Mikszáth Albert
Az amerikai menyecske
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Mikszáth Kálmán előszava.
Mikszáth Albert előszava.
I. fejezet, amelyben egy hölgy kényes kérdéseket feszeget.
II. fejezet, melyben egy közbeszólásnak bonyodalmas következményei támadnak.
III. fejezet, amelyben a szereplők az ismeretlen tartományba érkeznek.
IV. fejezet, amelyben, a további tapasztalatok során, Nathaniel kételyei még nagyobbak lesznek.
V. fejezet, amelyben Winyd szívében csillagok tünnek fel.
VI. fejezet, amelyben, úgy látszik, Nathanielnek mégis igaza van.
VII. fejezet, amelyben Mr. Hawkins beszámol tapasztalatairól.
VIII. fejezet, amelyben a szereplők azt határozzák, hogy valami okosat gondolnak ki.
IX. fejezet, amelyben egy medvevadászatról van szó, amelyen a medve önként megy bele a csapdába.
Utolsó fejezet, amelyben kiviláglik, hogy a viszontlátás néha egészen fölösleges.
Előszó
...
Szokatlan, komplikált közjogi állásunkat, sajátságos helyzetünket a monarchiában a külfölddel megismertetni, a szépirodalom könnyed eszközeinek és varázsának felhasználásával, a komoly ismertetést ügyesen elkeverni a mese mézében - ezt a célt akarta szolgálni atyám megkezdett regényével, amelynek megírásában meggátolta őt a legnagyobb hatalom, aki mindnyájunk szándékai felett rendelkezik s aki válogatás nélkül dolgozik kaszájával, mikor az élet homokóráján az utolsó szemcse is lepergett.
Örökre lehúnyta oly sok mindent látó szemét, mesteri kezéből kihullott a toll s utolsó regényéből alig néhány oldalnyi töredék maradt csak. Az a néhány lap, amelyet regényéből megírt, nem elég arra, hogy az egész munka menetéről, koncepciójáról fogalmat alkothassunk. "Az amerikai menyecske" is - ezt a címet akarta adni a regénynek - sírba szállt vele, éppen úgy, mint az a nagy, még meg nem írt világa a különböző alakoknak, típusoknak, regény- és novella-hősöknek, akik izzó agyát az utolsó percig foglalkoztatták, benépesítették. Ezek mind vele haltak és senkinek sincsen módjában életre kelteni őket.
De "Az amerikai menyecske" meséje nem veszett el végképpen. Atyám, aki sohasem csinált regényeihez vázlatot és témáiról sem szeretett beszélni, mintha valami sejtés sugallatára hallgatott volna, sokszor és sokat beszélt erről a regényéről s megírta a munka előszavát, amelyben papírra vetette tervét s e kis vázlatban beszámolt a megírandó regény meséjének megfogamzásáról. Ezt a vázlatot, mint alapeszmét, atyám később is megtartotta, bár a regény főszereplőjének személyében változás történt.
A főhősnő Mrs. Brockley özvegyasszony, amerikai ügyvédnő volt a vázlatban. Ez volt első terve, de nem tartott ki mellette.
Valószínűleg nem találta megoldható és hálás feladatnak, hogy a regény középpontjába tudákos, feminista női alakot helyezzen, akinek egyéniségébe nagyon nehéz lett volna nőies gyöngédséget, poézist és üdítő bájt, nájvitást keverni. Pedig minderre szükség volt, mert a főhősnő a regény későbbi eseményeiben, - úgy tervezte, - kedves, idillikus szerelmi kaland szereplőjévé válik. Könnyebb talán a kutyával a macskát megbarátkoztatni, mint az olvasóközönséggel megkedveltetni s mint bájos szerelmest mutatni be neki egy nőt, aki egyetemet végzett, feje paragrafusokkal van tele, perrendtartásokat lapozgat, hivatalokba szaladgál s esetleg orrcsiptetőt visel, mert a sok tanulással elrontotta a szemét.
Ezek a szempontok térítették el atyámat eredeti tervétől s amikor megkezdte regényének írását, a hősnő helyébe két alakot rajzolt; külön választotta Éva leányát a tudákos amerikaitól.
Azon a néhány oldalon, amelyet papírra vetett, - már két főszereplője van a történetnek: A lágyszívű, bájos és gyöngéd, ideálista leány, Winyd Hawkins és fivére, a komolykodó, tudákos publicista, Nathaniel Hawkins.
Egyébként megmaradt eredeti ötleténél s azt fejlesztette tovább magában s olykor beszélgetés közben a családi asztalnál, de a megírásban már meggátolta betegsége és halála.
Halála után egyre jobban megfogantak lelkemben elejtett szavai, fantáziámban gyökeret vertek, tenyésztek, bokrosodtak s egy-egy új hajtást is eresztettek.
Lassanként megérlelődött bennem az elhatározás, hogy atyám ötlete nyomán, az ő törekvéséhez, meséjéhez híven megírom "Az amerikai menyecské"-t. Már régebb a toll munkásai közé álltam, az írás, a munka varázsa elragadott, tehát nem csoda, hogy nem tudtam ellentállni a vágynak, hogy leírjam azokat az impressziókat, amelyeket atyám szavai és ötletei keltettek bennem "Az amerikai menyecské"-ről.
...
Egyetlenegy cél lebegett szemem előtt, amikor megírtam "Az amerikai menyecské"-t: az, hogy megmentsem a mesét, hogy reámutassak arra az új irányra, amelyet atyám akart kijelölni, az új irodalmi műfajra, a közjogi regényre, amelynek célja az lenne, hogy irodalmi formában ismertesse meg a külfölddel a magyarságot, a magyar állam helyzetét a monarchiában.
...
Félve vettem kezembe a tollat, amely elárvultan állott atyám íróasztalán s amely az én kezemben már nem az, amely az ő mesteri újjai között volt; bátortalanul, megilletődve dolgoztam, érezve, hogy az ő ötletének feldolgozásához nincsen meg bennem a méltó tehetség, azonban az a jó szándék, lelkiismeretem nyugodtsága, becsületes törekvésem, amely mögött nincsenek hátsó gondolatok, minden kételyemet legyőzték.
Szent meggyőződésem, hogy, ha atyám kezébe vehetné e könyvet, jóságos szeme boldog tekintettel nézne reám, atyai szíve megérezné, tudná, hogy kegyeletes érzések és soha nem múló fiúi szeretetem vezették tollamat.