig, melyre a bizottság köteles válaszolni, hogy a helyszínen vagy adott telephelyen végzi-e el a tanulók kontrollját. Az elvégzett kutatás egyik hozadéka, hogy azóta az érintett szakértői bizottság áttért az online felülvizsgálati kérelemre. Ebben a kutatáshoz létrehozott adatbázis és az alapján levonható következtetések mindehhez alapvetően hozzájárultak. A felülvizsgálat időpontjáról pedig tájékoztató email és levél mellé került egy felkérés is a kutatásban való részvételre és minden esetben 3 nyomtatott kérdőív került csatolásra, illetve az online kérdőív linkje és a kutatás rövid leírása. A felmerülő költségeket, mely a borítékolás során a 4 plusz (3 kérdőív és a kutatás leírása és az online kérdőív linkje) 2 oldalas A4-es méretű papír nyomdai előállítása volt, az érintett Bizottság átvállalta a kézbesítés teljes díjával együtt (összesen 484 oldal), hiszen amúgy is értesítette volna írásban az intézményeket, tehát az értesítés mellé csatolta csak az említett papírokat. Emellett a Bizottság az intézményeknek a felülvizsgálatról tájékoztató email mellé is csatolta a kutatás rövid ismertetését, illetve pdf csatolmányban a nyomtatott kérdőív elektronikus nyomtatványát, illetve az online kérdőív linkjét. Ezen felül a kutatás során a helyszínekre utazást, a vizsgáló eszközöket mind az érintett Bizottság biztosította, (Meixner feladatlapok, Lőrik vizsgáló eszközök stb.).

A kutatás során használt SPSS 23 szoftver a saját erőforrás, még az adatfeldolgozáshoz használt laptop a „Sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja (Szakszolgálatok fejlesztése)” című, TÁMOP 3.4.2. B-12-2012-00001 projekt biztosította. Azóta a változó protokoll miatt erre már nem használhatók a bizottság laptopjai. Az elkészült publikációk vagy kedvezőtlen statisztikai adatok talán ehhez hozzájárultak, de mindennek a háttere bizonytalan. Azóta az adatbázis hozzáférhetősége és kutathatósága is több lépcsős korlátozáson esett át. Ennek háttere ugyanúgy ismeretlen.

A kérdőív részletes leírását a későbbiekben elvégezzük a mérőeszközt is bemutató módszertani fejezetben, azonban jelen részben is indokolt a minta jellemzőihez kapcsolt mértékben és szempontok szerinti bemutatás – például, hogy a kitöltés anonim volt, illetve a kiküldött. A kutatásban használt kérdőív egy korábbi, 2006-ban használt eszköz (Horváthné, 2006) bővítése. Részletes feltárás nélkül, összefoglaló jelleggel elmondható, hogy a kérdések megfogalmazása során arra kellett választ adniuk a kitöltő pedagógusoknak, hogy az SNI integrációval kapcsolatosan megfogalmazott állításokkal milyen mértékben értenek egyet. Az egyetértés mértékét az ötfokú Likert-típusú skálán jelezték. Összesen 37 zárt kérdés között 9 negatív megfogalmazásban szerepel a torzítás csökkentése érdekében (Horváthné 2006-os kérdőívében a 27 kérdésre 5 ilyen negatív megfogalmazású kérdés szerepelt, azonban a törvényi változtatások miatt is indokolt volt a kiegészítés). Az online kérdőív kérdései természetesen ugyanazok voltak, mint amit nyomtatott formában is megkaptak a résztvevők.

