Sipos Béla
A Rédey (Ritter)-Murár család története és családfája
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Rédey (Ritter)-Murár családfa az interneten
Bevezető gondolatok
Kutatási források
Köszönetnyilvánítás
A Rédey-Murár családfák
Ritter (Rédey, Rédei) családfák
Az egyeneságú ősök családfája a Ritter-Rédey családnál
Schaffler Pál családja
A Brunner család Kőszegen. (Brunner Mária férje Ritter Mihály)
A Zwaller családfák
Jost Mihály I. családja
A Leihtner családfák
A Kauner családfák
A Salamon családfák
A Tomcsányi (tomcsányi)-Thomka (Tomka, tomkaházi, folkusfalvi és bisztricskai), a Folkusházy-Lacsny (folkusfalvi), a Jároli és a Marthon- (Zsido községbeli) családfák
A Tomcsányi családfa, Ritter János II.-né, Tomcsányi Ida ősei
A Folkusházy (Lacsny de Folkusháza) családfa. Ritter (Rédei) Jánosné, sz. Tomcsányi Ida II. anyai ősei
Kolerajárványok Orosházán
A Jároli családfa
A Marthon (Marton, Márton) családfa. Marthon Erzsébet férje Folkusházy Sámuel I.
Folkusházy és a rokon Jeszenszky, Tompa, Tomcsányi stb. családok, Necpál-Folkusháza
A Thomka, Tomcsányi, Folkusházy, Marthon nemes családok
A Szemerády (Semerad) családfa, Rédey Sándor I.-né, Szemerády Vilma ősei
A Murár, a Buocz (Buotz), a Prokssa (Prokscha) és a Chorváth (Horvát) családok (Felvidék, Turóc vármegye)
A Murár családfa
A Szurovecz család
A Hajnár család
A Rados család
A Benkó-Benkő családfa
Bevezető
A rendszerváltás után a családfa-kutatás egyre népszerűbb lett. A politikai akadályok megszűnése mellett mindezt elősegítette az informatikai környezet (személyi számítógépek, digitális fényképezőgépek, lapolvasó- vagy szkennergépek, internet stb.) kifejlesztése. Az adatok elsődleges forrásai az anyakönyvek. Egyszerűbb a családfa-kutatás, ha nemesek az ősök, és rendelkezésre áll a szakirodalom. Saját őseim egy kivétellel Erdélyben éltek (nagyapám Sipos Béla I. felesége, Fodor Malvin, felvidéki evangélikus családból származott), nemesek voltak. Sok adat állt a rendelkezésemre, mégis a teljes családfákat csak akkor tudtam elkészíteni, amikor az erdélyi levéltárakban is elkezdhettem az anyakönyveket fotózni. Mindez 2003-ban következett be. A levéltárosok mind Magyarországon, mind Romániában és Szlovákiában is udvariasan és érdemben válaszoltak leveleimre.
A családfa-kutatás nem csak a múltról és a holtakról szól, hanem az élőkről is. Saját kutatásom során 1989 óta 40 olyan rokonommal kerültem kapcsolatba, akiket korábban nem ismertem. Harminc rokonnal találkoztam személyesen is, hat másod-unokatestvérem került elő. A rokonok többsége segítőkész volt, teljes családfarészleteket, iratokat, családi fotókat kaptam tőlük.
Feleségem, Rédey Katalin őseinek a kutatását 2007-ben kezdtem el. Olyan családról van szó, amelynek ősei a jelenlegi Magyarország területén éltek, legalább is a XIX. század elejétől, így az anyakönyveket a Magyar Nemzeti Levéltár Lángliliom utcai épületében (Óbuda) mikrofilmeken meg lehetett tekinteni (a fotózást nem engedélyezték). 2013-tól kezdve digitalizálták a mikrofilmeket és a vidéki levéltárakban is lehetett az anyakönyveket kutatni. A következő és lényeges fordulatot az hozta, hogy a mormon egyház (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) a familysearch.org honlapon letölthetővé tette a digitalizált anyakönyveket. Ehhez a prof. Dr. Hatvany Béla Csaba által kifejlesztett FS-TOOLS programot használtam. Hatvany professzor önzetlen segítségét ezúton is megköszönöm.
