A pedagógus attitűd fogalomköre speciális, ugyanis az interdiszciplináris meghatározást le kell szűkítenünk kifejezetten a pedagógia és a neveléstudomány területére. Tekintve, hogy az inklúzió hatékonyságát és a tanulók tanulási képességeit vizsgáljuk a pedagógus attitűddel összefüggésben, egyértelmű, hogy számunkra csak azok a meghatározások, fogalmak voltak relevánsak, melyek az SNI inklúzióval, integrációval összefüggő leírást adtak az attitűddel kapcsolatban. Számunkra az attitűd fogalmának meghatározásakor tehát iteráció szükséges. Mint utaltunk rá a korábbiakban, kifejezetten a befogadáshoz szükséges attitűdökre kellett helyezni a hangsúlyt. Mindezt a sajátos nevelési igényű tanulók szemszögéből.
Az attitűd esetében alapvetően a szociálpszichológia tudományterületéről származó fogalomról beszélünk ezért komplex feladat, amikor attitűdöt próbálunk meghatározni. Tekintve, hogy a kutatás alapkérdése a pedagógiai praxist szervesen érinti, neveléstudományi, pedagógiai szempontból közelítjük meg az attitűd fogalmát így neveléstudományi területen definiálható probléma magyarázatára használtuk. Szükséges ezt leszögezni, hiszen nem szociálpszichológiai kutatásról volt szó. Maga az attitűdvizsgálat és maga az attitűd fogalmának meghatározása széles körben tárgyalt a szociálpszichológiai területén, de kifejezetten a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkoztatott neveléstudományi meghatározás a kutatás ideje alatt még nem létezett, legalábbis a forráselemzés nem tárta fel. Az attitűd fogalmának neveléstudományi, pedagógiai területen való értelmezéséhez, körül határolásához az első lépés, hogy tisztázni kellett a szó alapvető jelentését. „Az attitűd fogalma a latin aptus, illetve aptitude kifejezésekből eredeztethető. Az aptus jelentése valamire való alkalmasság vagy megfelelés, az aptitude pedig valamely aktivitásra való készültség szubjektív vagy mentális állapota. [...]. Ennek kifejtése a további magyarázat szempontjából is indokolt, nem csak logikailag, hiszen a szó jelentésének alapja visszaköszön az idézett, felhasznált megfogalmazásokból, illetve a kialakított, új értelmezésből is. Az attitűdnek, mint pszichológiai és szociálpszichológiai fogalomnak három komponensét – megismerő (kognitív), érzelmi (affektív), és viselkedéses összetevőit különböztetik meg. Ezek hierarchikus, rendszerszerű szerveződését feltételezik (Gregory – Haddock 2015). Ez új szemponttal gazdagítja azt a meghatározás, amikor megkülönböztetnek tárgyhoz és helyzethez fűződő attitűdöt (Rokeach, 1968). A kialakult attitűdök eredményei, egyszersmind befolyásolói is a tanulásnak, és minden esetben értékelő viszonyulások. Azonban az attitűdök nem egyszerűen a soron következő tapasztalatokra adandó érzelmi, értelmi és cselekvéses reakciók szervezői, hanem ennél dinamikusabb, nyitott kategóriák, amennyiben új helyzetek és a változó világ magukat az attitűdöket módosító, alakító hatásai előtt is nyitva áll”. (Géczi – Huszár – Sramó – Mrázik, 2002:32). Ezek a meghatározások alapvetők, hiszen a bázisát jelentik az attitűd alapfogalmának és a neveléstudomány területén is értelmezhetők tekintve, hogy a pedagógiai folyamatokra vonatkoztatták az idézett szerzők a meghatározás során.
Emellett az attitűdök tudományos vizsgálata sem új téma és már a 20. század elejétől folyamatos a kutatása. A fogalom neveléstudományon belüli lehatárolásához szükséges Allport meghatározásának ismertetése, ugyanis hiába 1935-ből származó az attitűd ezen meghatározása, a legtöbb későbbi definíciónak is ez az alapja, valamint ez alapozta meg az attitűd kvantifikációját is. Már az 1930-as évek közepén Allport attitűd fogalma sem volt újnak mondható, hiszen a sorban a 17. volt és létezett vagy 30 kisebb-nagyobb mértékben eltérő definíció is. Amiért mégis ezt indokolt idézni, hogy a neveléstudomány területén is alkalmazható meghatározásként az Allport féle meghatározás megfelelő. Emellett a hazai források, illetve a már korábban említett nemzetközi szakirodalom is erre hivatkozott a leggyakrabban a forráselemzés során. Az attitűd ilyen jellegű alapfogalmának felhasználásától vélhetően a kutatási eredmények értelmezése szélesebb körben válik lehetségessé, hiszen biztosított, hogy ugyanazon fogalomról vagy legalábbis fogalmi bázisról van szó az idézett kutatások, tanulmányok során.
Allport megemlítése tehát megkerülhetetlen, hiszen önmagában a leggyakrabban hivatkozott attitűd definíció is egyben: „Az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, amely dinamikus vagy irányító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik”. (Halász – Hunyadi – Marton, 1979:49.). Ráadásul neveléstudományi értelmezése sem ütközik nehézségekbe.
A kutatás során tehát ezt a fogalmi keretet vehetjük alapul és annak ellenére, hogy más és újabb meghatározások is idézésére kerülnek a „magfogalomnak” ez tekinthető a kutatás során az attitűddel kapcsolatban.
Azaz azt a mentális reprezentációt érthetjük a pedagógusok befogadó attitűd magfogalma alatt az elvégzett kutatásban, ami a tanárokban, tanítókban kialakult a tanulási zavarral küzdő, fogyatékos gyerekekkel elfogadásával kapcsolatban a kutatott mintában. A kutatás szempontjából alapvető módszertani igény, hogy mérhetővé váljék az, ahogyan ezek a mentális reprezentációk, maga a befogadó attitűd is, emelve az inklúzió hatékonyságát, kedvezően befolyásolhatják a vizsgált tanulók későbbiekben meghatározott teljesítményét.
Emellett az, hogy az attitűdöknek létezik egy hierarchikus struktúrája, mely az értékrendszerrel szoros kapcsolatban áll (Katz, 1960) szintén releváns sajátosság, hiszen ez közvetve utal arra, hogy a befogadó attitűd értéknek tekinthető és pozitív hatással lehet a SNI integráció teljes folyamatára. Az inklúzió fogalmánál is kifejtésre került, hogy miért indokolt egyáltalán foglalkozni a kérdéssel, így az attitűd esetében is sikerült erre utalást találni. Ráadásul az értékrend megállapítások, értékítéletek elfogadása vagy elutasítása feltárható, mely feltárás során mérhetővé válik és melynek elfogadott módszere létezik az empirikus társadalomtudományokban, így alkalmazhatóvá válik a neveléstudományi kutatások során is, melyhez az adatelemzési módszer is igazodik.