A kitöltéskor a teljes mintát alapul véve kifejezetten névtelenül kértük a kitöltést. Tekintve azonban, hogy sokan postán küldték vissza a kérdőíveket, az iskola ezekbe az esetekben beazonosíthatóvá vált, ahogy arra korábban kitértünk, valamint több esetben előfordult, hogy az online kérdőív kitöltése után a kitöltő e-mailben jelezte, hogy kitöltötte a kérdőívet, bár ez nem volt elvárás. Így az online kérdőív, mely Google űrlap szerkesztővel készült rögzítette a kitöltés időpontját, és így az e-mailek alapján és a kitöltés időbélyegéből személyhez is köthető lett adott esetben a kérdőív. Kutatásetikai szempontból így feltétlenül szükségessé vált az adatok bizalmas kezelése és a megfelelő kódolással történő titkosítás és amúgy sem személyhez, hanem intézményhez köthetően kerültek feldolgozásra a kérdőívek. A jövőbeni kutatás szempontjából ez a fajta kivitelezés átgondolásra és módosításra érdemes.

A 363 papír alapú, postai úton kiküldött kérdőív közül 141 érkezett vissza. 17-et személyesen a helyszínen adtak át (3 helyszín között oszlott meg a 17 – egy-egy iskolában három-három, illetve egy másik iskolában 11 kitöltött kérdőívet adtak át személyesen). A fennmaradó 43 kérdőívet online formában küldték vissza, amiből 31 esetben nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy megjelöljék az intézményt, ahol dolgoznak. A 201 kérdőíven felül érkezett postai úton 6 olyan is, amit másik megyéből küldtek, annak ellenére, hogy csak baranyai intézmények kaptak levelet, illetve 1 annyira megrongálódott, hogy értelmezhetetlenné vált. A kutatás zárásáig nem sikerült érdemi választ kapni rá, hogy miként került Tolna megyébe a nyomtatott kérdőívből.

A 201 értékelhető kitöltött kérdőív közül a postán beküldött 141 darab 52 különböző intézményből érkezett. A 65 megjelölt online kérdőív esetében 12 visszajelzés volt személyhez köthetően, így azokat 10 különböző intézmény pedagógusa küldte, ebből volt három olyan iskola is, ahonnan küldtek nyomtatott kérdőívet is postán. A jelzések alapján ők azért online töltötték ki mert elfogyott a 3 nyomtatott példány vagy nem is került hozzájuk, illetve nem is rendelkeztek információval arról, hogy érkezett nyomtatott formában is kérdőív, csak az emailben olvasták a felhívást és ezért töltötték ki. Így elmondható, hogy 63 iskolából, összesen 201 pedagógus küldte vissza a kérdőívet nyomtatott vagy online formában.

Hét olyan kérdőív érkezett, amin a kitöltő azt jelölte be, hogy nincs az iskolában integrált SNI-s tanuló. Ebből azonban kettő olyan intézményből is érkezett postai úton ilyen kérdőív, ahol valójában igenis van törvényesen integráció és integráltan fogadott sajátos nevelési igényű tanuló. Az egyik ilyen „téves megjelölésű” kérdőív egy városi iskolából, a másik pedig egy pécsi szakközépiskolából érkezett. Feltételezhető, hogy a kitöltők nincsenek teljesen tisztában az SNI fogalmával.

A kérdőívek alapján mindkét kitöltő több, mint húsz éve tanít, az általános iskolai tanárnő testnevelés szakos, még a középiskolai tanárnő magyar nyelv és irodalom, valamint történelem tárgyat tanít a kérdőív alapján.