A munka során 46 élő rokont találtunk meg, akikkel találkoztunk is 2016. szeptember 14-én Parádfürdőn az unokatestvér találkozón, amit Papp László szervezett. 4 unokatestvért otthonukban kerestünk fel. A fellelt rokonok többsége leveleimre nem válaszolt, de akik segítettek, azoktól sok iratot, családfa részletet, fotót stb. kaptam. A részletes kutatómunka során kiderítettem, hogy az ősök többsége Németországból, Csehországból és Szlovákiából, a Felvidékről származott és közülük több is nemesi család volt. Feleségem őseinek nagy része evangélikus volt jól jött tehát, hogy az evangélikus egyház anyakönyvei is kutathatók már az otthoni számítógépeken (Őskereső) viszonylag csekély költségtérítés ellenében.
A szakmámat tekintve közgazdász vagyok, főleg prognosztikával, ökonometriával foglalkoztam. Meglehetősen fiatalon, 43 éves koromban, 1988-ban védtem meg az MTA doktori címet (DSC), első voltam Magyarországon, aki ökonometriából szerezte meg a tudományos fokozatot. Az ökonometria és a családfa-kutatás látszólag meglehetősen távol áll egymástól. Az igazság azonban az, hogy a prognosztikában, a legtöbb esetben a múltbeli folyamatokat vizsgáljuk, és ennek alapján fogalmazunk meg következtetéseket a jövőre vonatkozóan. Több publikációm a két világháború között működött legjelentősebb polgári közgazdász professzor, Heller Farkas, valamint iskolájának tagjai életéről és szakmai munkásságáról szólt. E munka során ismertem meg az életrajzi kutatás módszertanát, a levéltári kutatás, a családtagok megkeresésének, az iratok, a forrásanyag felkutatásának és feldolgozásának stb. gyakorlatát.
Mindig is volt bennem érdeklődés az ősök iránt. 1963-ban érettségiztem az Óbudai Árpád Gimnáziumban, és ettől kezdve próbáltam a forrásanyagokat összeszedni. Leveleztem Erdélyben élő rokonaimmal, ha valaki meghalt, az iratokat, fényképeket hoztam el, az anyagi javak nem érdekeltek. A családfa-kutatással 1989 óta foglalkozom intenzívebben. A Boldog Gyöngyi unokahúgommal írt első tanulmányunk 2015-ben jelent meg a MACSE Matrikula c. folyóiratában.
Miért fontos a családfakutatás? Bár nem vagyok genetikus, a szakirodalomból és saját tapasztalataimból is kiderült, hogy a lehetőségeinket és a korlátjainkat jó részt őseinktől örököljük. Szondi Lipót írta: "Minden ős családi tudattalanunkban egy bizonyos sorslehetőséget képvisel. Sorsunk belső tervében - amit mi családi tudattalannak nevezünk - számos különböző őst hordozunk sok, gyakran ellentétes sorslehetőséggel. A családi tudattalan minden ősfigurája az utód sorsához példaként szeretne szolgálni. Ebben áll az ősök kényszere a szerelem-, a barátság, - a foglalkozás, - a betegség- és a halálnem megválasztásában. A sorsnak az ősöktől függő és ránk kényszerített darabját nevezzük kényszersorsnak... A sorsnak az én által választott, illetve integrált részét nevezzük választott sorsnak... Véleményünk szerint a sors szabad része az, amelyet az én az ősök életéből szabadon választ." Szondi Lipót a Sorsanalízis és önvallomás című, a halála után megjelent tanulmányában ezt írta: "A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot."