Svájc bécsi követének politikai jelentései Magyarországról, 1919
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
AZ 1919. ÉVI MAGYAR RENDSZERVÁLTÁSOK SVÁJCI SZEMSZÖGBŐL: VÁZLATOS ÁTTEKINTÉS
POLITIKAI JELENTÉSEK ÉS HELYZETELEMZÉSEK: 1919. FEBRUÁR 28-AUGUSZTUS 14.
1. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének 8. számú politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a magyar politikai pártok helyzetéről, Károlyi Mihály személyéről és Magyarország nemzetközi állásának megítéléséről Bécs, 1919. február 28.
2. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének 10. számú politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a Tanácsköztársaság létrejöttének okairól Bécs, 1919.március 27.
3. Ch. D. Bourcart C.4.19.46. sz. kísérőlevelével ellátott név és dátum nélküli, a közös osztrák-magyar minisztériumhoz közelálló személyiséghez kötött, Közép-Európáról szóló politikai helyzetelemzése Bécs, 1919. március 28.
4. Ch. D. Bourcart 11. számú kéziratos politikai jelentésének magyarországi vonatkozásai az 1919. március végi magyar hatalomváltásról Bécs, 1919. március 31.
5. Schönborn [Károly gr.] által közvetített és a svájci követ tájékoztatását szolgáló, név és dátum nélküli német nyelvű memorandum a magyarországi bolsevizmus elleni küzdelem eszközeiről, módjáról [1919. április 3. után, április 11. előtt]
6. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének 12. számú politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a magyar események ausztriai hatásairól és a Garami Ernővel való találkozás során kapott információkról Bécs, 1919. április 18.
7. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének 14. számú politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a magyarországi információszerzés nehézségeiről, többek között a kaotikus magyar viszonyokról Bécs, 1919. május 9.
8. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének 17. számú politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára az aradi kormány megalakulásáról, a gr. Károlyi Gyula által vezetett kormány tagjairól Bécs, 1919. május 28.
9. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének sorszámozatlan politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a Károlyi-kormány esélyeiről és a gr. Apponyi Alberttel folytatott beszélgetésről Bécs, 1919. július 4.
10. Ch. D. Bourcart-nak, Svájc bécsi követének szám nélküli politikai jelentése a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlege számára a bolsevizmus közép-európai helyzetéről és a gr. Bethlen Istvánnal folytatott beszélgetés kevés részletéről Bécs, 1919. július 10.
11. Svájc bécsi követségi ügyvivőjének, Max Ratzenbergernek szám nélküli politikai jelentése a Kun-rendszer bukásának okairól és a magyarországi események lehetséges jövőbeli irányának megítéléséről Bécs, 1919. augusztus 8.
12. Svájc bécsi követségi ügyvivőjének, Max Ratzenbergernek szigorúan bizalmas jelentése Livio Borghese herceggel, Olaszország bécsi [korábban budapesti] politikai megbízottjával a Magyarországról folytatott beszélgetés alkalmával szerzett benyomásokról Bécs, 1919. augusztus 14.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK
Levéltári források
Nyomtatott és digitális források
Szakirodalmi jegyzék
Bevezetés
A Magyarországi Tanácsköztársaság legújabb kori magyar historiográfiájában a történészek elsősorban belföldi eseményként tematizálják a 133 napos kommün történetét, a nemzeti események és folyamatok leírására és elemzésére fókuszálnak. Jelenleg kiemelt figyelmet kapnak a régiótörténeti, helytörténeti és egyháztörténeti kutatások. A különböző színezetű terror jelenségének mélyebb megértéséhez továbbra is számos új szaktanulmány készül. A legújabb forráskiadások visszaemlékezéseket közölnek, vagy alulnézetből ismertetik a proletárdiktatúrát.
Az egyetemes történeti összefüggések feltárásának igénye a rendszerváltoztatás óta lecsökkent, így itt elsősorban a szocializmus idején született történeti feldolgozások eredményeire támaszkodhat az érdeklődő. Annak eldöntése, hogy ennek az lenne az oka, hogy a Tanácsköztársaságnak nem volt külpolitikája, vagy a történészek a szó eredeti értelmében nem tudtak külpolitikáról értekezni, alaposabb elemzést igényelne, következésképpen túlmutatna a jelenlegi tanulmány célkitűzésein. Mindazonáltal feltételezhető, hogy a Tanácsköztársaság külföldi képének további fejlesztése újabb támpontokat nyújthat nem csupán külpolitikai viszonylatok értékeléséhez, hanem a korabeli magyar belpolitika kiegyensúlyozottabb átgondolásához is. Ez az írás abból indul ki, hogy nem minden esetben támasztható alá az állítás, mely szerint a magyar bolsevizmus hatalmi kísérlete viszonylag kis figyelmet kapott volna Magyarországon kívül, mint ahogyan angolszász országok vonatkozásában újabban ez olvasható.
Ez a tanulmány a Magyar Népköztársaságról és a Magyarországi Tanácsköztársaságról keletkezett svájci diplomáciai jelentések közzétételének és elemzésének céljával született. Tartalmi szempontból összehasonlítva az 1918. és 1919. években Svájc bécsi követsége által készített politikai jelentéseket ugyanis kiderült, hogy Svájc Magyarország felé irányuló figyelme jelentősen megnőtt 1919 tavaszán. Míg az 1918. évi beszámolókban Magyarország elvétve, az osztrák-magyar belpolitikai viszonyokat tárgyaló összefoglalóknak legfeljebb egy-egy bekezdés erejéig volt témája, addig 1919 őszéig számos alkalommal keletkeztek önálló jelentések a berni Politikai Főosztály vezetőjének a tájékoztatására. A forrásközlés során ezért arra kerestem választ, hogy mi indokolta a szokatlanul intenzív figyelmet az alpesi ország részéről. Továbbá milyen forrásokból származtak a svájci követség által beszerzett információk, és ezek milyen képet közvetítettek a svájci politikai vezetés felé. Végül pedig, mennyire befolyásolta a közvetített képet a bolsevizmusnak svájci politikai tapasztalata és megítélése.
...