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működő Baranya megyei általános iskolákban összesen 2359 teljes munkaidős, 102 rész munkaidős és 98 óraadó pedagógust foglalkoztattak 2012-ben. Nevelő és oktató munkát segítő munkakörben 70 teljes munkaidős és 26 részmunkaidős alkalmazott dolgozott. Az 55 évesnél idősebb pedagógusok száma 428, míg a 30 évesnél fiatalabbak száma mindössze 113. Mindezen adatsor a kutatás során megadott minta reprezentativitását hivatott alátámasztani. Habár 1400 fő körüli a teljes minta (2012-es adat^[32] – a kutatás időszakában az arra vonatkozó adatok nem voltak hozzáférhetőek). A kutatásban részt vevő populáció tehát a közelítően a teljes minta 25-26%, mely reprezentatív (Falus, 1996). A kutatásban részt vevő pedagógusok létszáma (201 fő) is mutatja, hogy a reprezentatívnak tekinthető az ő mintájuk is, hiszen a teljes minta 2359 fő (2012-ben). Az iskolák szempontjából 63 intézmény alkotja a mintát, még a teljes baranyai minta 77 köznevelési intézmény 2012-ben, de az összevonások és átalakítások tükrében ez dinamikusan változik, mely okozhat eltérést a 2012-es részletes adatokhoz képest, illetve a 2012-ben 77 intézmény nem mindegyik integrál, tehát a 63 teljes mintának számít az SNI integráció szempontjából. A kutatásban részt vevő pedagógusok, akik kitöltötték a kérdőívet leggyakrabban 20 vagy annál több éve a pályán dolgoznak. Ez szintén megfeleltethető a teljes baranyai mintának. Lényeges eltérés a KSH statisztikájához képest abban sincs, hogy a kitöltő férfi vagy nő a kitöltő neme. A válaszadók 85% nő a kutatásban, még a 2011-es adatok alapján a KSH szerint országosan 88%-a nő a pedagógusoknak. Baranya megyére vonatkoztatva a 2012-es adatokat^[33] tekintve sincs lényegi eltérés a KSH adatokhoz képest.

Az adatok alapján a beküldött kérdőívek 33%-ban megyeszékhelyi, azaz pécsi iskolából érkezett vissza, közel 23%-ban községből és 44%-ban városból. 2011-es eredmények alapján országosan megyei jogú városba 20%-a jár a gyerekeknek, városba 35%, 24% pedig községekből. A kutatásban felhasznált minta számai ugyan eltérőek, de arányait tekintve elmondható, hogy igazodik a nagy, országos mintához.

Ezek alapján az átlag pedagógus Baranyában 20 vagy annál több éve van pályán. Javarészt nők és integráló intézményben tanítanak. Többségük valamilyen szinten hallott már az SNI-ről és különböző mélységben szerzett is erről ismereteket. Visszagondolva a kutatás egyik nagy hiányossága, melyen már változtatnánk, hogy nem mértük fel pontosan, hogy milyen mélységű ismeretekkel rendelkeznek és fogalmilag nem határoltuk le kellőképpen, hogy mit is értünk gyógypedagógiai kompetencia alatt. Ezen ma már változtatnánk, habár a végkövetkeztetéseket ennek ismerete nem befolyásolná, hiszen igazolódott, hogy a befogadó attitűd szempontjából az ismeret, azaz a gyógypedagógiai ismeret ugyan releváns, de önmagában egyáltalán nem elegendő vagy tekinthető döntő súlyúnak. Mivel nem a pályán dolgozó pedagógusok gyógypedagógiai műveltsége és képzettsége volt a fő fókusz, elengedtük ezt, de a kutatás ismétlésekor erre is hangsúlyt kell majd fektetni, hiszen jelentősen árnyalhatná a levonható következtetéseket és azért az kiderült, hogy nincs minden teljesen rendben ezen a területen sem. Gondoljunk csak abba bele, amire korábban kitértünk, hogy volt olyan pedagógus, akik azt nyilatkozta, hogy náluk sem SNI, sem integráció nincs, pedig valójában van. Illetve volt két olyan gyógypedagógus is, aki kifejezetten elutasította az SNI integrációt. Az alkalmazott módszertani apparátus tekintetében ezekhez a pedagógusokhoz nem fértünk hozzá és nem tudjuk, hogy miért alakult így a véleményük, de felkínálja a kutatás kibővítésének vagy éppen szűkítésének lehetőségét és mélyfúrás jellegű vizsgálat elvégzését. Hiszen megválaszolatlan marad a kérdés, hogy mi történt azzal a két gyógypedagógussal, mikor, hol és miért történt, hogy elutasítják az integrációt? Az is kérdéses, hogy valaki hogy nem veszi észre 20 évnyi oktatásban eltöltött idővel és egyetemi végzettséggel, hogy az intézmény, ahol nap, mint nap dolgozik vannak integráltan oktatott SNI gyerekek. A kvantitatív paradigma és a kutatás fókusza miatt azonban ezt fonalat el kellett engednünk.